Nem az ételek állaga volt a lényeg, hanem a vidám baráti együttlét

Az égi áldás a későbbiekben is hol elállt, hol rákezdett, így a szabadtéren történő főzés miatt akár az is előfordulhatott volna, hogy a sok csapadék felhígítja a lecsókat. (A zsűri szerint tényleg akadt levesesebb lecsó, de ezt a véleményt nem minden résztvevő osztotta.)

A lényeg természetesen nem az ételek állaga volt, hanem, hogy a baráti kör tagjai megint jó hangulatban töltsenek el együtt néhány kellemes órát.

Közel kilencven vendég vett részt az eseményen, amely szokás szerint a vándorlók vezetője, Zsinka János Festetich utcai háza előtt, az utcán felállított sátrak alatt zajlott. A harmadik fesztiválra, amely ezúttal az idősek világnapjára esett, meghívták a tolnai idősek klubja tagjait is. Öt bográcsban készültek a lecsók, amelyek között voltak hagyományosak, de a megszokottól eltérőek is. Utóbbiak közé tartozott a csirkemájas, valamint a cukkinis-csirkemelles változat is.

A zsűri idén a Családsegítő Központ vezetői-munkatársai közül került ki. Értékelésük szerint a Tesók nevű formáció hagyományos, csípős lecsója volt a legfinomabb, így övék lett a vándor fakanál. Ezzel együtt valamennyi étel nagyon finom volt, és ez nem csupán a szokásos udvariassági formula.

Az ebéd után Izsák Károlyné és Strich Istvánné mondott verset, a baráti kör öröm-ének csoportja dalolt és egy kvízvetélkedő is zajlott, többek között a nagyfröccs mibenlétéről is volt kérdés. A baráti együttlét este fél hétig tartott.