Teniszező krampuszok Nagykanizsán

A teniszruhába öltöztetett lány- és fiúalak teste papírmaséból, krampuszfejük piros cserépből készült, nyúlszőr hajjal. Hosszú ujjú fehér ingblúzt, fehér-kékcsíkos szoknyát-, illetve nadrágot, fehér vászoncipőt, girardi kalapot viselnek, kezükben kis rakettet (teniszütőt) tartanak. A Mikulást kísérő krampuszok jellegzetes puttonyait a figurák talapzatára rögzítették. A kiállított puttonyok rekonstrukciók, az eredetik hiányoznak.

- A két krampuszfigurát Bentzik Katalin, dr. Bentzik Ferenc ügyvéd, városi tiszti ügyész leánya kapta ajándékba Mikulás napra még 9 éves korában, 1914-ben - mondta Kunics Zsuzsanna. - A bábuk puttonyai csokoládés cukorkával voltak megtöltve. A figurákat a nagykanizsai Deák tér sarkán álló híres Makoviczky cukrászdában vásárolták neki a szülei. A Bajer Vince cukrász által 1903-ban – a Deák tér sarkán felépített házban – megnyitott elegáns cukrászda vezetését 1909-től vette át Makoviczky Gyula. Süteményei, saját készítésű cukorkái, bonbonjai, teasüteményei, forma fagylaltjai a legkényesebb igényeket is kielégítették, nem csak a városlakók körében voltak népszerűek, a közeli és távoli környéken is ismertté váltak. A többi ünnepre is sok csokoládéfigurát, selyemből, bársonyból készített, cukorkával teli tojásokat kínáltak a gyermekek örömére. Mikulásra a Mikulás-figurák mellett 20 centiméter magas krampuszalakokat is készítettek csokoládéból, melyeket piros sztaniolpapírba csomagolva árusítottak. Az egykor a cukrászműhelyükben használt, ónlemezből készült krampusz csokoládéformát a múzeum helytörténeti gyűjteményében őrizzük.

„Sok ilyen Mikulás-babám volt. Heten voltunk testvérek, én voltam a legkisebb és nem csak szüleimtől kaptam Mikulásra, húsvétra, karácsonyra sok ajándékot, hanem a bátyáimtól is. Legidősebb testvérem 20 éves volt, amikor én születtem. Egyetemista korukban Pestről küldözgettek nekem játékokat” – emlékezett vissza gyermekkori ajándékaira a később évtizedeken keresztül óvónőként dolgozó Bentzik Katalin, Kató néni 1968-ban.

A történész-muzeológus hozzátette: a magyar téli hagyományok szerves részét képezi Szent Miklós napja december 6-án és a hozzá kapcsolódó ajándékozás. A jó gyerekek ajándékot kaptak, régen piros almát, diót, mogyorót, később csokoládét, aztán narancsot. A rossz magaviseletért virgács járt, s a fenyegetés, hogy „elvisz a krampusz”. Az ajándékozó Mikulás állandó kísérője, az ördög formájú krampuszfigura osztrák közvetítéssel terjedt el Magyarországon, elnevezése is innen származik. A krampusz szó egyes források szerint a karom jelentésű régi német Krampen szóból származik, mások az osztrák Krampn, Krampas, élettelen, kiszáradt, elhervadt jelentésű szóból eredeztetik. A keresztény néphagyományban a jóságos Mikulás mellett a gonosz krampusz az ördöggel azonosult.

A Mikulás-járás főként a Dunántúlon, a Csallóközben, az Ipoly mentén terjedt el. A rituálé szerint láncos, álarcos, olykor szalmába burkolt Mikulás és a kíséretében lévő ördögök, krampuszok ijesztgették az utcán a gyerekeket és a fiatalokat. Később a színes, kavargó menet a tél örömeit köszöntő felvonulássá alakult át.