A hajlíthatatlan kutató

Vajon hány embernek adatott meg, hogy gyermekként interjút készítsen dr. Béres Józseffel, az immunerősítő cseppek atyjával? Egyvalakinek biztosan: dr. Fazekas Istvánnak, aki kisfiúként kérdezhette a kutatót, akinek gondolatait maroknyi barátja olvashatta csupán az indigóval másolt Nyírtassi Hírmondóban. A beszélgetés olyannyira mély nyomot hagyott a falusi fiúcskában, hogy évtizedekkel később – elsőként – írt drámát a feltalálóról, annak meghurcolásáról, küzdelmeiről, koncepciós peréről A megvádolt címmel. Dr. Béres József halálának évfordulóján beszélgettünk az íróval, aki ma is ezer szállal kötődik Szabolcs-Szatmár-Bereghez.

– Mint az életemben oly sok minden, ez is összefügg Ratkó Józseffel. Bugya István, a tiszadobi gyermekotthon egykori tanára kollégája és jó barátja volt apáméknak, ahogy a sógora, Pósán Pista bácsi is, aki igen fiatalon tüdőrákos lett. Sokféleképpen igyekeztek rajta segíteni, az egyik este aztán beállított hozzánk Nyírtassra Ratkó és Bugya. Elmondták, hogy Sánta Feri bácsi – az író, akinek egyik fia korábban szintén Tiszadobon tanított – hallott egy Béres nevű kisvárdai emberről, akinek állítólag van egy csodaszere. Apám ismerte dr. Béres Józsefet, el is mentek hozzá, és este kilenc, tíz óra körül már úgy jöttek vissza, hogy Ratkónál volt egy kis üveg Béres Csepp, ami akkoriban még nem volt publikus. Beszélgetés közben többször kihallatszott, hogy a hatalom így meg úgy, Ratkó tréfás szójátékkal meg is jegyezte: a párt igen „pártékony” az ügyben. Később kiderült, hogy a kutató ellen büntetőeljárás folyik, ezért sem beszélt a találmányáról azon az előadáson, amit Nyírtasson tartott apám meghívására – idézte fel dr. Fazekas István, aki ekkor készítette el azt a bizonyos interjút.

Felsorakoztak a Béres-ügy mögé

– Gyermekként szerkesztettem egy kis helyi lapot, mert volt egy kis Erika írógépem és néhány indigóm. Ahány másolópapírom volt, annyi példányban jelent meg az újságom, úgyhogy főként a barátaim olvasták. Ez volt a Nyírtassi Hírmondó, amibe szívesen nyilatkozott Béres Józsi bácsi is, így lehetséges az, hogy én írtam elsőként a Béres Cseppről. Lassanként összeállt bennem, hogy ezt az embert igazságtalanul meghurcolják, ennek ellenére állja a sarat.

– Ahogy telt az idő, apám folyamatosan kapta a híreket, közben akit csak lehetett, Ratkó mozgósított, az írók pedig rendre felsorakoztak a Béres-ügy mellett, olyannyira, hogy például Nagy László az Elhullt bolondok nyomán című versét a kutatónak ajánlotta. Amikor jogászként a kisvárdai ügyészségre kerültem, többször is kérdezősködtem az idősebb munkatársaimtól a Béres-ügyről. Világossá vált, hogy ez egy koncepciós per volt, majd amikor drámaíróként elkezdett foglalkoztatni a kirakatperek természete, sokat gondolkodtam azon, Béres miért viselkedett úgy az ügy során, ahogy. Nem hagyott nyugodni a dolog, éreztem benne a drámai feszültséget, de hogy mi okozza, azt nem találtam meg. Aztán egyszer, miközben a neten kutakodtam, előkerült a hetvenes évekből egy vajdasági lap, aminek az egyik cikkében leírták, hogy egy leukémiás kislány családjának azt tanácsolták, utazzanak Franciaországba, mert egy csontvelő-átültetés még segíthet a gyermekükön. A szülőknek azonban nem volt erre pénzük, úgyhogy felkeresték Béres Józsefet, a kislány pedig vagy a cseppek hatására, vagy azok segítségével felépült. Nem sokkal később meglátogatták a kutatót, a gyermek pedig, akinek időközben visszanőtt a haja, megrázta a fürtjeit, s azt mondta: „Nézd csak, doktor bácsi, meggyógyultam!”

Belső konfliktus

Az író szinte napra pontosan összerakta a büntetőeljárás történetét, így amikor megnézte a dátumokat, rádöbbent, hogy a család akkor járt Béresnél, amikor már lefoglalták a csodaszerét.

– A rendőrök néhány napra körülvették Béres házát, és nem engedték be a készítményre várakozókat, akik sora gyakran a bíróság épületéig kígyózott. Feloszlatták a tömeget és őrködtek, senki se ki, se be – a cikk szerint ekkor érkezett a vajdasági kis beteg családja. A szülők nemcsak bejutottak valahogy, kaptak a lefoglalt cseppekből annak ellenére, hogy ha erre fény derül, Bérest azonnal letartóztatják. Döntenie kellett, hogy betartja a törvényt, vagy megszegi azt, és segít a kislányon – ez az a belső konfliktus, amit mindvégig kerestem – árulta el dr. Fazekas István. Hozzátette: a dráma megírása során ugyanakkor arra is rájött, hogy Béres sorsán át bemutathatja a puha diktatúra természetét. A kislány történetét Kassára helyezte, egy művészházaspár otthonába, ahol az apuka a magyar nyelv védelmében szembekerül a szlovák hatalommal. Ilyenformán Trianon fájdalmát és következményeit is érzékeltethette. A szerző megjegyezte: ha mindez a kemény diktatúra alatt történik, tragikus véget ért volna Béres József élete.

– Ez az ügy sok szempontból különleges: itt van egy népmesei hős, aki nem feltétlenül héroszi alkat, és rengetegen kívánják a vesztét, mégis diadalt arat, mert hajlíthatatlan marad és nem adja fel. 

CsA