Elhibázott energiapolitika

Szinte garantálható volt, hogy miután a zöldbaloldal (Bündnis 90/Die Grünen) kulcspozíciókat kapott a 2021 novemberében megalakuló új német kormányban, az ország lakossága sok jóra nem számíthat, de arra talán még a legpesszimistább választók sem számítottak, hogy alig fél év elteltével lassan távoli vágyálomnak tűnik, hogy meleg vízzel zuhanyozhassanak, vagy hogy a lakásukat télen 15 fok fölé felfűtsék. Pedig egyébként a német zöldek végig nyílt lapokkal játszottak, és évek óta következetesen vállalták, hogy a családokat elképesztő módon megadóztatnák, a rezsiköltségeket megsokszoroznák, magát az országot pedig káoszba taszítanák a vágyvezérelt energiapolitikájukkal, mindezt persze a „klímavédelem” álcája mögé bújva. Tették mindezt úgy, hogy egyébként a környezetszennyezés elleni fellépés élharcosainak szerepében tetszelegve a klímaváltozásért leginkább felelős nagyvállalatok pénzügyi támogatását örömmel elfogadták az elmúlt években.

Azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy a több szempontból is súlyos felelősség terheli a pártot az elhibázott német energiapolitikáért, aminek legfőbb oka az átideologizált atomerőmű-ellenesség, és ezzel párhuzamosan az úgynevezett Energiewende, vagyis a csak megújuló energiaforrásokon alapuló energiahatékonysági program meghirdetése.

(Photo by Jörg Carstensen / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)

Noha a zöldbaloldali párt nem volt a kormánykoalíció tagja 2012-ben, képesek voltak meggyőzni a kormányzó CDU–CSU–FDP koalíciót az ország összes atomerőművének leállításáról, és a különösen időjárásfüggő szél- és naperőművek erőltetett fejlesztéséről. Ezen intézkedések azonban nem voltak alkalmasak Németország energiaigényének fedezésére, ezért az orosz gáztól való túlzott függés, és az atomenergiánál sokkal környezetszennyezőbb szénbányászat felpörgetése vált alternatívává. Miután a német kormány az orosz–ukrán háború következményeként ideológiavezérelt módon kezdett el viszonyulni az oroszokhoz (például az Északi Áramlat 2 gázvezeték leállításával), Németország képtelenné vált gázkészletei feltöltésére, különösen azután, hogy Oroszország „technikai problémákra” hivatkozva az Északi Áramlat 1 gázvezetéken is 40 százalékra csökkentette a szállítás mértékét.

Photo by STEFAN SAUER / dpa-Zentralbild / dpa Picture-Alliance via AFP)

Energiapolitikai zsákutca

Mindennek következtében okkal merül fel a kérdés, hogy mindebből milyen következtetést vont le a zöldbaloldal? Nos, Robert Habeck alkancellár, a „szuper-klímaminisztérium” vezetője az orosz agressziós háborúra és Németország túlzott orosz függőségére hivatkozva kijelentette:
„Csak több megújuló energiával és nagyobb energiahatékonysággal erősíthetjük meg függetlenségünket.”

(Photo by John MACDOUGALL / AFP)

Vagyis Habeck szerint tovább kell haladni a szemmel láthatóan működésképtelen, ám jól kommunikálható látszatcselekvésekkel eladható „zöldítés” útján, amely nem a valódi problémákat oldja meg, hanem az átlagember rovására akar szabályozni és központosítani. Szó se róla, az energiadiverzifikáció egy mindenképp támogatandó cél, azonban jól átgondolt stratégia nélkül nem lehet hatékonyan kivitelezni, és a gyakorlat egyre inkább azt mutatja, hogy atomerőművek nélkül valós esély nem is mutatkozik rá. A zöldbaloldal atomellenessége klímavédelmi szempontból egyébként azért is megkérdőjelezendő, hiszen az üvegházhatású gázok kibocsátását (amelyek jelentősen hozzájárulnak a Föld légkörének felmelegedéséhez) leggyorsabban és leghatékonyabban az atomerőművek építésével és üzemeltetésével lehet csökkenteni.

A német zöldek irracionális atomerőmű-ellenessége egyébként annyi hatást volt képes kifejteni, hogy az energiaéhség közepette Franciaország lassan átveszi Európa gazdasági vezetői posztját Németországtól, miután a francia energiaellátás alapból az atomenergiára van strukturálva. Az energiaválság kezelésére azonban a német kormánynak is vannak javaslatai, lássuk hát ezeket.

Megfagyni a szabadságért

A német kormány egy olyan hőmérsékletszabályozási rendelet meghozatalán dolgozik, amely társadalommérnökösködő módon szólna bele az állampolgárok életébe. A probléma gyökerét az jelenti, hogy a német nagyvárosokban rengetegen bérelnek lakást, és az eddigi törvények szerint a tulajdonosoknak minimum 22 fokos hőmérsékletet kellett biztosítaniuk a lakásokban napközben és 18 fokot este. Most azonban az állam lehetővé tenné, hogy a bérleti díj csökkentése nélkül télen 18 fok legyen napközben a lakásban, este pedig még hidegebb. Az eddigi jogszabályok szerint a bérlőknek 20 százalékkal kevesebbet kellett fizetniük, ha a lakásban hidegebb volt a törvényileg megszabottnál.

(Photo by Patricia Rehe / ANP MAG / ANP via AFP)

Miután ez az intézkedés enyhén szólva is visszás, a morális felsőbbrendűség mázával muszáj kissé árnyalni a helyzetet. Hiszen a tudatosan előidézett hiánygazdaság, és az elszegényedést boldogító célként megfogalmazó német politika magasztos célért küzd: a vágyvezérelt gondolkodás csapdájába eső német elit szerint minél kevesebb energiát fogyasztanak a német átlagemberek, annál nagyobb „kárt okoznak Putyinnak”.

Éppen ezért nem meglepő, hogy már olyan kampányok is indultak, amelyek meg akarják ideologizálni, hogy valójában miért jó, ha hideg vízzel zuhanyzunk, hiszen ezzel is megállíthatjuk Putyin háborús hadigépezetét. A német érvelés szerint ezzel nemcsak Putyin állítható meg, hanem az energiaszámla összege is alacsonyabb lesz, de arról már nem sok szó esik, hogy a rezsiköltségek éppen a szankciós politika következményeként (is) emelkedtek az egekbe.

(Photo by Frédéric Cirou / AltoPress / PhotoAlto via AFP)

Ennek ellenére március elején több tízezres tüntetések voltak Berlinben, Brémában és Kölnben, ahol a tüntetők olyan plakátokkal vonultak, mint hogy „inkább hideg vízzel zuhanyzom, mint hogy Putyintól gázt fogadjak el” (Lieber kalt duschen als Gas von Putin), vagy, hogy „megfagyok a békéért” (Frieren für den Frieden). Hasonló véleményének adott hangot a baden-württembergi mezőgazdasági miniszter, a CDU-s Peter Hauk, aki szerint „Télen 15 fokos szobahőmérsékletet is ki lehet bírni egy pulóverben”, míg Joachim Gauck volt államfő szerint „Egyszer igazán fázhatunk a szabadságért, és elviselhetjük néhány évig, hogy kevesebb a boldogságunk és az életkedvünk”.