2023.01.31. 20:33
Putrik és nyomor – ilyen körülmények uralkodtak száz éve Salgótarján népszerű utcájában
A salgótarjáni cigánydomb története tíz zenészcsalád betelepítésével kezdődött még a XIX. században. A helyiek putrit, gettót láttak benne, a gyorsan fejlődő, iparosodó város szívében pedig nem tűrhettek meg ilyen „szégyenfoltot”. Már a 60-as évek elején megkezdődött a felszámolása.
Forrás: Fortepan
Fotó: Szentkuthy Ibolya
A salgótarjáni Pécskő út a város legrégebbi, és ma már legnépszerűbb utcájának is tekinthető, hiszen 20 millió forint alatt nehezen lehet ott eladó ingatlanra találni. De ez nem volt mindig így, közel 50 évig a város egyik legnagyobb szégyenfoltjának számított az utca végében található „cigánydomb”. A Pécskő utca az 1930-as években csatornázott Pécskő-patak völgyében alakult ki. A helybéliek csak cigányutcának nevezték, mivel annak végén, a Kopasz-dombon terült el a város romos putrikból álló cigánynegyede.
A hajdani cigánydomb helyén – a megyeszékhely központjában – épültek a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intézetének épületei. A legenda szerint az 1900-as évek elején érkeztek az első roma családok Tarjánba, egy zenét kedvelő úr hívására, aki letelepedési engedélyt adott tíz zenész roma családnak a Pécskő út végi birtokán. Később Endrefalváról, Ipolytarnócról, Karancslapujtőről, Litkéről, Sóshartyánból is érkeztek lakók, a városközponti, kényelmesebb élet reményében.
Akár hihetetlennek is tűnhet, hogy olyan neves személyiségek is indultak innen, mint Balázs János festő vagy Fényes Mihály prímás.
Itt hallgatták a romák a posta által fölszerelt „hatforintos” rádión az ‘56-os híreket, itt játszottak gyerekként a „szoroskákban” (a házak közötti sikátorokat, utcácskákat nevezték így), s legtöbbjük itt született, innen is ment el.
A város vezetését az 1950-es végétől foglalkoztatta a „cigánydomb” felszámolásának gondolata, hiszen túl közel voltak a városközponthoz, jelenlétük rontotta az egyre fejlődőbb városképet. 1961-ben az MSZMP Politikai Bizottságának határozatával felvértezett vezetők megkezdték a cigánytelepek felszámolását, majd a hetvenes évek közepére az utolsó lakókat is a város különböző pontjain helyezték el.