Labdarúgás

2022.07.03. 15:45

Rózsa Dániel: a Haladástól a Haladásig

A Haladás volt kapusa, Rózsa Dániel világéletében a zöld-fehéreknél védett. Mint mondta, számára a Hali több mint egy klub.

Pum András

Forrás: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

A szombathelyi születésű, a HVSE-ben nevelkedett Rózsa pályafutása alatt végig a Haladásban védett.  Rózsa 20 évesen, a 2004/05-ös szezonban debütált a Haladás színeiben az NB II-ben. Hamarosan ő lett az első számú kapus a klub vele jutott fel az élvonalba, ahol a Csertői Aurél vezette gárda a 2008/09-es bajnokságban bronzérmet szerzett és négy meccset játszhatott az Európa-ligában is. A 2012 és 2014 közti időszakban Rózsa remekül védett, volt olyan szezon amikor a sportnapilap osztályzatai alapján ő volt a bajnokság második legjobb kapusa. 

Nem véletlen, hogy az akkori szövetségi kapitány, Pintér Attila a válogatottba is meghívta. A szombathelyi kapus az akkori Népstadionban 2014 június 4-én Albánia (1-0), három nappal később Kazahsztán (3-0) ellen védett a válogatottban. Egészen 2016-ig biztos volt a helye a Haladás kapujában, a klub azonban ezt követően leigazolta Király Gábort és így Rózsa elveszítette a pozícióját. Király visszavonulásával azonban visszaszerezte – igaz akadt, hogy Verpecz-cel felváltva védtek. A 2021/22-es bajnokságban a 38 mérkőzés közül 31 kezdődött Rózsa nevével. Utolsó meccsét április 10-én, Ajkán játszotta, Rózsa Dániel kontraktusa idén június 30-án lejárt és a klub nem hosszabbított szerződést a 37 éves kapussal. Rózsa 300 bajnokin őrizte a vasiak hálóját, az NB I.-ben 224, a másodosztályban 76 bajnokin védett.

– Hat éves voltam, amikor édesanyám levitt focizni a Haladás VSE előkészítő korosztályába, majd itt ragadtam és végigjártam valamennyi korosztályt - mondta Rózsa Dániel. - Az elején nem kapus voltam, az első két évben középpályást játszottam, sok gólpasszt adtam és gólokat is szereztem. Aztán Szarka Zoltán lett az edzőm, aki - legendás kapus lévén - látott bennem fantáziát és egyszer beállított a kapuba. Innentől kezdve nem érdekelt, hogy gyerekként nem a gólokat rúgtam, nagyon megtetszett ez a poszt. És mivel Zoli bácsi szerint volt hozzá tehetségem, itt is ragadtam. Aztán 2004-ben, 20 évesen egy Haladás-Orosháza (5-2) NB II.-es bajnokin csereként álltam be először tétmeccsen – az egyik gólt én kaptam, de persze ez sem tudta elrontani az örömömet. Szép évek következtek, egészen addig, amíg a Bíró Péter féle időszak végén a jogviták miatt hat-nyolc játékosnak - köztük nekem  sem volt játékengedélyünk.Hat-nyolc hónapig csak edzettünk, nem játszhattunk. Aztán később nem sokat védtem, viszont amikor egyik korábbi nevelőedzőm, Artner Tamás lett a csapat trénere, megkaptam a bizalmat. 

Jó ment a védés, igaz műtét miatt fél évet ki kellett hagynom. De hiába végeztünk az első helyen, a pontlevonások miatt nem jutottunk fel az NB I.-be, Aztán –már Csertői Auréllal – sikerült a feljutás. Nagyszerű csapatunk volt, végig a tabella elején álltunk, rangadókat nyertünk – szinte kizárólag helyi futballisták alkották csapatunkat. Az NB I. is tündérmese volt, 2008 júliusában, a Győr ellen 2-1-re megnyert bajnokin debütáltam az első osztályban. Az első évben történelmi bronzérmet szereztünk, tele voltak a Rohonci úti stadion lelátói, remek meccseket játszottunk. Négy mérkőzésen védtem az Európa-ligában – különleges élmény volt az is. Ugyanúgy fantasztikus élmény volt a válogatottság is – még akkor is, ha „csak” felkészülési mérkőzéseken védtem. De minden gyerek azért kezd el focizni, hogy valamikor magára húzhassa a nemzeti mezt.

A válogatottban 2014-ben, a kazahok ellen
Forrás: NS/Czerkl Gábor

Abban az időszakban akadtak ajánlataim, de egy olyan sem volt, amelyikre rábólintottam volna. Másrészt feleségemmel, Melindával akkor kezdtünk hozzá a családalapításhoz. És nekem a Haladás nem is csak a nevelőegyesületem, hanem anyaegyesületem – több, mint egy klub. Aztán érkezett Király Gábor, nekem közben elszakadt a keresztszalagom, hét-nyolc hónapra kidőltem, de a kiesés után sem akartam távozni. Azóta is itt voltam, a szerződésem június 30-án lejárt és ugyan úgy terveztem, hogy még egy évet védek a Haladásban, nem hosszabbítottak velem – így alakult.

– Rengeteg emlékezetes mérkőzés volt a pályafutásomban, három, FTC elleni meccsre mindig emlékezek majd – folytatta Rózsa. – Amikor a Népstadionban 3-0-ra, aztán Sopronban 2-0-ra, majd az új Hali-stadionban 1-0-ra nyertünk ellenük. Valamennyi kapusedzőmtől és edzőmtől tanultam valamit, de külön kiemelném Szarka Zoltánt, Ulbert Tibort, Jakab Csabát, illetve Artner Tamást, Csertői Aurélt. Egyébként 2020 óta az Illés Akadémián dolgozok kapusedzőként és mivel 40 éves koromig védeni is szeretnék, az ottani munkám mellé keresek csapatot. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem a bizalmat, a lehetőséget edzőimnek, a barátságokat, az élményeket és a rengeteg szeretet, amit Haladás-játékosként a szurkolóktól kaptam.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában