Felmérések sora bizonyítja, a magyar az egyik leginkább családközpontú társadalom Európában, mégis több évtizedes probléma, hogy

az idehaza megszületett gyermekek száma jóval kevesebb, mint a vágyottaké. 

Ennek a sokat kutatott témának egy eddig kevésbé vizsgált okával, a társadalmilag elvárt életútmodellel is foglalkozik a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) hétfőn bemutatott tanulmánykötete.

gyermekvárás Pregnant woman in dress with ultrasound image. Mother with wicker basket of cute tiny stuff and teddy bear toy for newborn. Expectant mother waiting and preparing for baby birth during pregnancy.
Fotó: Shutterstock


Magyarország lakossága 2001 és 2017 között mintegy 400 ezerrel lett kevesebb, a népesség-előrejelzések a következő fél évszázadra pedig további csökkenést prognosztizálnak.

Ehhez képest közismert tény, hogy a magyar fiatalok nagyon családcentrikusak, 2,5 gyermeket terveznek, a megszületettek átlaga mégis csak 1,5

– mutatott rá az ellentmondásos helyzetre Bali János néprajzkutató, kulturális antropológus a KINCS könyvbemutatóján. Tanulmányának célja annak megvizsgálása volt, hogy milyen eddig fel nem tárt okok vezetnek a családok által kívánt és ideálisnak tartott gyermekszám elmaradásához. A szakember a nagymintás ifjúságkutatásokat alapul véve arra a megállapításra jutott, hogy a családalapításnak olyan életesemények lettek a társadalom részéről elvárt „szigorú előfeltételei”, amelyek kitolják a gyermekvállalási életkort, összességében pedig gátjai a tervezett gyermekszám megvalósításának. Ezek közé az előfeltételek közé sorolta a stabil párkapcsolatot, a tanulmányok elvégzését és a részben vagy teljes mértékben önálló egzisztencia megteremtését.

A magyar fiatalok nem vágnak bele a gyermekvállalásba úgy, hogy a szülői házban laknak, hogy nem fejezik be a (felsőfokú) tanulmányaikat, hogy nem tesznek szert stabil párkapcsolatra, vagy hogy nem bizonyítanak még a munkaerőpiacon

– sorolta Bali János. Márpedig amíg ezekből nem engednek, amíg egy alternatív életútmodell nem lesz akár csak részben is elfogadott gyakorlat a körükben, addig a gyermekvállalás megvalósítása egyre inkább az ifjúsági korosztályon túli, 30+-os generációra tolódik át, s a termelékenységi arányszám képtelen megközelíteni a népesség reprodukciójához szükséges 2,0-2,2-es értéket – hívta fel a figyelmet.

A kutató megjegyezte, ugyan sokan felteszik a kérdést, hogy miért baj az, ha 6-7 millióan leszünk Magyarországon, szerinte azonban erre igen egyszerű a válasz: azért, mert az ellátórendszerünk tízmillióra van kitalálva.

„Ha vannak családok, lesznek gyermekek, lesz jövőnk is” – így foglalta össze a Család – Gyermek – Jövő – Tanulmányok a családtudomány köréből című kötet fő üzenetét a KINCS elnöke. Fűrész Tünde a bemutatón hangsúlyozta: a KINCS Családtudományi Szakmai Kollégiumának elnöke, Aczél Petra által szerkesztett kötet deklarált célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a családnak mint igazodási pontnak a fontosságára. A kiadvány foglalkozik egyebek mellett a tudatos gyermektelenség okaival, valamint a társadalmi elégedettség kérdésével is, amellyel kapcsolatban – mint arra a szerző, Rövid Irén szociológus rámutatott – az az egyértelmű eredmény derült ki, hogy a házasságban élők, gyermeket nevelők a leginkább elégedettek az életükkel.