Lombhullás után is érdemes sétálni a bakonyi arborétumban  

A 22 hektáros területen öt kilométernyi a sétautak együttes hossza, egy-egy évszakban más-más részét fedezhetjük fel magunknak. Másfél órát legalább érdemes erre rászánni. Különlegesség például, hogy a kislevelű kacurafa lombhullatáskor kalácsillatot áraszt. Összesen 507 faj és fajta, cserjék, fás növények találhatók a kertben, amely már 53 óta természetvédelmi terület. A Bakonyban őshonos fákat gondozták itt eleinte, utána úgynevezett egzótákat, távoli tájakra jellemzőeket, amelyek közül először európai vörösfenyőt telepítettek ide, amely lombhullató. Az arborétumban található tó 0,6 hektáros, sok hal van benne, két vadkacsacsalád otthona. „A terület atmoszférája önmagában is hatással lehet ránk, a látogató ezt magában tudja hordozni, mintegy csíráját Isten jelenlétének. A szerzetesek is többször kimennek az apátságból az arborétumba, akár elcsöndesedni, befelé, avagy Istenre figyelni, kikapcsolódni, vagy akár futni. Magunkénak valljuk Szent Bernát tapasztalatait: többet tanultam Istenről a fák között, mint megannyi könyvből" – hangsúlyozza Bérczi L. Bernát, a Zirci Ciszterci Apátság apátja. 

Az arborétum egy hosszú távú projekt, hiszen az 1700-as években kezdték el kialakítani a szerzetesek, s aztán a XIX. században, amerre csak jártak a világban, onnan hoztak növényt ide a ciszterci atyák. Az angolkert szépségét az adja, hogy fás és ligetes területek váltakoznak benne. Utal a korábban itt élt ciszterci szerzetesek életére, amelyhez a halastavak mindig hozzátartoztak. Szent Bernát követői ugyanis a középkorban a négylábúak húsát – a regula szerint – nem ették. Folyóvíz mellé települtek jellemzően, ha mocsarakat találtak, azokat lecsapolták, átalakították az elődök. Az arborétum is a természetet megjelenítő hely, ahol Isten keze nyoma könnyen tetten érhető. Szükségszerűen érezhetjük, hogy része vagyunk a valóságnak, a mindenségnek, s erre ráébredni felszabadító érzés – állítja az apát.