Palóc viseletekre cseréli otthon az egyenruhát a pásztói rendőrnő

A hagyományos tárlaton szűkebb hazánkban szolgáló egyenruhások mutatják meg azokat az alkotásokat, amelyeket munka mellett készítenek. Szécsényiné Alapi Ildikó a Pásztói Rendőrkapitányság kötelékét erősíti, szabadidejében azonban szebbnél szebb ruhákat varr. Szécsényiné Alapi Ildikó a rendőrkapitányság engedélyügyi referense. Felmerülhet a kérdés, hogy miért ragadott tűt és cérnát hivatása mellett? 

– A bátonyterenyei Fáy András nevét viselő középiskola ruhaipari szakán végeztem eredetileg, ruhaipari technikusként. Abban az időben még több ruhagyár is működött a környéken, a salgótarjániban helyezkedtem el. Az ott töltött rövid idő azonban nem erősítette bennem a varrás iránti szeretetet, így jelentkeztem a miskolci tiszthelyettesképzőbe, 25 éve dolgozom rendőrként – kezdi történetét Ildikó. 

– Eleinte csak szabadidőmben saját használatra vagy a szűkebb családnak készítettem ruhákat, azonban amikor a gyermekeim megszülettek, nagyobb lendületet vett az életemben ez az elfoglaltság – fogalmaz az alkotó. – A lányom és a fiam is népzenét tanultak, a fellépőruháikat is magam varrtam. Ekkor kerültem először kapcsolatba a népviselettel. 

Mint mondta, a helyi Muzsla Néptáncegyüttes tagjai között is sok az ismerős, a táncosoknak is mindig kell valamit varrni, vagy egy alsószoknyát, vagy egy inget. A mai napig sok darabot készít az együttesnek. 

– A viseletvarrásban is felbukkan napjainkban az innováció. Az a cél, hogy a hétköznapi ruhákba visszacsempésszék a népi jegyeket. Egy-egy hagyományos stílusjegy megjelenik a modern darabokban. Ezáltal hordhatóvá, szerethetővé lehet azokat tenni, így megismertetni a fiatalokkal – hangsúlyozta Szécsényiné Alapi Ildikó. – Budapesten a Hagyományok Házában vannak ilyen irányú képzések, én is elvégeztem itt egy viseletvarró tanfolyamot. Részt veszek táborokban, rendezvényeken és foglalkozásokon, szívesen vagyok olyan közösségben, ahol csiszolhatom a tudásomat ezzel kapcsolatban. A varrás, azon belül is a viseletek készítése számomra több mint hobbi, ez már szenvedély. 

Az alkotó azt is elárulta, hogy a pásztói és hasznosi népviselet a szíve csücske, azonban az mára nem maradt úgy fent, mint a kazári vagy a rimóci. Ezért igyekszik régi fotók, leírások és azok elmondásai alapján felkutatni a jellemzőit, akik még viselték ezeket a darabokat. Ez a hagyomány őrzése és éltetése, továbbadása szempontjából is fontos számára. 

– Idén erre a feladatra koncentrálok. Kétévente szerveznek országos textilkonferenciát és kiállítást, legközelebb 2024-ben. Arra egy teljes viseletet szeretnék elkészíteni – közölte Ildikó. – Szintén fontos mozzanat az életemben a viseletvarrással kapcsolatban, egyben nagy megtiszteltetést is jelentett számomra, hogy tavaly a Nógrád megyében működő, Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületének tagjává válhattam. Ez a közösség szintén nagy szakmai támogatást és lehetőségeket nyújt a további fejlődésemhez, tanulásomhoz, amit ezúton is köszönök nekik. 

Szécsényiné Alapi Ildikó álma, hogy megszerezze a népi iparművész minősítést. Ennek eléréséhez több olyan munkát is el kell készítenie, amit szakavatott zsűri értékel. Két kategóriában lehet termékeket nevezni: hagyományos mesterremekként vagy míves termékként. Ildikó munkái már mindkét kategóriában kaptak díjat. 

– Bizonyos számú minősített termék elnyerése után lehet valaki népi iparművész. Azonban nagyon sok időt kell egy-egy darabra fordítani annak érdekében, hogy a zsűrizésen megfeleljenek – fogalmazott az alkotó. – A viseletek elkészítését nehezíti a megfelelő alapanyagok, a korhű kellékek beszerzése is. Ugyanakkor anyagilag is megterhelő azok megvásárlása. Régen is egy kisebb vagyon volt kiházasítani és megfelelő kelengyével ellátni a lányokat. Napjainkban egy rend viselet összeállítása 100 ezer forintnál kezdődik. 

A Pásztói Rendőrkapitányság referense azt is elárulta, hogy férjével rendszeresen eljárnak a Muzsla táncegyüttes szeniorcsoportjába. Ezek az alkalmak jó lehetőséget biztosítanak a testmozgásra egy jó közösségben. A fellépőruhákat természetesen Ildikó varrja.