2022.08.13. 06:56
„Nagyobb testvérként mellettük állni”
A munka- és továbbtanulási lehetőségektől távolabb eső kistelepüléseken élő diákok több mint fele legfeljebb az általános iskolai tanulmányait fejezi be. Leginkább azért morzsolódnak le a középiskolában, mert megpróbáltatás számukra az elszakadás az otthonuktól, a közösségváltás. Ezeknek a gyerekeknek nagy szükségük lenne arra, hogy valaki személyre szabott figyelemmel kísérje őket a hétköznapokban, és inspirálja, bátorítsa: legyenek álmaik, és merjenek azokért kitartóan küzdeni. Most egy olyan lelkes egyetemistával találkozhatnak, aki pontosan ezt a célt tűzte ki maga elé. A Tanítsunk Magyarországért költségvetési finanszírozásból megvalósuló program, amelyet 2018 decemberében Dr. György László innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár hívott életre. A program célja, hogy 2030-ra minden most általános iskolás gyermek rendelkezzen legalább szakmával, vagy tanuljon tovább. Ma már több mint 1000 mentor, 4000 mentorálttal bizonyítja, hogy minden gyermek tehetséges valamiben, csak fel kell fedezni ezt a tulajdonságát.
Forrás: IFKA.
A program keretében egyetemista mentorok foglalkoznak a gondjaikra bízott hetedikes és nyolcadikos diákokkal, azon vidéki kistelepülések kijelölt általános iskoláiban, ahol magas a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek aránya. A közös tanulás, személyiségfejlesztés, továbbtanulásra való felkészítés mellett sok élménnyel is gazdagítják a diákok hétköznapjait.
A program nagykövetei azon mentorok közül kerülnek ki, akik sikeresen teljesítették az első évet, és lelkesedésükkel, kitartásukkal a Tanítsunk Magyarországért elkötelezett képviselői lettek. Nagy Borbála biológia–történelem tanár szakos hallgató a Pécsi Tudományegyetemen, amely az elsők között csatlakozott a programhoz. „Egy általános iskola 14 fős osztályához osztottak be 3 mentortársammal, hetedik osztály második félévétől az általános iskola végéig kísérjük a diákokat. Egyénileg és kisebb csoportokban 3-4 gyermekkel foglalkoztam” – mondja Borbála, amikor a részletkről kérdezzük.
Többet láthatnak a világból
A hátrányos helyzetű gyerekekkel való foglalkozás mindig kihívásokkal jár. „A folyamatos kapcsolattartást megnehezítheti a tömegközlekedés, mivel ezeket a kistelepüléseket nem egyszerű megközelíteni. A mentoráláshoz pedig ez elengedhetetlen volna. Az lenne ideális, ha mint egy nagyobb testvér tudnánk a gyerekek mellett állni” – említi Borbála a nehézségeket.
A kérdésre, hogy mit tart a program legnagyobb pozitívumának mentorált és mentor szemszögéből nézve, úgy véli, hogy mindkét fél fejlődhet személyiségében, közösségi felelősségvállalásában. „A mentoráltak az iskolai programokon kívül mentoraikkal kirándulásokon, élménynapokon, vá-rosnézéseken, vagy olyan szuper programokon vehetnek részt, mint a lézerharc, szabadulószoba, állatkerti séta. Így ezek a diákok kicsit többet láthatnak a körülöttünk lévő világból, mint a társaik.”
Borbála legjobban azokat a programokat szerette, amikor csak a saját mentoráltjaival volt. „Elmentünk Pécsre, ahol fagyiztunk, sétáltunk, megmutattam nekik, hova fognak középiskolába járni, megnéztük a Zsolnay negyedet, és még az egyetemi színházba is be tudtunk menni körülnézni. Kicsit olyan volt ez a félnapos városnézés, mintha a húgommal lettem volna: sokat beszélgettünk, nevettünk. A lányok még később is emlegették ezt a kirándulást. Másik kedvenc pillanatom, amikor két lánnyal tortát sütöttünk egy szülinapos fiúnak. Öröm volt nézni, mekkora szeretettel készítk a meglepetést. A kamasz srác pedig meghatódott, az ő reakcióját se felejtem el soha.”
Forrás: IFKA.
Lelki feltöltődés is
A gyerekekkel kialakított kapcsolaton kívül a mentorok betekinthetnek egy kisebb általános iskola életébe is. „Tanár szakosként az egyetem keretein belül sajnos csak ötödik évben jutunk a gyerekek közelébe. Az órákon ülve hajlamos «elfelejteni» az ember, mit is választott hivatásának. A Tanítsunk Magyarországért segített újra közel kerülnöm a tanári pályához. A mentoráltjaim iskoláját pedig annyira megszerettem, hogy kedvet kaptam hozzá, hogy az egyetemről kilépve egy hasonló iskolában kezdjek tanítani”– avat be Borbála a terveibe.
A program iránt érdeklődő egyetemistáknak a mentornagykövet azt üzeni, hogy bár akadhatnak nehézségek, és sok időt, energiát kell szánni rá, ha valaki lelkiismeretesen szeretné végezni a mentorálást, de nagyon fel tud tölteni lelkileg, amikor jól sikerül egy kirándulás vagy egy beszélgetés. „A gyerekek sokszor tudtukon kívül ajándékoznak meg felejthetetlen pillanatokkal.”
