Vasi téglagyárak, melyek építőanyagot adtak otthonainknak - fotók

Szombathelyen a Brenner-féle téglagyár volt először körkemence az 1800-as évek közepén. A Hübner-féle, majd az Első Szombathelyi Gőztéglagyár néven szereplő téglagyárat 1851-ben alapították. Új téglagyár volt 1876-től a Matics-féle téglagyár, majd 1894-től a Wälder-féle téglagyár. A gépesítés nem mindegyikben történt egy időben. Az Első Szombathelyi Gőztéglagyárat a századforduló idején, a többit később fokozatosan modernizálták. 1905-ben alapították a Hungária, 1906-ban a Geist-féle üzemeket. Míg 1927-ben Szombathelyen hat téglagyár működött, addig a második világháború után már csak három üzemelt közülük. A 70-es évek végére pedig már csak egy maradt "életben". 

A nyolcvanas évek közepén kelendő volt a szombathelyi tégla, évente közel 7,5 millió kisméretű téglát gyártottak le. B30-as, 3,9-es kis méretűnek megfelelő téglát gyártottak, de lehetőség nyílt kettős méretű, kicsi és magasított tégla gyártására is. A gyártáshoz az agyagot a gyöngyöshermáni kavicsbányából nyerték. 1986-ban jelentősen megnőtt az első osztályú tégla részaránya, az építtetők elégedettek voltak a szombathelyi tégla minőségével. 

A téglagyártás a hagyományos, nehéz fizikai munkát igénylő módszerrel történt, de a vállalat fejlesztési tervében szerepelt a munkafeltételek javítása. 

Mint ahogy Kőszegen is, ahol az üzem nem volt nagy, ötven fizikai dolgozójuk és hat alkalmazottjuk volt. 1987-re ez a téglagyár lett a megye legmodernebb gyára. Horváth József ekkor már húsz éve dolgozott a téglaiparban, műszakvezető, majd gyárvezető volt Szombathelyen, 1987 január 1-től szeptember 15-ig párhuzamosan vezette a szombathelyi és kőszegi téglagyárat. 

Amit a kőszegi gyárról tudni érdemes: a Kőszegi Gőzmalom Czeke és Társa vállalatot, amelyet később Téglagyárra kereszteltek, Czeke Gusztáv alapította 1920-ban. Egyes kutatások szerint 1921-ben, ám a Kőszeg és Vidékének 1921. július 3-i számában feladott hirdetés ezt megcáfolja: hiszen az új tégla és cserép mellett, aki kívánta az 1920-as termelésből is választhatott. Az aprócska üzem eleinte kis kapacitással dolgozott, majd az 1930-as években, amikor is az építkezési kedv jelentősen nőtt, komoly fejlesztéseket hajtottak végre: nem csupán gőzgép, de tégla- és cserépprés is került a gyárba, így az éves termelések a korábbi 500 ezer darabról milliós nagyságrendre ugrottak. A gyár erre a korra utaló utolsó néhány emlékét éppen 35 éve vitték el Budapestre. Ekkor lett a múlté a régi üzemben használatos gőzgép is. Ugyanis a korral haladni a téglaiparban is muszáj volt. 

A gyár a fénykorát a 80-as években élte. Tudniillik akkoriban nagy hiány volt kisméretű téglából, ezért határozták el, hogy az országban tíz téglagyárat modernizálják ennek gyártására. A tíz közül az egyik a kőszegi volt, itt indult meg először a modern új csarnokban a termelés, illetőleg 1985 áprilisában a próbaüzem. Azt már az élet hozta magával, hogy amire ezek a gyárak elkészültek, már nem igen kellett a kisméretű tégla… 

1987-ben kettős méretű soklyukú téglát gyártottak. Ez már megfelelt az akkoriban érvényes hőszabványoknak, ám csak úgy, ha ugyancsak az üzemben beszerezhető falazó habarcsot használták az építéshez. Igény bőven volt a termékükre. Nógrád megyéből, a Tiszán túlról érkeztek naponta a nagy teherkocsik tégláért. Az is csak látszat volt, hogy tele volt az udvar téglaegység-rakatokkal. Ami 35 éve az udvaron volt, az már mind „elkelt", de már arra is megvolt a vevő, amit az év végéig gyártottak. A téglagyár az éves tervét már október végén teljesítette, amit ezután termeltek, az már a túlteljesítés kategóriába tartozott. December végéig folyamatosan dolgoztak, így a tizenkétmillió helyett közel 14 millió téglát gyárthattak. 

A gyárvezető, Horváth József nehéz örökséget vett át. A téglaipari üzemek akkoriban veszteségesek voltak, korszerűsíteni nem lehetett folyamatosan, a régi nehéz fizikai munkára pedig már nem volt ember. A még jobb munkához más feltételek kellettek. 1987 decemberétől földgáz fűtötte a kemencéket. Ezzel együtt fedett anyagtároló is épült. Így vált lehetővé a gyártási idő meghosszabbítása. 

A kőszegi téglagyárban is egyre inkább meghatározó lett az igényekhez való igazodás. Ezért gyártottak tízcentiméteres válaszfaltéglát, Rába téglát és elsősorban a burkoló tégla gyártását tervezték. 

Dolgozóik több mint fele szakmunkás volt. Munkaerőhiány 35 éve pillanatnyilag nem volt, ám lakatost, villanyszerelőt még szívesen láttak. A fizikai munkások között négy nő volt, pedig a korszerű technológia mellett már őket is lehetett volna foglalkoztatni. Az új csarnokban alig akadt kézi munka. Az agyagmasszát olasz présgép keverte és adagolta, vágta - ezt nyugatnémet Ringl automata működtette. Az ember itt már csak az irányítója volt a folyamatnak. 

A kőszegi agyag nagyon jó minőségű volt, de nagyon érzékeny a szárításra. Ezért is adódott belőle a megengedettnél több selejt. A földgáz megérkezése után mindez megszűnt. 

35 évvel ezelőtt a múlt és a jelen egyszerre volt látható Kőszegen a téglagyárban. Álltak még a régi üzem épületei, némelyiknek csak egy-egy fala. A magas csarnok már a jelen volt. Mindeközben a gázfogadó, a fedett agyagraktár váza már azt jelképezte, itt is többre, jobbra törekedtek. 

Akkoriban az üzem neve így festett: Tégla és Cserépipari Tröszt Közép-Dunántúli Téglaipari Vállalat Kőszegi Téglagyár. A vállalat nem sokkal a rendszerváltás után szűnt meg.