A csomagolás is történetet mesél - Barasits Bianka tervezőgrafikus 2018 óta van a pályán

Bia Sárváron él és dolgozik, előtte Budapesten járt egyetemre, fél évet az Erasmus-programban Olaszországban töltött, majd egy fővárosi dizájnstúdió alkalmazásában állt. Magáról azt mondja, sok szempontból szerencsés, de legfőképpen azért, mert gyermekkorától tudta, mivel akar foglalkozni, ha felnő. – Állandóan rajzolgattam, ha papír került elém, vagy édesapám régi számítógépén a Paint rajzolóprogram. Én voltam az, akit a filmeken kívül a reklámok is nagyon érdekeltek. Bélyegeket gyűjtöttem, kivágtam az érdekes képeket, csomagolásokat. A gimnáziumban rajzszakkörre jártam, és céltudatosan készültem a pályára – meséli. Kezdetben a ruhatervezés vonzotta, de – csalódására – nem került be a Magyar Képzőművészeti Egyetemre. Ma már úgy gondolja, jobb, hogy a grafika felé tolódott el a pályája. Budapesten az Óbudai Egyetemen diplomázott ipari termék- és formatervező mérnökként 2018-ban. Csomagolástervezést is tanult, és ott kezdődött a grafika iránti szeretete, amely a 2017-es faenzai ösztöndíjjal bontakozott ki. – Nagy hatással volt rám a kerámiaművészetéről ismert városban eltöltött fél év. 

Új technikákat tanultam, új látásmódokat sajátítottam el, és mélyebben összekapcsolódtam a művészettel. Formatervezés-, vizuális kommunikáció és fotográfiaóráink is voltak. Illusztrációs technikákkal és műfajokkal ismerkedtünk, könyvekből, mesékből inspirálódtunk. Egyszóval sok mindenbe belekóstoltunk, és azon munkálkodtunk, hogy a saját, egyedi stílusunkat megalkossuk. Mindez – látszólag – ellentmond annak, hogy pontos, meghatározható stílusa egy tervezőgrafikusnak sincs, hiszen egyre több trendnek kell megfelelni, sokféle irányt képviselni úgy, hogy széles palettán mozgunk. Olaszországban elsősorban arról szereztem tapasztalatot, hogy miképpen egyeztethető össze a funkció és a művészet. A budapesti, főként ipari formatervezéssel foglalkozó dizájnstúdióban grafikusmunkákat bíztak Biára. Egyik projektjében egy termosztát kijelzőjét tervezte. Az első nagyobb csomagolást is annál a cégnél tervezte meg. Néhány éve animációval is foglalkozik, ami ugyancsak régi vágya volt. Meghatározó, izgalmas feladatai között említi egy, a fogyasztói tudatosságot, zöldgondolkodást és fenntartható életmódot hirdető márka csokoládéihoz készült csomagolástervezést – a csokicsomagolásokban szabad kezet kapott – és különleges naptársorozatának szerkesztését. 

Ezen a ponton kerül szóba, hogy a munkáknak javarészt manuálisan áll neki, de azonnal igénybe veszi digitális eszközök segítségét. Már a rajzolási stádiumban, a kezdeti vázlatoknál is digitálisan viszi fel az ötleteket. – Bár mérnöki képzésben vettem részt, mindig megvolt az indíttatásom a művészet felé is. Funkció és művészet összeegyeztetése nálam hangsúlyos szerepet kap. Szeretek csomagolásokat tervezni, amelyek ízlésesek, ugyanakkor valamilyen történetet mesélnek el. Gazdagok színekben vagy formákban, ikonokban, van bennük valami geg, apró örömöt adnak, érzelmet, gondolatot vagy éppen nosztalgikus érzést váltanak ki. Azt szoktam mondani: ehhez mindig abból az emberből merítek inspirációt, akivel éppen dolgozom. Az álmait segítem valóra váltani, átültetni az elképzelését vizuálisan feldolgozható élménnyé. Biában az is körvonalazódott, hogy mi mindennel foglalkozna még. Tematikus alkotásokban gondolkodik például, a művészettörténet egyes korszakaihoz visszanyúlva. A szecesszió áramló formáit és az itáliai reneszánsz jegyeit is említi: a „díszes, ízes” elemek mai nyelvre formálását, megismertetve a régmúltat a ma emberével, újat formálni mai üzenettel. – Vonzanak bizonyos történetek, azok ábrázolása, mint Ikaroszé a görög mitológiából, és ezek ellentéteként a futurisztikus irány: a letisztult dizájn, a fémesség ábrázolása az illusztrációkon. 

Printeket – nyomtatással készülő nyomatokat – is készítek majd vastagabb papírra, akár textíliára. Ezeknél a grafikára, annak üzenetére helyezve a hangsúlyt szeretnék értéket teremteni. Könyvszerkesztésre is készülök, sok ötletem van, hosszú távon webshopot szeretnék, és egy saját stúdiót, ahol én is aktívan tervezek, nemcsak művészeti vezető, art director vagyok. Az a cél, hogy olyan munkákat adjak ki a kezemből, amelyek nem mennek ki a divatból. Bianka most éppen olaszul tanul: vonzza a külföldi munka lehetősége, hogy a nemzetközi kapcsolatait tovább építse – szívesen dolgozna egy ideig Olaszországban. Az év elején további biztatást adott számára, hogy egy nyomdaipari világversenyen első helyet szerzett hajlékonyfalú csomagolóanyag kategóriában egy termék (kézművescsokoládé-csomagolás), amelynek kreatív grafikáját ő tervezte. A jövő egyelőre képlékeny, de Barasits Bianka optimista: ami a múltban történt, annak akkor és ott megvolt az ideje, és ami történt vele, az csak építette.