Ausztriában migránsok támadtak a Pride-vonulókra. Linzben is úgy indult, mint máshol, lobogtatták a kis szivárványos vackaikat, meg átszellemülten gajdoltak az elfogadásról, a toleranciáról meg a sokszínűségről, amikor migránsok támadtak a menetre és elkezdték agyba-főbe verni a felvonulókat.

A Heute nevű német lap arról ír, hogy két lányt addig vertek a felvonulás után, hogy kórházba kellett őket szállítani.

Az, hogy ásítunk, vagy kérünk egy kávét, az vérmérséklettől függ. Engem inkább a kérdések felvetése izgat. A kérdés pedig a következő: Mit vártak?

Mégis mit vártak a libsik? Mire számítottak?

Mert ezek folyton várják a csodát, a lehetetlent. Minden ideájuk szembemegy az élet törvényeivel és az emberi természettel – egyenlőség, elfogadás, sokszínűség, stb. – és mindig meglepődnek, ha a valóság páros lábbal rúgja be az ajtót.

„Megbánta a nemváltó műtétet”. „Megverte a tanárát”. „A segélyt nem arra költötte”. „Muszlimok verték a melegeket”.
Jellemzően olyan hírek, amik a valóság teljes félreértéséből következnek, és amikről az ember előre tudja, hogy ez várható.

„A vasút elé ugrott, mert azt hirdette, hogy mindenki egyenlő, és a vasút nem erősebb, mint ő.”
Ilyen hírt még nem olvastunk, de akár ilyen lehetne is. Miért ne? Mi a különbség aközött, hogy azt hisszük, a bal lábunk erősebb, mint egy lokomotív, vagy hogy azt hisszük, beengedünk az országba olyan népcsoportokat, amik a kultúránk ellenségei, majd ők aztán beilleszkednek és békében élnek velünk?

Valamelyik haladó esetleg odaaffektálhatná, hogy de ki dönti el, hogy ki az erősebb, meg hogy mit jelent egyáltalán az, hogy erő, az erő eleve kirekesztés, de az élet erre nem ér rá. Az élet szétlapítja azt a marhát, aki a vonat elé ugrik.

Ahogy szétlapítja az európai kultúrát is, ha életellenes elveket követ.

Az eset után több politikus is megszólalt, köztük Renate Heitz is, aki az osztrák Landtag LMBTQ-szóvivője. A nők és az LMBTQ-közösség elleni támadásokat és erőszakot semmilyen körülmények között nem szabad eltűrni. Ez ellen fel kell lépnünk – nyilatkozta Heitz. Remek!

Azt nem mondta, hogy a büdös életben nem engedünk be többet, és aki itt van, de egyetlen rendbontást is elkövet, azt vasalt csizmával rúgjuk át a határon, úgyhogy valószínűleg a fellépés kimerül abban, hogy megváltoztatjuk a profilképünket, kis táblákat tartunk, hogy „nem félünk”, és kirúgjuk az állásából azokat, akik azt mondják, hogy ezt a csürhét azonnal kiebrudalni.

Az SPÖ ügyvezető tartományi pártelnöke szerint „gyáva támadás volt, amely nem megfélemlít bennünket”, hanem arra bátorít, hogy „még inkább harcoljunk a sokszínűségért hazánkban”.

Na ugye, megmondtam? Valóságtagadás indul. Csak sajnos az élet erre nem ér rá.

A Piszkostizenkettő rovatban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a 888.hu szerkesztőségének álláspontját.