Mert nincs gond a szubjektív véleménnyel, csak akkor, ha azt eredendő igazságnak próbáljuk beállítani. Na meg akkor, ha nagy hatással rendelkezünk, ezt viszont nem felelősséggel, hanem a kizárólagos sajátos megélésünkre és érdekeinkre használjuk fel. Mondhatni aljas.

Köztudott, hogy a nyugati világ szankcionál, diszkriminál, és a kollektív bűnösség eszméjét élteti, amivel viszont mindig az igazság meg a liberalizmus köntösébe bújtatva a legszörnyűbb diktatúrákat idézi elő.

A politikában egy dolgot nagyon megtanultam, az pedig az, hogy a legfontosabb a valóság. Na és mi a különbség az igazság és a valóság között? Az, hogy az igazság relatív, egy történést egyfajta minőséggel felruházunk, a valóságban azonban nincs minőség, jó vagy rossz, csupán történés van.

Ahogy az is egy történés, azaz valóság, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, így az agresszor fél kétségkívül a nagy medve.

Azonban az, hogy ebben a történetben ki és mi szerint, hogy kéne viselkedni, mit kéne érezni, az már valamiféle személyes érzelmi igény, ily módon pedig nem köthető a valósághoz, csak egy sajátos igazsághoz.

Alina Pash ukrán rapper is úgy tűnik, eléggé elveszett saját magában, méghozzá annyira, hogy az érzelmi szükségleteit kizárólagos igazságként hirdeti. A Sziget fesztiválon. A rajongóinak, akiktől egyszerre vár empatikus megértést, és köpi szemközt őket.

Több mint gáz.

A rapper a fellépése során is ukrán fiatalok videóüzeneteit vetítette le, az egyik így szólt:

– hangzott el a koncerten.

De volt itt más is, szétbombázott képek Mariupolról, sőt, egyéni performansz is, ami során az Európa Színpadon széttépett egy fotót, amelyen Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin fogott éppen kezet.

Pashnek az se tetszett, hogy a Party Arénában egymást követő két orosz DJ-duó, a Phlegmatic Dogs és a Volac is fellépett, korábban azt mondta, komolyan fontolgatta, hogy lemondja a szigetes fellépést az orosz művészek miatt.

Egyébként fordítva is lehetne nézni a dolgokat, mondjuk úgy, hogy kárpátaljai magyarokat hurcolt meg éveken át az ukrán kormány, lehetetlenítették el és támadtak meg őket ott, ahol csak érték. A magyarok vagy éppen a magyar kormány azonban sosem diszkriminált emiatt senkit csak azért mert ukrán. Nem kezdtük el a kollektív bűnösség elvét alkalmazni, most sem, amikor hónapok óta napi szinten több tízezer ukrán lép át a határainkon, akik aztán minden segítséget megkapva újrakezdhetik nálunk az életüket.

A düh, a gyűlölet, egymás származása szerinti meghurcolás tudtommal nem a felvilágosult gondolkodás védjegye. A művészeté pedig pláne nem. Ahol a többség oly büszke a kultúra, a művészet határtalan szabadságára. Akkor olyankor is érdemes ezen eszmék mellett kiállni, amikor esetlegesen valami más esne jól. Nekünk viszont van a Sziget, ami nemcsak reklámból hirdeti az elfogadást, hanem erővel és tettekkel is demonstrálja azt.