Megrázó titkot árult el a Dallas Lucyje: Charlene Tilton teljesen összetört

A 80-as évek egyik leghíresebb és legirigyeltebb tévésztárja volt Charlene Tilton, aki az Ewing család Lucyjaként vált híressé. 1981-es tévés esküvője 65 millió nézőt vonzott, több mint 500 magazin címlapján szerepelt, és rendszeres vendége volt a show-műsoroknak is. De a színfalak mögött Tilton komoly traumákkal küzdött. Még a kollégái – a szeretett Larry Hagman – előtt is titkolta, hogy keményen kell küzdenie azért, hogy segíteni tudjon mentálisan sérült édesanyjának. A People magazinnak adott interjújában a színésznő elmeséli fájdalmas múltjának történetét, és azt, hogy 64 évesen hogyan talált elégedettséget egy csendes nashville-i életben lányával, Cherish Leevel és unokáival.

„A Dallasban igazi forgószél voltam. Minél idősebb lettem, annál jobban megtanultam a jelenben lenni a mindennapokban. Most nagyon elégedett vagyok” – mondta az interjúban Tilton. 

A béke érzése nem volt mindig jelen a színésznő életében, ugyanis gyerekkorában nem vállalta fel őt édesapja. Charlene édesanyja, Katherine titkárnőként dolgozott és váratlanul esett teherbe, miután találkozott a légierő egyik pilótájával a Pentagonban.

„A biológiai apám nem akarta, hogy bármi köze legyen hozzám. Látnia kellett, hiszen a Dallas nagy népszerűségnek örvendett, mégsem keresett sosem.”

Míg minden péntek este amerikaiak milliói ámultak a Dallas csillogásán, Tilton titokban tartotta megrázó magánéletét: édesanyja súlyos mentális betegséggel küszködött, és végül skizofréniával diagnosztizálták. „Akkoriban a mentális betegségekről nem beszéltek.  A szőnyeg alá söpörték” – mondja Tilton. 

A színésznő felidézte a fájdalmas emlékeket, amiktől teljesen összeomlott: az anyja gyakran őrjöngött, kis dolgokon is felhúzta magát, ledobták őket egy vonatról is, mert az anyja összeomlott az út során, 5 éves korában egy idegen városban maradt egyedül, mert a rendőrség letartóztatta az anyját, mert akkor is őrjöngött.

„Emlékszem, a filmek menekülést jelentettek nekem. Néztem Julie Andrewst a Muzsika hangjában vagy a Mary Poppinsban, és arra gondoltam, bárcsak ő lehetne az édesanyám."

Ötéves korában az anyját végül intézetbe zárták, ő pedig rokonokhoz, majd nevelőszülőkhöz került. „Hallottam, amikor arról beszéltek, hogy le akarnak passzolni valakinek. Akkor megfogadtam, hogy nem fogom engedni, hogy valaha is függjek valakitől.”

Amikor Tilton majdnem 8 éves volt, az anyját kiengedték, és visszaköltöztek Kaliforniába. Ám a gyógyszeres kezelés ellenére („Mindig sok pirulásüveg volt a környéken”), az anyja továbbra is küzdött. Egyszer, amikor Tilton egyik középiskolai műsorát nézte, „küzdeni kezdett önmagával, és hangosan kezdett vitatkozni magával” – emlékszik vissza Tilton. „Meg akartam halni zavaromban.” 

Még tinédzser volt, amikor 1978-ban Jockey Ewing cselszövő unokahúgaként megkapta a szerepet, Tilton már egyedül élt Los Angelesben, miután elköltözött anyja nyomorúságos lakásából. „Egy este átkúszott rajtam egy patkány, és azt mondtam: Nem tudok így élni."

Anyja gyakran zaklató leveleket írt a Dallas készítőinek is, amikor azonban a lánya segíteni akart neki, elzárkózott. A stábból senki sem tudta, min ment keresztül a színésznő.

Miután édesanyja 2001-ben meghalt, randevúzni kezdett Cheddy Hart operatőrrel, és elvállalt néhány kisebb szerepet. De 2009-ben, amikor eljegyezték egymást, a férfi hirtelen meghalt szívelégtelenségben, ami egy sötét időszakba sodorta a színésznőt. „Csak ültem a kanapén, ittam és cigarettáztam” – mondta. Egy barátja Autism Színészek szervezetében való részvétele inspirálta őt az önkéntességre. „Szerettem a diákokat” – mondja. „Ahhoz, hogy megszabadulj a saját depressziódból vagy bánatodból, segíts valakinek.”