A veszprémi DJ-mester, aki a tanítványával lép fel a Hangvillában

– Hallottátok, hogy hamarosan lesz egy fellépésünk Mester és tanítványa címmel? – ezzel fogad Tóth Józsi táskásműhelyében, és már folytatja is: – A történet ott kezdődött, hogy '82-ben nyitottam egy kis lemezboltot a Cserháton, ahova bejártak a fiatalok. Az akkor nagy durranás volt, harmadik voltam az országban. Ott mindenféle műfaj ment, a rockzenétől a diszkóig. Akkor már aktív diszkós voltam, és egy Pinyó nevű srác – akinek a becsületes neve Szöllőskei András – is bejárt a boltba. Az akkori új diszkózene vonzotta, és csakhamar kinyögte, hogy ő bizony szeretne diszkós lenni.

Nem is Tóth Józsiról lenne szó, ha nem vette volna szárnyai alá a legényt, először a budapesti, úgynevezett regisztervizsgáján segített. – Ez a vizsga – magyarázza Józsi – azt jelentette, hogy össze kellett állítani zenei blokkokat egy kazettán, és megmutatni egy bizottság előtt. A kazettán ötször hat nótának kellett lennie, amihez átvezető szöveget is kellett mellékelni. 

Józsi szépen összeállítgatta a szettet, segített összerakni a mondókát, a zenéket is, amivel ment is a vizsgabizottság elé András. 

– Sikeresen megcsinálta a vizsgáit, és szépen elkezdte a diszkózást – zárja ezt a „blokkot” Józsi.

A két zeneszerető veszprémi barátsága megmaradt, igaz, Józsi időről időre elkerült a városból, hosszú éveken át Füreden volt, majd később – pont tíz esztendeje – hajón dolgozott. 

– Néha-néha egymásra találtunk az éjszakában. Amikor Pinyó Veszprémben diszkózott, mindig bemondta a mikrofonba, hogy: „itt van a mester”. Hát innen a rám ragasztott címke – árulja el.

És hogy miként jött az ötlet, hogy most összeálljon a páros? Az EKF-év zárására mindenki emlékszik, DJ-k szállták meg szilveszterkor a veszprémi belvárost, köztük Muraknak, a város ismert zenei emberének köszönhetően ők is felléptek. Aztán, hogy, hogy nem, az Óváros téri bulin Pinyó Tóth Józsi előtt melegítette a közönséget, aki, mielőtt végzett, bemondta, hogy „következik Tóth Józsi, a mesterem”.

– Pinyó népszerű, sok helyre hívják a mai napig is, miközben én már visszavettem, egy időben majdnem abba is hagytam, de úgy tűnik, hogy a zene meg a habitusom visszahoz – magyarázza Józsi. – A veszprémi szilveszteri bulin jött a szikra, hogy csinálhatnánk egy közös, mester és tanítvány partit.

A nagy eseményre április 13-án a Historia Hangvilla Étteremben kerül majd sor, az „életművészek” akkor állnak a pulpitusra, hogy megmozgassák a diszkószerető veszprémieket. Józsi elárulja, fogynak a jegyek, és csak ahhoz ragaszkodnak, hogy annyi vendéget fogadjanak, ahányan kulturáltan beférnek. Annyi bizonyos, megismételhetetlennek tűnik az este, talán azért is, mert Józsi így vall még róla:

– Az egészben számomra az az egyik legfontosabb, amit a zenét szolgáltató ember hozzátesz. Az, aki ott áll a pult mögött – fogalmaz. – Ott van, miközben azon jár minden mozdulata és mondata, hogy a szórakozni vágyók jól érezzék magukat.

Eljövőben megszólal Bob Marley, Józsi egyik nagy kedvence. Visszapillantva az ajtóból még rám köszön a legendás Rolling Stones-nyelv is, de ez már egy másik történet a műhelyből.