Lábon hordott ki egy szívrohamot

2022.10.06. 10:02

Szívműtétje volt az ETO legendás játékosának, Póczik Józsefnek

Póczik József, a Rába ETO korábbi kiváló középpályása nemrég komoly szívműtéten esett át.

Szeitz Tibor

Póczik József korábban edzősködött is, ma már inkább csak az unokái meccseire jár. Komoly szívműtét után lábadozik.

Negyvenhárom évvel ezelőtt, 1979. október 3-án 22 ezer néző előtt győzte le a Rába ETO a Juventust Győrben. A zöld-fehérek MNK-győzelmüknek köszönhetően jutottak nemzetközi kupaszereplési lehetőséghez, ahol az említett, máig emlékezetes sikert aratták neves olasz ellenfelük felett, amely sajnos összesítésben jobbnak bizonyult (az első mérkőzésen Zoffék 2–0-ra nyertek), így az itáliai gárda jutott tovább. 

A mérkőzés második győri gólját (az első hazai találat Furino öngóljából született) a ma már 69 éves Póczik József szerezte. A korábbi kiváló középpályás nemrég komoly szívműtéten esett át. 

– Úgy hallottuk, kórházba került. Hogy van, mi történt? – kérdeztük a volt futballistát. 
– Még júniusban hordtam ki lábon egy infarktust. Ez utólag derült ki, amikor hasi panaszokkal mentem el az orvoshoz. Azt mondta, ha már ott vagyok, meghallgatja a szívemet is. Zörejt hallott, így elküldött katéteres vizsgálatra. Ezt Győrben csinálták meg. A diagnózis szerint hátsó fali szívrohamom volt. 

– Nyilván azért voltak ennek tünetei. 
– Persze, nem éreztem jól magam, s ahogy mondtam, a hasam is fájt, de bevallom, nem gondoltam szívrohamra. Nem éreztem szúrást, zsibbadást vagy ilyesmit. Utólag tudatosult bennem: végül is nemrég jöttem vissza a túlvilágról. 

– Nem úszta meg a komolyabb operációt sem. 
– Sajnos nem, mivel a katéteres vizsgálat során az is kiderült, hogy nincsenek valami jó állapotban a koszorúereim. Ki kellett ezeket cserélni. Budapesten műtöttek. A lábamból vettek ki ereket, s ezeket rakták be a szívembe. Bár még gyenge vagyok, szerencsére minden simán ment. A napokban utazom Balatonfüredre rehabilitációra a szívkórházba. Három hétig leszek majd ott. 

– Biztos sokan keresték, aggódtak önért. 
– Igazából nem vertem nagy dobra a betegségem. Persze a családom, közelebbi barátaim tudtak róla, de másnak nem nagyon dicsekedtem vele. 

– Találkozgat még a korábbi győri csapattársaival? 
– Megmondom őszintén, Szabó Ottóval és Hlagyvik Gabival hébe-hóba beszélünk telefonon, sajnos a többiekkel nem nagyon tartjuk a kapcsolatot. Pedig részemről lenne rá igény. 

Mit szól az utódokhoz, jár ki még az ETO meccseire? 
– Volt, hogy megnéztem a fiúkat, de nem VIP-páholyba mentem, hanem inkább a lelátón ülve figyeltem a meccseket. Ott jobb volt a hangulat. Sajnálom, hogy még mindig csak a másodosztályban szerepel a csapat. A győri szurkolók megérdemelnék az élvonalat. 

– Úgy tudjuk, két unokája is futballozik. 
– Igen, egyikük a Gyirmót, másikuk a Bácsa korosztályos csapatában játszik. Sokat látom őket, ügyesek. Nem tudom, meddig jutnak el, a lényeg, hogy nagyon szeressék a focit. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában