Így van ez Gyurcsánnyal is, akinek szinte naponta jegyzett Facebook-bejegyzései nem mások, mint rágalomáriák. Annak formába öntése, hogy a szerző nagyon jól tudja, hogy a háború következtében milyen nehéz helyzetben van az ország, s mégis azon van, hogy még nehezebben legyen. Komolyan mondom, ez elképesztő. Az egyik mondatban emberségről, családról, hazáról delirál, a következőben pedig már föléje kergeti a saját sötét felhőit. Nem mintha nélküle nem volna kellően borús az ég, nem lenne az emberekben félelem az őszt, a telet, a napi megszokott biztonságot illetően. Tudja jól, hogy minden nehézség az emberek hátán csattan, mégis fokozza a feszültséget, mégis jobban esik neki naponta a kormányra mutogatni annál, hogy beálljon a sorba, s azt kérdezze, miben segíthetek.

Mert Gyurcsány nagyon sokat tudna segíteni, ha akarna. Brüsszelben például. Ide ugyanis sajnos azért küldi embereit a maga által is ügyetlen szakácsnőnek csúfolt Dobrev Klára vezetésével, hogy ássák Magyarország sírját. Hogy az elvetemült liberális gazemberek, a Timmermansok, a Verhofstadtok, a Gwendoline Delbos-Corfieldek még onnan is biztatást kapjanak aljas munkálkodásukhoz, akiknek a valóságos életkörülményeikről fogalmuk sincs. Honnan tudná a havonta tízmilliót bezsebelő alelnök és a többi, hogy Magyarországon és a többi volt Kelet-Közép-Európai országban ennek a töredékéből élnek az emberek. Azért, mert nekik nem volt olyan mázlijuk, mint nekik, akiket Jalta a szerencsésebb nyugati világhoz csatolt öt évtizedes szovjet megszállástól mentesen, folyamatosan emelkedő életszínvonallal.

Miért ne gondolnák nyugodt szívvel azt, hogy az idióta megszorításaik, a torz klímapolitikájuk, amely legalább akkora kárt okozott a kelet-közép-európai embereknek, mint a visszafelé elsülő háborús szankciópolitikájuk, nem érinti túlzottan a magyarokat, cseheket, lengyeleket sem, mert ugye jönnek Dobrevék és kórusban mondják nekik, hogy igen, ezt kell csinálni. Még, még, még, ennyi nem elég! Plusz az uniós pénzeket is vissza kell tartani, hogy a magyarok is boldog szövetségesei legyenek Brüsszelnek abban, hogy tüdőn lőjék magukat.

Miféle őrült, embertelen gondolkodás ez?

Magyarország ezerszer bizonyította, hogy országa lakói érdekében cselekszik. Ezt a magyarok népszavazások, választások sorával visszaigazolta. Ezerszer kiderült fehéren-feketén, hogy a magyarok bíznak a vezetőikben, és senki másnak nem adják oda a kormányzás jogát. Ez jelenti számukra ugyanis a biztonságot.

Ezt Gyurcsánynak is tudomásul kellene vennie, és olyan kritikus helyzetben, amilyet évtizedek óta nem produkált a történelem, nem a saját érdekei miatt kellene hergelő politikát folytatni, hanem abban kellene segíteni, hogy Brüsszel álláspontja is változzon a magyarok megítélése tekintetében.

Tudomásul kellene venni, hogy Magyarországon még Brüsszelnek és Amerikának sem lehet megbuktatni a kormányt, mert embermilliók állnak az útjában.

Ilyen helyzetben Gyurcsány nem azt mondja, hogy „OK, tényleg nagyon kritikus a helyzet, fogjunk össze”, hanem szolga módon teljesíti a háttérhatalom akaratát, ami nem véletlenül egybevág saját politikai, hatalmi érdekeivel, s azt írja ki alávaló módon a Facebookra, hogy „Végetek van. Mi meg készülünk.”

Nem azt, hogy készülünk, s ha rajtunk múlik minden marad a régiben: rezsicsökkentés, üzemanyagárak, inflációmentesség. Hiába is mondanák, úgysem hiszi el nekik senki.

Mert a kegyetlen körülményeket ők sem tudják megváltoztatni. Ezért kell nekik orbánozni, hogy bizonyos emberek ellenszenvét hatalomdöntő méretűvé fokozzák. Hogy Gyurcsányék vágyott hatalma által még rosszabb legyen nekik. Hiszen akkor is őket szívatták, amikor még háború sem volt.

Képzeljük el a háborút, Brüsszelt és Gyurcsányt együtt, amint közös erővel verik a magyart.