Lelkesedésből, akaratból, szorgalomból lett csapat a Nagykanizsa Ants

- Az egykori Andrejka-iskola (ma Kőrösi) tanulója voltam és szinte minden sportágat kipróbáltam, a labdarúgást is, de a kapuban nem szerettem állni - mesélte. - Atlétika, asztalitenisz, sakk és kerékpározás előzte meg a baseballt. A Thúry-technikumba jártam, ahol Gondi Zoltán testnevelőm már tartott baseballszerű edzéseket, amikre szívesen mentem. Mindig érdekelt a jégkorong, s láss csodát, valamilyen furcsa oknál fogva épp az elkapó (catcher) szerepet kaptam. Ez a játékos az ütő mögött guggol a hokikapusokéhoz hasonló kibélelt öltözékben, a labdákkal ugyanis őt célozza meg a dobójátékos. Na, de vissza a kezdetekhez. Az akkori elnök azt javasolta, hogy a csapatnév legyen: Spartacus. Összenéztünk a fiúkkal, a rendszerváltás idején ezt nem szerettük volna. Abban az időben imádtam az Atom Anti című rajzfilmet, ami egy szuper hangyáról szólt, aki amerikai focis bukósisakot viselt. Ekkor jutott eszünkbe, hogy legyen Ants, vagyis hangyák, hiszen szorgalmasan edzettünk. A logóötlet is hamar megszületett és nekiálltunk.

Traub Attila hozzátette: nagyon sokan jöttek edzésre, hogy beleszagoljanak az amerikai sportágba, hiszen érdekelte az embereket. Egy leírás alapján próbálták megfejteni, miként kell egyáltalán játszani. Szinte csak imitálták a baseballt, bár volt egy srác, aki Amerikából hozott némi élményt, de ez nem volt elegendő.

- Kaptunk felszereléseket, bár valószínűleg gyerekekét - mosolygott. - A baseballnadrág a bokánk helyett a térdünk alatt végződött, az ütő picike volt, a védőfelszerelés sem illett ránk. A lelkesedésből, az akaratból, a szorgalomból csapat lett, kitűnő baráti társaság. Aztán fejlődtünk, Gondi Zoltán révén lett normális ruhánk, felnőtteknek való. Első meccsünk 1991. október 23-án volt a kanizsai Mindenki Sportpályáján, melyen Dornbach Alajos, az Országgyűlés egykori alelnöke végezte el kezdődobást. A Győrrel játszottunk és néhány ponttal kikaptunk. Aztán valahogy Kanizsára keveredett a csapat japán edzője, Yamada Koichi, akitől sokat tanultunk.

Traub Attilából csak úgy folytak a történetek, a mai napig elevenen él benne minden. Szívesen emlékezett vissza arra, amikor a Geszti Péter nevével fémjelzett Ász televíziós műsor a városban forgatott 1993 májusában. A baseballbemutató után kedvenc együttese, az Edda Művek lépett fel, kedvencével Kun Péterrel. A zenész abban az évben július 10-én hajnalban, Yamaha motorjával Velencén, a 7-es főút 47-es kilométerénél halálos balesetet szenvedett.

- A baseball a japán tréner becsatlakozása után a szívünk csücske lett, élveztük minden percét, és a szabadidőnkben is együtt lógtunk - fogalmazott. - Gárdánk jól teljesített, jöttek az eredmények, egy időben szinte szárnyaltunk. Közben a sérülések lassításra kényszerítettek, a női softballcsapatnál edzői szerepet vállaltam. A baseball aktívan nem tért vissza az életembe, viszont a nézők előtt még két évig a helyszínen közvetítettem a meccseket.Csábítanak a lányok, hogy újra kapcsolódjak be az edzésekbe, de már nincs időm rá. Imádok kerékpározni, ez tölti ki a szabadidőmet. A gyermekeim sportolnak, bár Réka befejezte a táncot a SZKES Tánccsoportban, Hanga jól úszik, Ádám pedig labdarúgónak készül.

Traub Attila a stafétát Farkas András egykori birkózónak adta át.