Tudása diákjain keresztül válhatott csak közkinccsé

Pókos Ferenc a csurgói gimnázium tanára, könyvtáros és helytörténész volt, aki mindig szerette és védte a tanítványait, és letette a névjegyét Somogy és Zala művelődés- és oktatástörténetében. Ennek ellenére sokáig nem kezelték értékén az utókor szerint, ezért is született most egy könyv róla. A visszaemlékezések ábécé­sorrendben sorakoznak a kötet lapjain, mint a nevek az osztálynaplóban. Pókos Ferenc tanította Bódis Józsefet, a Pécsi Tudományegyetem volt rektorát és egykori államtitkárt, és Seffer István plasztikai sebészt is. Felidézte emlékeit Hegedüs György kaposvári fotográfus is a legendás pedagógusról. 

– Én voltam a famulusa – mondta a fényképész. – Reggelente kiosztotta, hogy mit vigyünk föl a tanterembe Fekete Józsi padtársammal. Hihetetlen precíz, kedves ember volt, ugyanakkor szigorú is. Én porrogszentkirályiként jártam be Csurgóra, hazafelé néha elkísértem, vagy ő kísért el, ha lekéstem a buszt. Tanítványa volt Bertók László vései származású költő. Amikor megjelent a kötete, Pesten felvásároltam ötven példányt a tanár úr kérésére, és hoztam haza. Pókos Ferenc Debrecenben teológiát végzett és Utrechtben, Németalföldön is tanult. Csurgón mindent tanított, csak testnevelést nem – mondta róla Hegedüs György. Ógörög és latin volt az eredeti szakja, de történelemtanárként is dolgozott. 
A kaposvári fotográfus németet tanult tőle, és amikor az NDK-ban járt, mondták neki, hogy kemény, németalföldies a kiejtése, és ez a csurgói éveknek volt köszönhető. 
A könyvet Tóth József írta, aki Pókos Ferenc unokaöccse, és a Budapesti Gazdasági Egyetem zalaegerszegi intézetének igazgatója és pénzügyi tanszékének vezetője volt. A sok méltatás mellett a szövegbe beleszőtte a család történetét is. 
– Édesanyám utolsó kérése volt, hogy megszülessen a könyv, mert a család kevés időt tölthetett együtt, főként a kitelepítés miatt – mondta a könyv írója. – A szándékom az volt, hogy őrizzük meg a nagybátyám emlékét és azt a munkát, amit Csurgóért tett. Sokat küzdött a református hit és vallás fenntartásáért, ez főleg a debreceni egyetemistakorában írt dolgozataiban érhető tetten. Igyekeztem bemutatni azt a kort is, melyben egy tanítványait mindenek felett szerető tanár nem kapott megfelelő támogatást, tudása közkinccsé legfeljebb a diákjain keresztül vált. 
 

Hegedüs György: kedves, precíz, de szigorú ember volt Pókos Ferenc
Fotó: Lang Róbert

Ógörög és latin volt az eredeti szakja

Nem volt könnyű élete egy kisdiáknak sem az internátusban

Egy 1931-ben érettségizett, orci születésű öregdiák visszaemlékezéseiből bontakozik ki a csurgói internátus képe még Pókos Ferenc fiatalkorának idejéből. Páti József felidézte, hogy a szobáik ablakai olyan rosszul záródtak, hogy télen a havat a kisdiákok ágyára hordta a szél. A hidegben csákánnyal kellett feltörni a mosdótálak jegét. Az internátusi diákok zsebpénzt nem tarthattak maguknál, a pénzt be kellett mutatniuk a felügyelő tanárnak, aki pontos kimutatást vezetett az összegről. Az étkezésük sem volt éppen bőséges, előfordult, hogy vadalmával egészítették ki a menüt a gyerekek. Az Asokon, vagyis Csurgó egyik városrészén született Pókos Ferenc ilyen körülmények közül emelkedett ki a tehetségével.