Múltidéző

2023.04.01. 19:54

Hazaáruló, katonaszövekény ágyúval verte át Görgeyt a komáromiak „ángol oroszlánja”

Guyon Richárd honvédtábornok kalandos élete Angliából Komáromon át egészenTörökországig vezetett. Nevezték a „magyarok ángol oroszlánjának”, bár Görgey Artúr ennél kevésbé dicső jelzőkkel is illette.

Kemma.hu

Guyon Richárd az összevont magyar haderők főparancsnoka is volt egy rövid ideig, de Komáromban is ténykedett. Nem mindig Görgey Artúr örömére...

Forrás: Wikipedia/onb.digital/

Kétszáztíz éve, 1813. március 31-én Angliában született Guyon Richárd gróf honvédtábornok, az 1848-49-es szabadságharc hőse, a „branyiszkói győző”,  aki a komáromi vár kapitánya is volt. Nagyjából a város volt az egyetlen közös pont közte és Görgey között, akivel lényegében kibékíthetetlen volt a viszonya. Guyon Richárd, ahogy azt az MTVA felidézte, Angliában, francia hugenotta eredetű főnemesi családban látta meg a napvilágot. 

A katonai pálya mondhatni családi örökség volt náluk. 1832-ben lépett be az osztrák császári hadseregbe. A 2. huszárezred hadnagya, majd főhadnagya lett, 1838-ban elvette báró Splényi Ignác lovassági tábornok Mária nevű lányát. Egy év múlva anyagi okokból kilépett és felesége tanácsára Magyarországon telepedett le, 1848-ig Bars vármegyében, a mai Felvidéken gazdálkodott.

Két keményfejű katona külön csatája

Az 1848-49-es szabadságharc kezdetekor a mozgó nemzetőrséghez csatlakozott, szeptember 15-én őrnagyi rangot kapott és a 2. Pest megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj parancsnoka lett. Egysége élén részt vett a győztes pákozdi és a vesztes schwechati csatában, utóbbiban ő aratta az egyetlen magyar sikert. Kossuth felfigyelt rá, s 1848 novemberének elején ezredesi rangban dandárparancsnokká nevezte ki. 

Guyon Richárd egy korabeli portréja
Guyon Richárd egy korabeli portréja
Forrás: Wikipedia/onb.digital/

Görgey Artúr nem értett egyet Guyon önálló megbízatásával, innentől datálható a két keményfejű katona viszálykodása, amely később sok zavart okozott a honvédsereg felső vezetésében. Guyon 1848 decemberében, immár a Görgey vezette feldunai hadtest alárendeltségében Nagyszombatnál magára hagyatva vette fel a küzdelmet a többszörös túlerőben lévő Simunich osztrák tábornokkal. A bekerítésből csak jelentős véráldozatok árán tudott kitörni, szorult helyzetéért ismét csak Görgeyt hibáztatta.

A főváros 1849. januári feladása után a hadvezetés úgy döntött, hogy a honvédsereget a Felső- és Közép-Tiszánál összpontosítja. Görgey a feldunai hadtesttel, amelyben Guyon immár hadosztály-parancsnokként szolgált, Vác és az északnyugati bányavárosok felé indult, hogy megakadályozza a támadást a kormány új székhelye, Debrecen ellen.

Az eltévedt, hazaáruló ágyú esete
Görgey az egyik közös, 1949-es esetüket így írta le annak idején az Életem és működésem Magyarországosn 1848-ban és 1849-ben című könyv tanúsága szerint: „Ismeretes az eddigiekből, hogy gróf Guyon ezredest a február 2-ról 3-ra virradó éjszaka Iglón a Schlik-féle hadtest egyik oszlopa meglepte, és ez alkalommal egy ágyúját is elvették a támadók. Ez az ágyú, melynek csata közbeni elvesztését gróf Guyon ezredes mindeddig állhatatosan tagadta, véletlenül itt volt az ellenségtől elvett három ágyú közt. Guyon az ágyú hiányát mindeddig elmésen azzal magyarázta, hogy a löveg az éjszakai rajtaütés okozta általános zavarban az Iglót környező erdőkbe talált menekülni, és ott eltévedt; és mivel Guyon gróf közismert igazmondása iránti tiszteletből ezt a magyarázatot annak ellenére el kellett fogadni, hogy az ágyú az ellenség birtokába került; most tehát a szerencsésen megkerült ágyú ellen kellett sötét gyanúnak támadnia, hogy ez önként, hazaáruló szándékból megugrott a Guyon-hadosztálytól és átszökött az egy hét múlva Kassáról Tornán és Tornalján keresztül meghátráló Schlik-féle hadtesthez! – Ez a fordulat talán ízetlennek látszik, de hát ahány ház, annyi szokás! Hazámban az a szokás, hogy a legtermészetesebb kellemetlen eseményeket furcsán misztikus, a nemzeti hiúságot legyező módon valamilyen hazaárulási szándékkal magyarázzák.”

Egy szép napon a hivatalos Közlöny azzal a félre nem ismerhető szándékkal, hogy egyik személyes ellenségemet hazaszerte népszerűvé tegye – magasztaló szavakkal híresztelte, hogy Guyon már Iglónál (éppen azon a végzetes éjszakán, február 2. és 3. közt) a haza ellenségeit szőrén-szálán megsemmisítette! De hogyan vehették el a megsemmisültek a megsemmisítőtől egy ágyúját?

Guyon az utóvéd parancsnokaként a Selmeci-szoros birtoklásáért vívott harcok során többször is vereséget szenvedett az Anton Csorich altábornagy vezette üldözőktől. A bekerítés rémétől fenyegetett Görgey végül arra kényszerült, hogy kiürítse a bányavárosokat, s úgy döntött, hogy a rendelkezésére álló két lehetőség közül észak felé, az ellenség által megszállt Branyiszkói-hágón áttörve közelíti meg Kassát. A támadás vezetését Guyonra bízta, keze alá szándékosan a gyengébb zászlóaljakat adta, hogy ezek győzelme erősítse a harci morált.

Guyon előre megírta a győzelmi jelentését, a megfutamodók közé lövetett

A 758 méter magasan vezető, meredek terepen megközelíthető Branyiszkói-hágó tizenhárom kanyarulatát és szorosait a védők barikádokkal tették valóságos erődítménnyé. Guyon annyira biztos volt a sikerben, hogy előre megírta győzelmi jelentését, s az 1849. február 5-i roham előtt rövid magyar-német nyelvű parancsot adott katonáinak: „Vorwärts dupla lénung, rückwärts kartács schiessen” – azaz 

ha előrementek, dupla zsoldot, ha hátráltok, kartácsot kaptok.

A sajátos ösztönzőt alkalmazta is, az első roham kudarca után a megfutamodó újoncok közé lövetett. A következő támadás élére ő maga állt és diadalra vezette katonáit: az ellenséget szuronnyal vetették ki egyik állásából a másik után. Este öt órára értek fel a hegytetőre, és éjfélre foglalták el mind a huszonhárom állást: az út nyitva állt Eperjes felé. A szabadságharc egyik ragyogó katonai sikere után lehetségessé vált a magyar seregek egyesülése, megindulhatott a győzelmes tavaszi hadjárat.

Görgey haragra gerjedt, Kossuth közbelépett

Amikor 1849. március 3-án, a kápolnai csatavesztés után a tiszafüredi táborban zendülés tört ki a fővezér Dembinszky ellen, Guyon egyedüliként állt a lengyel tábornok mellé. Ezzel persze ismét kihívta Görgey haragját, aki immár fővezérként négy nappal később feloszlatta Guyon hadosztályát. A branyiszkói győzőt Kossuth, aki maga sem volt harmonikus viszonyban Görgeyvel, néhány nappal később vezérőrnaggyá és az osztrákok által körülzárt komáromi vár főparancsnokává nevezte ki.

Guyon regénybe illő kalandok után, az ostromlókon keresztül vágva jutott be az erősségbe, amelyet a felmentő seregek megérkezéséig védelmezett. Mivel azonban itt is ellentétbe került a katonai és polgári vezetéssel, Görgey május végén felmentette tisztségéből. A sértett Guyon elbocsátását kérte a szolgálatból, de Kossuth rábeszélésére a déli hadseregben szolgált tovább, a bácskai hadtest parancsnokaként. 

Guyon betartott Görgeynek?
A budai vár ostromáról így írt Görgey: „Május 4-én délben zártuk körül Budát, és csak május 21-én reggel került birtokunkba a vár, vagyis csaknem tizenhét napot fordítottunk a meghódítására. Az ellenséges várőrség állhatatosságán kívül a váratlanul szükségessé vált rendszeres ostrommunkálatok előkészületeinek hiánya, a munkálatok végrehajtása során elkövetett hibáink, ostromtüzérségünk kis száma és mindezek tetejébe a komáromi várparancsnoknak, Guyon grófnak, hogy a legenyhébb kifejezéssel éljek, idétlen akadékoskodása ennek a ránk nézve igen jelentékeny időveszteségnek fő okai.”

Július 14-én Kishegyesnél megverte Jellasicsot, de a titeli fennsík elleni támadása kudarcba fulladt. Az augusztus 9-i vesztes temesvári csatában Bem sebesülése után rövid időre ő volt az összevont magyar haderők főparancsnoka. A demoralizált sereget nem sikerült újraszerveznie, s augusztus 18-án emigrált.

Távollétében ítélték halálra, áttért a muzulmán a hitre

Már török területen, Vidinben Kossuth altábornaggyá léptette elő a tábornokot, akit közben Pesten az osztrák hadbíróság in effigie (távollétében) halálra ítélt. Guyon áttért a muzulmán hitre és Kursid (egyes források szerint Hursid) pasa néven török szolgálatba lépett. Damaszkuszban 1850-ben elfojtott egy felkelést, s úrrá lett egy aleppói zendülésen is. 

A krími háború 1853-as kitörése után az ázsiai hadszíntérre küldték, ő dolgozta ki az 1854. augusztusi kuruderei ütközet haditervét, amely a török csapatok fegyelmezetlensége és a tisztek alkalmatlansága miatt kudarcba fulladt. 1855-ben Iszmail pasa − azaz Kmety György honvédtábornok − társaságában hosszú ideig védte az oroszok ellen a Kaukázus lábainál fekvő karszi elődöt, annak feladása után átvágták magukat az ostromlókon.

Barabás MIklós cerurarajzán a magyarok ángol oroszlánjának is hívott Guyon
Barabás MIklós cerurarajzán "a magyarok ángol oroszlánjának" is hívott Guyon 
Forrás: Wikipedia

A török kormány végül udvari intrikák miatt visszahívta, halálát feltehetően mérgezés okozta 1856. október 11-én Isztambulban. Sírja a Haydarpasa temetőben van, a sírfelirat magyar szövege így szól:

Itt nyugszik Guyon Richard gróf török fő-tábornok, Frankhon ivadéka, Angolhon szülöttje, Magyarhon vitézze.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában