A csoda bennünk történik meg - Neudl Mariannal, képesített természetgyógyásszal és fitoterapeutával beszélgettünk

Egymásnak adják a kilincset a vásárlók az üzletben, ki gyógyteáért, ki vitaminért, ki minden mentes élelmiszerért jön. Ha valami épp nincs készleten, akkor nem szimpla „nincs” a válasz: a pult mögött állók ígérik, hogy megrendelik, beszerzik a terméket, vagy mást ajánlanak helyette. Sok a visszajáró, kell a tanács, egy kis beszélgetésre is mindig van idő, vevő és eladó is igénylik.

– Harmincöt éve végeztem gyógyszertári asszisztensként. Ennyi idő alatt szereztem annyi rutint, hogy aki bejön, arról nem tudatosan, fürkészve, mégis kialakítok egy benyomást, amiből sok minden leszűrhető. Beszédes az arckifejezés, a testtartás, a bőr, a haj állapota, színe, a temperamentum, a tekintet. Szeretem figyelni az embereket: a viselkedésüket, reakcióikat. Ez is segít eldönteni, hogy mit ajánljak az adott problémára. Fel kell ismerni azt is, hogy megerősítést, pluszinformációt szeretne valaki, vagy csak, hogy kiszolgálják – mondja.

Mariann nem volt mindig ilyen megfontolt. Meg akarta váltani a világot, mindenkit meggyógyítani, mindenkinek tanácsot adni. Aztán rájött, hogy csak kicsit tud a másikhoz hozzátenni. A vásárló akarata ellen semmit sem szabad tenni. Vagy elfogadja a hozzá forduló, amit ajánl, és változtat, vagy nem.

– Hároméves voltam, amikor édesapám nagyon beteg lett, ez intenzíven meghatározta a gyermekkoromat. Bezárkózást alakított ki a családban, és zárkózottá tett engem is. A másoknak való, időnként túlzó segítségadás is onnan gyökerezhet, hogy sokszor megtapasztaltam a magányt – meséli.

A Jurisich-gimnáziumban érettségizett, barátnője édesanyja beszélte rá, hogy jelentkezzen gyógyszerész asszisztens képzésre az Egészségügyi Szakdolgozók Központi Továbbképző Intézetébe Sopronba. (A kémiát, biológiát a Balog-iskolában nagyon szerette. Emlékezetes kémiatanárát, Hidegh Lajos igazgató urat említi, aki „sosem jelezte felé, de tudott a gondjairól, és mindig ott volt mögötte”. Ugyanezt a védőhálót, támogató közeget tapasztalta meg akkor is, amikor 1988-ban visszakerült Kőszegre: a gyógyszertárban, ahol elhelyezkedett, a vezető, Maurer Gábor gyógyszerész állt mellé. Megszerette a szakmát, és mivel jól fogadták, teljesíteni akart. 1989-ben elvégzett egy titkárnőképzőt és egy alapfokú könyvelőtanfolyamot. Később az évek során üzletvezetői és eladó képzést – mindegyiknek hasznát veszi a napi munkájában. 1990-ben férjhez ment, két év múlva Szombathelyre költöztek, férje a Haladás labdarúgócsapatában focizott. Ott a Hunyadi úti gyógyszerraktárban, majd egy gyógynövényboltban dolgozott, ahol erős motivációt kapott az önképzésre.

– Onnantól 20-25 éven keresztül minden este csak a szakkönyveket bújtam. Nem túlzás, több száz könyvet elolvastam. Érdekelt a természetgyógyászat, érzékem is volt hozzá, és sikerélményt adott, ha használt egy szer, amit ajánlottam. Minden beszélgetés formált, mindegyikkel előbbre léptem. A kezdethez képest nagy utat jártam be – mondja.

1994-ben költöztek vissza Kőszegre, akkor került az egyik győri cég által üzemeltetett biotékába, és két év után vette át az üzemeltetését. Közben Szombathelyen természetgyógyász-asszisztens képzésre jelentkezett, ahol kiderült, hogy az évek alatt olyan sok lexikális tudást összeszedett, hogy előadónak kérték fel. Utána elvégezte a természetgyógyász szakot, majd a fitoterápiát. Évekig tanított, vizsgáztatott, előadásokat tartott a gyógynövényekről, életmódtáborok résztvevője volt.

– A természetgyógyászat összes formájára kíváncsi voltam. Aztán rájöttem, hogy mindegyik, csak más megjelenési formában, ugyanazt szeretné mutatni nekünk: ismerd meg, fogadd el, szeresd meg önmagad, ami az egyik legnehezebb feladat. Okkal vagyunk itt, és mindannyian értékesek. Addig azonban nem látjuk más ember szépségét, amíg a sajátunkat sem – mondja Mariann, aki „sokat beletett, hogy az legyen, aki most”.

– Megedzett az élet: édesapám betegségén túl 15 évig vártunk arra, hogy gyermekünk szülessen. Hátránnyal indultam, de a nehézségeknek pozitív hozadékuk is van: mindig nagyon akartam bizonyítani. A bolt 13 éve van a mostani helyén. A kínálat kialakításánál az volt bennem: Kőszeg egy kisváros, ha gyógynövényboltból van szükség valamire, ne kelljen bemenni Szombathelyre. Rájöttem arra is, hogy az emberek formálhatók. Ha felajánlom nekik a választási lehetőséget, és megpróbálok segíteni a problémáikon, akkor visszajönnek. Mindig jobbító szándékkal kell közelednünk. Tudni kell azt is, hogy van, aki még nem készült fel a változtatásra: ragaszkodik a betegségéhez, mert az biztonságot, figyelmet ad. Olyankor a felismerésben kell segíteni. Azt is mindig elmondom, ha egy probléma évek óta fennáll, azt két pohár tea nem oldja meg. Csodák nincsenek kívülről, nem lehet így meggyógyulni, lefogyni. A csoda bennünk történik, ha a mi hozzáállásunk változik. Ha nem elnyomjuk a tüneteket, hanem az okokat akarjuk megtalálni. A betegségek nagy része fizikai szinten nem megoldható. Ha a lélek rendben van, a test is képes gyógyulni. Ha elhisszük, hogy tudunk jobban és jobbak lenni, és teszünk ezért, akkor sikerülhet. Természetgyógyászként fontos még, hogy tudjam a határaimat – nem vagyok orvos –, és tiszteljem az embert, aki hozzám fordul, ne ártsak neki. A betegnek nem szabad szenvedni. Ha fáj valamije, akkor első a fájdalom csillapítása, a panasz megszüntetése és utána lehet megvizsgálni, mitől alakult ki a panasz.

Sok pozitív visszajelzést kapnak a kollégáival: volt, aki azt mondta, annak köszönheti, hogy gyermeke született, hogy Mariann elmesélte neki a történetét. Egy cukorbeteg férfinek pedig, akire erélyesen rászólt, felnyitotta a szemét, változtatott az életmódján. Dietetikus kolléganőjével, Mónikával 23 éve dolgoznak együtt – szakmailag és emberileg is mindig maximálisan számíthatott rá –, Évával, általános iskolai osztálytársával is régóta – szeretetkapcsolat van hármuk között. Ha nem tennék jól a dolgukat, nem működne a bolt. Mariann úgy fogalmaz: soha nem tudott volna kialakítani egy ilyen üzletet, ha nem lett volna kivel: ehhez egyértelműen kellettek a kőszegiek.