A nehézfiúk ellen se kellett fegyver az egykori rendőr alezredesnek

– Az idő múlását csak az ízületeimben érzem – mondta Sziráczki István. – Mindig van mit csinálnom a ház körül, a városban élő unokáimnak is gyakran segítek, az olvasás pedig ma is a szenvedélyem. Az otthonomban őrzött 2500 kötetnek mindegyikét elolvastam már, jó néhányat többször is. 

Sziráczki István azt mondja, imádja a történelmet, s úgy hírlik róla, Kaposvár múltját nála jobban kevesen ismerik. Mindemellett elsősorban rendőrként tette le a névjegyét, közel négy évtizedig szolgált és védett előbb Siófokon, majd a nyugdíjazásáig Kaposváron. Volt járőr, körzeti megbízott, bűnügyi vizsgáló és nyomozó is, ez utóbbi két terület alosztályvezetője, később közrendvédelmi és megyei ügyeleti osztályvezetője is. Munkáját többek között a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjével és a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatával is elismerték. 

– Nem készültem rendőrnek, még húszévesen sem gondoltam rá – emlékezett vissza az alezredes, felidézve életének addigi időszakát is. – A katonaság után Siófokon jelentkeztem rendőrnek, ahol különféle beosztásban töltöttem el tizenegy esztendőt, közben leérettségiztem, és elvégeztem a rendőrtiszti főiskolát is. Az őrszolgálat kivételével valamennyi munkakörben jól éreztem magam, bár voltak megrázó élményeim is. A legelső Siófokon történt, ahol először láttam halottat: egy fiatal nő ugrott a vonat alá, és nekem kellett a helyszínt biztosítanom. A látvány évekig elkísért. Érzelmileg mindig megviselt az is, amikor balesetben elhunytak hozzátartozóit kellett értesítenem. A legnagyobb megpróbáltatások egyike az volt, amikor a taszári buszbaleset két fiatal rendőráldozatának családját kerestem fel. Fegyvert sohasem használtam, még annak idején az arab–roma konfliktust és a helyi taxisblokádot is meggyőzéssel sikerült leszerelnem – mondta Sziráczki István. 
Volt munkatársa szerint a városban általános tisztelet övezte, még a nehézfiúkkal is szót értett, bár szigorú volt, embersége és következetessége miatt a kollégái is felnéztek rá. 

Nemcsak nótázott és szavalt, de maga is faragott rímeket

Bár a történelmet a középiskolában kedvelte meg Sziráczki István, énekelni már gyerekként is szeretett, főleg a magyar nóták voltak rá nagy hatással. – Eleinte csak szűk körben énekeltem, később már versenyekre is eljártam – mondta. – A legnagyobb élményem egy nemzetközi magyarnóta-versenyen volt, amelynek a végén az ismert énekes, Bokor János is gratulált a produkciómhoz. Később elkezdtem a dalokat gyűjteni, már 3252 darabból áll szöveggel, betűrendbe szedve. Ebből ötvenet bármikor elénekelek. 

A nótázás mellett szavalni is szeretett, nyugdíjazása után a BM-nyugdíjasklub tagjaként gyakran szerepelt versmondó találkozókon, de maga is faragott rímeket.