Három évtizede dolgozik Ságújfaluért, elismerték a polgármester munkáját

– Szinte az egész életét Ságújfaluban töltötte, ide köti a családja és a munkája is. Sosem vágyott el innen? 
– Valójában Salgótarjánban születtem, de Ságújfalu az én szülőfalum, e kicsiny, ezerlelkes települést tartom gyökereim bölcsőjének. Szüleim és a nagyszüleim is itt éltek, így elmondhatom, hogy tősgyökeres ságújfalui vagyok. Ide jártam általános iskolába. Már gyerekként is érdeklődtem a technika iránt, szívesebben szereltem szét a játékokat, mintsem rendeltetésüknek megfelelően használjam azokat, így a salgótarjáni gépipari technikumban szereztem gépi forgácsoló szakmát. Ezt követően Kecskeméten gépészmérnökként diplomáztam. Az Országos Bányagépgyár megyeszékhelyen található üzemében helyezkedtem el fejlesztőmérnökként. Már polgármesterként a gyöngyösi főiskolán vidékfejlesztési agrármérnöknek tanultam, így talán mondhatni, hogy sokfelé megfordultam az országban, de a szívem mindig visszahúzott Ságújfaluhoz. 

– Hogyan jött az életébe a polgár­mesterség? 
– Az első önkormányzati választások évében, 1990-ben, egy szentmisét követően odajött hozzám néhány helyi idősebb ember, akik aktív tagjai voltak a falu közösségének. Ők vetették fel, hogy induljak a választásokon polgármester-jelöltként. Ekkor 24 esztendős voltam. A feleségemmel közösen megbeszéltük a rendszerváltásból adódó új lehetőségeket, azonban nem sokat gondolkodtam azon. Nem azért, mert valaha is kalandvágyó lettem volna és szívesen vágtam bele addig ismeretlen dolgokba. Sokkal inkább azért döntöttem úgy, hogy elfogadom a felkérést, mert közösségi személyként meg akartam felelni annak a bizalomnak, amit ezek az emberek irántam tanúsítottak. 

– Volt akkor más is, aki megmérette magát a választáson? 
– Négy jelölt indult polgármesternek, a szavazatok mintegy 80 százalékát kaptam meg. Az azóta eltelt nyolc választáson, a legutolsót kivéve, mindig volt ellenfelem. Komoly visszaigazolás számomra a helyi lakosoktól, hogy minden alkalommal kitüntettek a bizalmukkal. Úgy ítélem meg, hogy az első ciklus volt a legnehezebb, hiszen valami újat, ismeretlent kellett felépíteni, kidolgozni. Balázs Pál jegyző volt mindenben a segítségemre. Azonban minden nehézség ellenére is talán az az időszak volt a legszebb az elmúlt 33 évben. 

– Mitől volt szép a legelső ciklus? 
– Egy aktív és fiatal tagokból álló képviselő-testülettel dolgoztunk együtt. Hetente tartottunk testületi üléseket. A helyi faluszépítő egyesülettel is együttműködve közösen, a faluért tenni akaró emberekkel alakítottuk ki, valósítottuk meg az önálló Ságújfalut. 

– Mire a legbüszkébb az elmúlt harminc év alatt elért eredményekből? 
– Igazából azokra az emberekre vagyok a leginkább büszke, akikkel együtt dolgozom, akik itt élnek. A civil szervezetek tagjaira, az egyházközségi hívekre, az intézmények dolgozóira, hiszen minden fejlődés, ami a településen történt, azoknak is köszönhető, akik itt élnek. Úgy gondolom, hogy a várost az ember teremtette, a falut a Jóisten. Itt mindenki ismeri a másikat, nem lehet mellébeszélni, hazudni egymásnak. Azokra vagyok büszke, akik önzetlenül a helyi közösségért tevékenykednek, akik sokat tesznek azért, hogy ez egy élhető, szerethető település legyen. Természetesen mindezeken túl a falu fejlődési ívére is büszkén gondolok. Hiszen az elmúlt évtizedek alatt kiépültek a közművek, megújultak a közintézmények és az infrastruktúra is. 

– Március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából arany érdemkeresztet vehetett át három évtizedes munkájáért. Hogyan fogadta az elismerést? 
– Nagy meglepetés volt számomra, hogy Novák Katalin köztársasági elnök döntése alapján megkaptam a fenti elismerést, amit március 13-án a Belügyminisztériumban dr. Pintér Sándor belügyminiszter úr adott át. Büszke vagyok arra, hogy ezzel a kitüntetéssel értékelték a munkámat. Közhelynek tűnhet, de természetesen sosem azért dolgoztam, hogy díjat kapjak, hanem a helyiek, a település boldogulásáért, fejlődéséért, és a jövőben is ezért fogok megtenni minden tőlem telhetőt. Emellett úgy gondolom, hogy az elismerés nemcsak nekem szól, hanem mindazok érdeme is, akikkel az elmúlt évtizedekben együtt dolgoztam: a képviselő-testület tagjainak, a polgármesteri hivatal munkatársainak, az intézmények vezetőinek, a helyi civil szervezeteknek, aktív ságújfalui lakosoknak. Továbbá a családom áldozatvállalása is kellett ahhoz, hogy helyt tudjak állni a feladataimban a mögöttem lévő harminchárom évben. Köszönöm mindenkinek az odaadó segítséget.