Ifjú tenyésztő

2022.11.30. 14:59

Nagy odaadással gondozza őket, mert madárnak lenni kell

Egy 21 éves fiatalember, aki nem a kütyük rabja, aki nem lóg folyton a neten. Semmi baja nincs Szabó Zoltánnak a technikával, erősáramú technikusnak készül, de ideje jelentős részét díszmadaraira szenteli. Eredményes tenyésztő. Egy pécsi megmérettetésen kiállításgyőztesek lettek a gyémántgalambjai.

Wessely Gábor

Szabó Zoltán apró gyémántgalambokkal érkezett a nagydorogi kisállat-kiállításra (A szerző fotója)

Sokan mondják, hogy a fiatalok össze vannak nőve a számítógéppel és az okostelefonnal. Éjfélig nyomogatják a kütyüket, nem csoda, ha reggel alig lehet őket kivakarni az ágyból. De van ellenpélda. A 21 éves Szabó Zoltán is a kor gyermeke, kezeli rendesen a technikát, viszont nem feledkezik bele, mert korán kel. Madarai vannak, lelkiismeretesen foglalkozik velük faddi otthonában.

– Beleszülettem ebbe – mondja –, apukám, nagyapám is galambász, én pedig elkezdtem más madarakat is tartani. Apával egészen kiskoromtól kezdve jártam kiállításokra, megtetszett ez a dolog. Van velük sok tennivaló, de amit szívesen csinál az ember, azt nem érzi munkának.

Olyan szárnyasokat szeretett volna a fiatal madarász, amelyek könnyebben kezelhetők, kisebb helyen elférnek, mint a galambok, mégis nagyobb bennük a potenciál. Olyanokat, amilyeneket kevesen tartanak, s épp ezért érdekességnek számíthatnak, például egy kisállat-kiállításon.

– Először zebrapintyeim voltak – ismerteti az állományfejlődés menetét –, aztán következtek a gould-amandinák, majd a csízek. Apró gyémántgalambjaim is vannak. Jöttek az eredmények. Legelőször egy kakasdi kiállításra vittem saját madarat, aztán többfelé, megyén kívüli helyszínekre is. Gyűlnek az okleveleim, serlegeim. Az idei évem nagyon jól sikerült. Voltam a budapesti Európa-bajnokságon, ott ugyan nem nyertem, de kapott kiváló minősítést az egyik madaram. Aztán mentem Pécsre, ahol a gyémántgalambjaim kiállításgyőztesek lettek, majd következett Nagydorog, egy szintén eredményes madárseregszemle. A kedvenceim a csízek. Tíz centis apróságok, nagyon zajosak, ütik-verik egymást, és mégis szerethetők.

Díszmadarak a faddi háznál (Fotó: W. G.)

Minőségi különbség van madár és madár között, attól függően, hogy a tenyésztő mennyire tapasztalt, és mennyi időt, energiát szán rájuk. A minimális munka, minimális eredményt hoz. A faddi fiatalember viszont a maximumra törekszik.

– Reggel az első dolgom, hogy rendbe rakom őket: etetés, itatás, vízcsere. Ha tenyészidőszak van, eléjük teszem a lágy eleséget. Később kitisztítom a ketreceket. Több óra elmegy erre naponta. Ezt munka mellett is meg kell csinálni. Most vagyok végzős a szekszárdi Adyban, erősáramú technikus leszek. Duális képzésre járok, ami azt jelenti, hogy hétfőtől-csütörtökig munkahelyen vagyok, gyakorlaton, pénteken iskolában, elméleten. És megy így is a dolog, mert ez egy szenvedély. Erre keresem a pénzt. Előfordult már többször, hogy apa abba akarta hagyni a tenyésztést, aztán mindig újra kezdte. Hiányzott neki. Nekem is hiányozna. Mert madárnak lenni kell!

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában