Megható üzenetet küldött Svájcból a jászdózsai származású holokauszt-túlélő – videóval

Életutunk nem mindig egyenes, nem egy irányba fut, hanem kanyarog. Olykor eltévedünk, nehézségek keresztezik az utunkat, de a szeretet, a hit és a jó Isten segítségével minden probléma megoldható – vallja a jászdózsai születésű, Svájcban élő holokauszt-túlélő, Erdős István, aki idén lesz 96 éves. Arról, hogy mivel tölti a mindennapjait ő maga mesélt, amikor a napokban meglátogattuk Winterthurban. Egy rövid videóüzenetben pedig szülőföldjének is üzent.

Örömkönnyek csordultak végig az arcán

Olvasóink számára bizonyára ismerősen cseng Erdős István neve. A jászdózsai születésű, Svájcban élő holokauszt-túlélő történetéről, jótékonysági kezdeményezéseiről, dózsai látogatásairól már többször írtunk. Legutóbb hat évvel ezelőtt, 2018 augusztusában járt szülőfalujában, amikor családjával és barátaival a kilencvenedik születésnapját ünnepelte.

Sajnos egészségi állapota miatt az elmúlt években nem tudott Magyarországra látogatni, ezért mi látogattuk meg őt Winterthurban.

Gyönyörű tavaszi napsütésben érkeztünk meg a város központjában található korszerű, modern idősek centrumába, ahol a kilencvenhatodik évében járó nyugdíjas mérnök-tanár mosolyogva, öleléssel fogadott. Szemei örömkönnyekkel teltek meg, amikor átadtuk neki a jászdózsai és jászsági barátai, ismerősei által írt szeretetüzeneteket, leveleket, valamint a szülőföld finomságait, melyeket sok-sok szeretettel ízesítve készítettek számára a szorgos kezek. A találkozás lélekemelő percei után együtt ebédeltünk, majd Pista bácsi megmutatta a családias hangulatú szeretetotthont.

Túl a kilencvenen is tevékenyen telnek a napjai 

Beszélgetésünket a szobájában folytattuk. Pista bácsi leült az íróasztalhoz és szelíden mosolygott. Az ablakon beszűrődő napfény megvilágította az arcát, a bútorokat és a falon látható képeket, melyek életének megannyi örömmel, boldogsággal és fájdalommal teli emlékeit őrzik. 

– mondta elérzékenyülve felesége fényképére mutatva.

– Ő mindig itt van velem, a szívemben. A családom, a barátaim és a szomszédok sokat segítettek, amikor egyedül maradtam a winterthuri házban. Sajnos, egyik alkalommal olyan szerencsétlenül léptem, hogy elestem, megsérültem és kórházba kerültem. A gyerekeimmel és az unokáimmal megbeszéltük, hogy a rehabilitáció után beköltözöm az idősek otthonába, ahol immár közel másfél éve élek, és nagyon jól érzem magam. Az ápolók szeretettel gondoskodnak rólam, aktívan telnek a mindennapok, és soha nem unatkozom – mesélte Pista bácsi, akiről valóban nehéz elképzelni, hogy csak egy helyben üljön egész nap.

Túl a kilencvenen is tevékeny, újabb és újabb apró célokat tűz ki maga elé. Életviteli kérdésekben igazi mentor, az otthonban is szeretettel segít idős társainak.

Esőben, szélben is sétál, sőt, még jógázik is 

Találkozásunkkor arról is beszámolt, hogy mivel foglalja le magát. Megtudtuk, hogy minden nap fél hatkor kel, kinyitja az ablakot és friss levegőt enged be a szobába, ami a fizikai és mentális egészségére is pozitív hatással van. Minden reggel egy új kezdet, tele lehetőségekkel – ezzel a gondolattal szedi rendbe magát, elmegy az újságért, hogy naprakész legyen a nagyvilág aktuális eseményeivel kapcsolatban. Fél nyolc előtt már indul reggelizni, 9 órától pedig torna következik. Szívesen részt vesz a délelőtti terápiás foglalkozásokon, melynek keretében játékos formában memória- és koncentrációfejlesztő feladatokat végez, de a kommunikáció és a kézügyesség javítása is hangsúlyos szerepet kap. Keddenként jóga keretében a légzés művészetét gyakorolja. 

– Ebéd után mindig pihenek egy kicsit, majd fél kettőkor – ha esik, ha fúj – sétálok egy órát a friss levegőn. Ezután sem állok meg, hanem lépcsőzök a lépcsőházban. Mozgáskorlátozottságom ellenére is rendkívül fontosnak tartom a koromnak és az egészségi állapotomnak megfelelő fizikai aktivitást, ezért nem hagyom el magam. A jó emberi kapcsolatok segítenek a lelki egészség megőrzésében. Rendszeresen fogadok látogatókat, mindig örülök, amikor a családtagjaim, barátaim, tanítványaim jönnek és jókat beszélgetünk. Vacsora után, az esti órákban általában telefonálok, újságot olvasok. 

– avatott be a mindennapokba Erdős István, aki minden reggel és este hálát ad a jó Istennek, hogy él, és imádkozik szeretteiért.

Éljük meg a szeretetet a mindennapokban!

Miközben beszélgettünk, tekintetünk arra az ágy fölött függő festményre tévedt, mely a régi paraszti élet embert próbáló munkáját, a hagyományos kézi aratást ábrázolja. 

– Nagyon sokat jelent ez a kép számomra, mert a szülőföld és a boldog gyermekkor emlékeit, hangulatát idézi fel bennem. A szüleimtől olyan erős lelki alapköveket kaptam, mint a Mindenható jó Istenbe vetett hit, a szeretet, a bizalom, a szociális érzékenység és a hála. Ha ezek az értékek megvannak, és Isten útján járva a cselekvő szeretetet a mindennapokban megéljük, gyakoroljuk, akkor úgy gondolom, hogy jó esély van a hosszú, boldog életre  – jegyezte meg mosolyogva Erdős Pista bácsi, aki megható videóban üzent szülőföldjének.