Nool.hu podcast

2023.06.07. 17:28

Suhajda Szilárdot húsz évnyi közös kaland fűzte salgótarjáni barátjához

Egy országot rázott meg május végén Suhajda Szilárd tragédiája. Az expedíciós hegymászót salgótarjáni barátja, Drávai Attila is gyászolja. Kettejüket az esztergomi főiskolás évek kovácsolták igaz barátokká, az elmúlt években számtalan közös kalandot és élményt megéltek együtt. Attila portálunknak mesélt arról, hogyan is emlékszik Suhajda Szilárdra.

Palchuber Kinga

A főiskolás évek igazi barátokká kovácsolták Attilát (balra) és Szilárdot (jobbra). A fotó egy közös barátjuk esküvőjén készült

Forrás: Beküldött fotó

Suhajda Szilárd nagy álma volt, hogy pótlólagos oxigén felhasználása és serpák támogatása nélkül hódítsa meg Földünk legmagasabb pontját, a Mount Everestet. Mint arról portálunk is beszámolt: a műholdas nyomkövető nepáli idő szerint május 24-én küldött utoljára jelet a hegymászó hollétéről, ekkor alig ötven méter választotta el a vágyott céltól. A legjobb nepáli hegyivezetőkből álló keresőcsapat indult Suhajda Szilárd megmentésére, s bár tüzetesen átkutatták a Hillary-lépcső bővebb területét, május 28-án már nem látták esélyét annak, hogy a hegymászót életben megtalálhatják. Egy ország szurkolt a hegymászó sikeréért, tragédiája pedig számos olyan embert is mélyen megérintett, aki nem is ismerte személyesen a sportembert. 

A főiskolás évek alatt váltak barátokká

Az expedíciós hegymászót salgótarjáni barátja, Drávai Attila is gyászolja, mintegy húszéves barátság fűzte össze őket. Mint mondta, máig tisztán emlékszik az első találkozásukra. – A kollégiumi beköltözésnél ismerkedtünk meg egymással, szobatársakká váltunk. Amikor megérkeztem pakolni, ő már ott ült az enyémmel szemközti ágyon egy rockegyüttest ábrázoló pólóban, hosszú hajjal. Megkérdeztem tőle, hogy ő amolyan rockerszerű-e, mire elmosolyogva igennel felelt – idézte fel megismerkedésük pillanatát Drávai Attila, aki Szilárddal együtt az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán tanult. 

Szilárdot vidám és humoros embernek ismerték a barátai, imádott bolondozni  az összejöveteleken is
Forrás: Beküldött

Szilárd tanító szakon végzett, míg Attila később átkerült szociálpedagógiára, de a kollégiumban egész idő alatt szobatársak vagy szomszédok maradtak. A közös kalandok száma pedig egyre gyarapodott. – Kialakult egy 10-12 főből álló erős baráti mag Esztergomban, akikkel máig rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Szilárd is egyike volt ennek a körnek, szinte az egész országot bejártuk együtt a találkozóknak köszönhetően – emelte ki Attila, hozzátéve: – Többször kirándultam Szilárddal a Pilisben és a Mátrában is, s bár próbált magasabbra csábítani, én megmaradtam a biztos talajon. Volt olyan, hogy egy-egy találkozóra épp megfáradva, vagy bőrig ázva érkezett egy nagyobb túráról, de a jókedvét soha semmi nem szeghette.

Végtelenül türelmes és őszinte ember volt

Attila szerint Szilárd mosolygós, humoros, őszinte, toleráns, életerős és végtelenül türelmes ember volt, aki megmagyarázhatatlan módon szinte minden emberrel jól megértette magát. – Szilárd mindenkihez tudott alkalmazkodni. Sosem láttam idegesnek vagy szomorúnak, bármit meglehetett vele osztani. Amikor előadást vagy tanórát tartott, akkor is a legnagyobb tisztelettel és szeretettel beszélt mindenkivel – mondta a jó barát. 

Szilárd természetesen a hegymászásról is úgy tudott mesélni, hogy történeteit a barátok mindig áhítattal hallgatták egy-egy kalandja után. – Ő sem tudta soha megmondani, hogy miért vonzzák a hegyek, csak azt ismételte: ott kell állni a csúcson ahhoz, hogy megértsük, mit is érez valójában – emlékezett Attila, aki a közös teljesítménytúrákon is mindig látta barátján az átszellemültséget. 

Attila kiemelte: Szilárd nem kötelességből, hobbiból, hősiességből vagy az elismerésekért mászott, hanem izzó szerelemből. Ezt bizonyítja, hogy a hegymászó sokszor önmagát is legyőzte, s eljutott olyan helyekre és szintekre, ahová egy átlagember soha nem jutna el. 

Tavaly nyáron találkoztak utoljára

– Személyesen tavaly nyáron, Gyöngyösön találkoztunk utoljára egy baráti sütögetésen. Emlékszem, előtte is épp egy hegyet hódított meg. Az interneten rendszeresen tartottuk a kapcsolatot, sokszor küldött poénos vagy érdekes képeket, videókat az útjairól. A nepáli bejelentkezéseken lehetett látni, hogy fizikálisan megviselte, de nosztalgikus képekkel igyekeztünk erőt adni neki – idézte fel Attila. Mint mondta: a múlt heti budapesti búcsúztatón rengeteg ember vett részt, ott a főiskolás barátokkal és Szilárd családjával is beszélgetett. 

Szinte évente tartottak baráti találkozásokat a főiskolás társasággal
Forrás: Beküldött

– Amikor az első negatív hírek megérkeztek az expedícióról, én is lementem Fótra Timihez, Szilárd feleségéhez, hogy tartsam benne, és talán magamban is a hitet. Úgy jöttem el onnan, hogy másnap reggel indul a keresőcsapat – mesélte Attila, aki a végsőkig reménykedett abban, hogy Szilárdnak egy csoda folytán talán sikerülhetett a lehetetlen. 

Nincs rá szó, mennyire szerette a családját

Attila kiemelte: bár Szilárd olyan helyen maradt, ahová mindig vágyott, de biztos abban, hogy a hegymászó mindennél jobban haza szeretett volna térni a feleségéhez és a kisfiához, Somához.

– Leírhatatlanul szerette őket, mindig ilyen családról álmodott. A barátai és a szerettei részéről minden támogatást megkapott a mászáshoz, jobb feleséget, hátteret nem is kívánhatott volna magának. Egyszerre volt komoly és humoros, mindig bivalyerősnek mutatta magát és a végsőkig küzdött az álmaiért. Ősi erő lengte körbe, ami azokra is átragadt, akik mellette álltak. Bárcsak mindenkinek lehetne egy ilyen barátja, mint amilyen ő volt nekem, s marad örökre! – emelte ki búcsúzóul Attila. 

A teljes beszélgetést podcast formájában is meghallgathatjátok:

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában