Megtelt az oszkói szőlőhegy

Újragondolta a marhapörköltet Bük város főzőcsapata: a hús mellé hagymás-petrezselymes galuskát kínáltak. Tóth Tamás intézményvezető azt mondja, jó itt lenni, jó ide visszatérni, ennek a helynek ereje van.  

És tényleg. A szőlőtövek árnyékában jól megférnek egymás mellett a szőttesek, a mézbor, a különböző kézzel készült ékszerek és a kézműves finomságok. Az egyik standnál például gyógyteákat, aszalványokat, fermentált zöldségeket, gyógynövényes cseppeket találni. A tulajdonos azt meséli: három hektáron gazdálkodnak, mindent maguk termelnek meg és készítenek el. Úgy tapasztalja, egyre tudatosabbak a vásárlók, az áraik pedig versenyképesek.

A “felnőtt megőrzőben” szállnak a szavak, fogynak a szomjoltók; a borteraszon három helyi termelő kínálja nedűit - visszaköszön bennük a hely sajátossága, az agyagos talajon érett gyümölcs karaktere, savassága, és persze a napfény, amely most szinte már éget.  Mindez nem zavarja az árnyas fák alatt kialakított gyermeksziget ideiglenes kis lakóit: a Bérbaltavárról érkező Ódor László például az unokájának segíti legyőzni a háromfejű sárkányt, de vannak itt egyéb népi fajátékok és kézműves foglalkozások és nem sokkal messzebb állatsimogató is, a kicsit nagyobbak pedig az íjászat és a lovaglás tudományát is kipróbálhatják.

Találkozunk a házigazda Hegypásztor Kör szakmai munkatársával, Nagy Krisztinával, akitől megtudjuk: tíz főzőcsapat és húsz árus képviselteti magát a nagy hagyományokkal bíró rendezvényen. Emlékeztet arra is: Szent Orbán a szőlők pártfogója, az utolsó fagyos szent májusban, és ennek tiszteletére Magyarországon több helyszínen szerveznek mulatságokat. Néphagyomány, hiedelem is kötődik ehhez a naphoz: “Savanyú lesz a bor, ha Orbán napja esős, édes, ha tiszta az idő.”