Múltidéző

2023.01.28. 12:00

40 éve épült Szombathely – nehezen születő - aluljárója

Szombathelyen a Szent Márton (akkoriban Tolbuhin) út és a Wesselényi Miklós utca találkozása a hetvenes évek végéig csupán egy útkereszteződés volt. Ugyanebben az időben a város főtervezői a Fő térről (akkoriban Köztársaság tér) el szerették volna költöztetni a belvárost kelet-nyugati irányban átszelő autóutat. Éppen ezért jó ötletnek tűnt, hogy a Thököly utca felé leválasztanának a Ferences kertből egy területet, ahol ideális lenne az autós forgalom elvezetése. És ha már utat költöztetnek, akkor a fent említett kereszteződésből közlekedési csomópontot varázsolnának. Ennek a nagyszabású tervnek a gyalogos aluljáró is a része lett, aminek az építési munkálatai 1982-ben kezdődtek. Majd két évnyi munkálatok után 1984 decemberében adták át a közlekedőknek. Előbb el kellett volna készülnie, éppen 40 évvel ezelőtt. Hogy állt a projekt 1983 januárjában?

Kelemen Attila

Munkaterület munkások nélkül 1983 januárjában

Forrás: VN-archív

Akadálypálya és egérút volt a munkaterület

Nem kevés szombathelyi kérdezte egyre türelmetlenebbül: mi van az aluljáróval? 40 éve kellett volna átadni, de 1983 januárjában nagyobb mozgás nem volt tapasztalható a munkaterületen. Egyik helyen ástak, aztán betemették a gödröt, hogy újra kiássák... A nézelődőkre lassított filmfelvételként hatott az építkezés. Eközben már-már kaotikus állapotok uralkodtak a környéken. Piacozók ugráltak az új útra terelt kocsik elől, a buszvezetők naponta tettek rutinvizsgát a színes „akadálypályán". A járókelők pedig útlevágás gyanánt szép csendben birtokba vették a munkaterületet. Néhány kósza kompresszor dübörgése ijesztgette őket, más nem nagyon.

Több volt az érdekelt vállalat, mint az átadásig hátralévő hónapok száma

A helyzet bonyolultságát jelezte az, hogy több vállalat volt érdekelt a projektben, akiknek a munkáját nem volt leányálom összehangolni. A beruházó a KPM megyei Közúti Igazgatósága volt, a tervező a VASITERV, a statikai felelős az UVATERV. Generálkivitelezőként a győri KÉV, fontos kivitelezőként pedig a DUVIÉP szerepelt a projektben. Mindemellett az aluljáró építésében a város valamennyi közműtulajdonosa (ÉGÁZ, ÉDÁSZ, Víz- és Csatornamű, Posta) is érdekelt volt. 

Némi mozgolódás, meg a tábla jelezte, hogy itt egy aluljáró épül 
Forrás: VN-archív

Beruházóként jegyezték még a szombathelyi városi tanácsot, amely intézmény azért volt felelős, hogy kiépítsék - az akkoriban ugyancsak nehezen járható - Thököly utat az új városházáig, illetve egy új útszakaszt a Gyöngyös patakig. Ráadásul itt még új hidat is kellett emelniük a patak fölé. Mindebből 1983 januárjáig két útbaeső ház lebontása valósult meg. Azaz nem állt jól az építkezés, pedig 1983 második felében lett volna az átadó.

Az 1982-es tavaszi árvíz gátolta a munkát

A közművek „kiváltása” 1982-ben kezdődött el a területen. A kezdeti lendületet egy nem várt esemény, a tavaszi árvíz lassította: a megduzzadt Gyöngyös patak tönkretette a Wesselényi utca és a Hunyadi út alatt húzódó, hetven-nyolcvan éves, boltozott főcsatornát. A GELKA szerviz és a Húsipar közötti szakasz súlyosan megrongálódott, azonnali átépítésre szorult. Tény, hogy ezzel senki sem számolt. A DUVIÉP erejét teljesen lekötötte a soron kívüli építés, a munkák menete elakadt. Éppen ezért az aluljáró tényleges kivitelezésénél eleve fél év késéssel számoltak. Nem voltak elhanyagolhatók a többletköltségek sem.

Trombitát építettek, magasházat dúcoltak alá

Mi volt a helyzet 40 évvel ezelőtt? Még mindig a főcsatornával bajlódtak, január 20-a után láthattak hozzá a Hunyadi úti szakasz átépítéséhez. A magasházak vonaláig rakták le az új elemeket. Érdekesség, hogy közben útba ejtettek egy bonyolult hidrológiai berendezést, úgynevezett „trombitát" a föld alatt. Ebbe futott be és távozott több irányba a szennyvíz. Mindeközben az ÉGÁZ elkezdte egy kis-, és egy középnyomású gázvezeték áttelepítését.

A nagycsatorna rendezését 1983 márciusának közepére ígérték. Időközben meg kellett oldani még egy bonyolult feladatot: az aluljáró szomszédságában levő magasház földalatti aládúcolását. Ugyanis az aluljáró alsó szintje negyven centivel mélyebbre került, mint a magasházé. Vasbeton támfalakat raktak le, ily módon volt csak biztosítható a statikai egyensúly.

Amikor mindezzel elkészültek, akkor láthattak hozzá a „gödörásáshoz”, a munka látványos részéhez. Ekkor gyorsult fel igazán az építkezés.

1984-re tolódott a határidő

A kivitelezők elszánt terve az volt, hogy még 1983-ban megindulhasson a forgalom a kereszteződésben, az aluljáró tetején. Igaz, csak ideiglenes jelleggel, mert a műtárgynak először a váza lett meg, azt a későbbiekben be is kellett még rendezni. A határidőt 1984. június 30-ában állapították meg. Ekkorra kellett elkészülnie a Gyöngyös hídnak és a Thököly utcának is. 1984 telére ütemezték az aluljáró belső szerelését, a telefonfülke, újságstand, kisüzlet, kirakatok kialakítását.

Az aluljáró és a kapcsolódó műtárgyak, utak mielőbbi elkészülte nagy érdeke volt a városnak.

Mit kell tudni az aluljáróról?

A nehezen születő aluljárót végül az újabb késések miatt csak 1984 decemberében adták át a közlekedőknek. 1750 négyzetméteren terül el, teknősbékára emlékeztető alakú. Öt irányban osztotta el a gyalogosforgalmat. Feljáratai akkoriban az alábbi helyekre vitték a járókelőket: a Húsipari Vállalat, a MESZÖV székház, a Tolbuhin út északi lakóépületei, a piac és az Ofotért bolt. Helyet kapott benne egy telefonfülke, egy újságstand, illetve egy kisüzlet. Átadásakor a kiszolgáló helyiségek mellett pár kirakat eleinte a Savaria Múzeum régészeti kiállítóhelyeként is működött, amelyekben a földmunkák során előkerült leleteket állítottak ki. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában