Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Felszínesen, de annál hangosabban politizálnak a „mai fiatalok”

Fábián Eszter

2022.10.05. 14:10

„A fiatalokat nem érdekli a politika” – mondják sokan. Valójában nem érdekli, vagy csak mélységeiben nem? Na nem mintha én nagymama korú lennék, viszont mégis inkább közéjük tartozom a politikafogyasztásomat tekintve, ugyanis a témában egészen nagy eltéréseket vettem észre, különböző generációkat figyelve.

 

A fiatalok apolitikus testtartása talán már a múlté. Gondoljunk csak a FreeSZFE-mozgalomra, vagy éppen a tanári fizetések miatt tüntető gimnazistákra, vagy a Megafon lelkes fiataljaira. Egyre többször bizonyítják be, hogy igenis jelen vannak, érdekli őket az, ami körülveszi őket. Nem titok ugyanis, hogy a szerkesztőségben is van jó pár Z-generációs kolléga, így ha akarnék, sem mernék mást állítani. Engem viszont inkább az érdekel, hogy a politikával nem szakmai szinten foglalkozó srácok mégis milyen mélységig jutnak a témában.

 

Első blikkre ijesztő:

Az utóbbi években teljesen átalakultak az információhoz jutás módjai, amelyről már sokan írtak, tömkelegével jelentek meg a szakkönyvek, esszék, futurisztikus jövőképet felvázoló tanulmányok ez ügyben. Találóan digitális bennszülötteknek nevezik azokat, akiknek az internet világa már születésük óta a rendelkezésükre áll. Vizsgálták, hogyan hat mindez a szociális kapcsolataikra, az egzisztenciális törekvéseikre, de még a klasszikus marketinget alkalmazók is eleget törték a fejüket, hogy mégis miképp tudnának hatni az új generációra, ugyanis az igényeik hatalmas eltérést mutattak a korosabbakéhoz képest. Adott tehát egy totális újratervezés, amiben minduntalan új testtartások felvétele szükséges, különben hamar a sikertelenség kapujában találjuk magunkat. Jól tudják ezt a nagy cégek is, akik mindig a legfrissebb audiovizuális és ideológiai trendekre felülve hozzák létre önmagukat újra és újra különböző csomagolásban.

 

De hogy jön ez ide?

A fent említett változások azonban nem csak a szokásaink átalakulását hozták el, hanem sajnos azok mélységeit is érintették. Nem csupán máshogy emeljük a szánkhoz a kanalat, hanem a kanál helyett egy teljesen új evőeszközt használunk, mondjuk egy olyat, amire csak a gyorsan megemészthető, a szervezetbe könnyebben bejuttatható készételek férnek fel.

Hát ez történt a politikával is.

Ha a szüleinkre, nagyszüleinkre gondolunk és a politikafogyasztási szokásaikra, akkor azonnal eszünkbe jut az esti Híradó, aminek szinte szertartásszerű szerepe van a mindennapjaikban. Mindemellett rendszeresen nézik a parlament élő közvetítéseit (akár hosszú órákon keresztül) és kedvenc csemegéiknek a politikai vita/beszélgetős műsorokat tartják. Mégis ők kapják meg legtöbbször az „agymosott” jelzőt. Méghozzá pont a fiataloktól.

 

Ezzel szemben mit tesznek ők, a „jövő hangjai”?

A számukra kedvenc portálról tájékozódnak csak és kizárólag. Minden más ettől eltérő narratívát propagandának, vagy egyszerűen hazugságnak neveznek, a Facebook által létrejött véleménybuborékjuk pedig rendszerint tesz is arról, hogy ez véletlenül se változzon. Ennél azonban van sokkal rosszabb, amikor Tik-Tok-os, vagy Youtube-os véleményvezéreken, „példaképeken” keresztül fogyasztják a politikát. Itt már annyira sok szubjektív szűrőn ment át az információ, hogy az ismerősség és a bizalom érzete közben az agyunk egyszerűen egy az egyben bólogat az adott narratívára, és kritikátlanul magáévá teszi azt. Vagyis mi történik? Egyre inkább eltávolodunk az adott információ valóságától.

A szubjektivitás viszont nem bűn, globálissá és objektívvá tenni azonban az.
Amikor fiatalokkal vitatkozom, rendszerint azt tapasztalom, hogy egy-két videóból, vagy cikkből kiragadott információfoszlányra felépítenek egy teljes képet. Ha viszont részleteibe megyünk, kibontanám az állítást, ott rendszerint elakadnak. Egyben már nem látják, mélyebb fogalmuk már nincsen. Az elme így működik, ha nem kap elég muníciót, köszöni szépen, majd megoldja ő azt, és kiegészíti. Hosszú távon viszont valószínűleg senkit nem lep meg, hogy mindez a valóságérzékelés torzulásával jár. Ha pedig torzul az érzékelésünk, előbb-utóbb a valóságunk is torzulni fog.
Míg Marika nénivel tudok vitázni, mert megemlíti, hogy „de múltkor azt mondta a parlamentben Dömötör” – azaz volt személyes élménye a politikáról, méghozzá első kézből, azaz politikusoktól, addig a 48 szűrőn átment „aktuális trendi influenszertől hallottam, hogy ezt teszik az iskolában” infóval valljuk be, elég nehéz bármit is kezdeni. A politika értéséhez nem kerülhetjük meg a személyes élményt, ahhoz pedig, hogy ez hozzánk is elérjen, első kézből kell fogyasztanunk azt. Ha pedig túl nagy a zűrzavar, túl nagy a politikai üvöltési verseny, akkor érdemes minél több oldalról, minél közelebbről szemlélnünk azt.
Ez pedig meló. Meló sokat olvasni, melósabb egy plenárist végig nézni, mint Osváth Zsolti 15 perces politikai összefoglalóját meghallgatni, de az önálló tudat, a saját vélemény felelőssége, az elkerülhetetlen. Nagyobb félelmem pedig nincs, minthogy ez sokakban egész életük során akár ki sem alakul.
Hiába szoktunk meg mindent gyorsan, könnyen, befogadhatóan, ahogy a valódi értékeket az életben sosem ezek a szavak határozták meg, úgy a politikát sem.

 

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére