Cseh Katalin a magyarok jóvoltából havi hatmillió forintos nettó fizetéssel ül az Európai Parlamentben és kézzel lábban az ellen hadakozik, hogy hazája ötről a hatra jusson. Ellene szavaz még annak az előterjesztésnek is, amely támogathatná, hogy Magyarország megkapja azt a helyreállítási alapot, amelyet a Covid járvány után azért hozott létre az Unió, hogy segítse a tagállamok talpra állását. S miközben – Lengyelországot leszámítva – a többi uniós állam már tavaly nyáron meg is kapta a neki járó összeget, most Cseh Katalin – a többi liberálkomcsi gyurcsányista képviselővel együtt – ellene szavazott annak a Bizottsági javaslatnak, hogy Magyarország is megkaphassa ezt a pénzt. Sőt! Hátborzongató arcátlansággal kijelentette az Egyenes beszéd című műsorban:
„Orbán Viktor az egyetlen államfő (sic!), aki egy történelmi energiaválság és gazdasági válság közepén nem tudott megállapodni arról a 3000 milliárd forintról, ami most annyira kellene a magyar családoknak és vállalkozásoknak. Orbán Viktor cserbenhagyta Magyarországot.”

Az, hogy Orbán Viktor soha nem volt államfő, mindig is kormányfő volt, most hagyjuk. Elég ciki még ezt se tudni, de hát a Momentumban már ennyi is elég a karrierépítéshez. De az az aljas hazugság, az információk tudatos összekeverése, amivel Cseh Katalin érvel, az egyszerűen hihetetlen arcátlanság. A Kohéziós Alap hét éves költségvetése az egészen más. Ez 2021–2027 között – árfolyamtól függően – 13–14 ezer milliárd forint az Unióhoz csatlakozott volt szocialista országok felzárkóztatására. A Covid-pénzhez semmi köze. A felfüggesztés a Kohéziós Alap három operatív programját érinti, de a jövő évben ezzel kapcsolatban is meg lesz minden szükséges intézkedés, tehát Magyarországot várhatóan egy fillér hátrány nem fogja érni.

Orbán Viktor tehát nemhogy cserben hagyta Magyarországot, hanem oroszlánként küzdött, küzd az utolsó nekünk járó eurócentért is. Ezt egyébként Cseh párttársa, Donáth Anna is megerősített nyilatkozatában.
„Mondjuk ki az igazságot: az Európai Bizottság (…) bejelentése fenyegetésnek látszó időhúzás, melynek végén a kormány meg fogja kapni az EU-s pénzeket. A valóság az, hogy az uniós támogatások ennek a hercehurcának a befejeztével végül többé-kevésbé hiánytalanul meg fognak érkezni.”

A lényeg azonban csak ezután jön. A 3000 milliárd felemlegetése csak arra szolgált, hogy a kevésbé tájékozott magyarokat félrevezesse, hogy elszörnyülködjenek és dühösek legyen Orbánra. Cseh kijelentette:
„Ehhez képest azt látjuk, hogy a kormány továbbra is háborúzik Brüsszellel és nem hajlandó megtenni azokat a lépéseket mind a mai napig sem, amivel elérné azt, hogy Magyarország megkapja ezeket a pénzeket.”

Nincs új a nap alatt. Cseh ismét arra buzdítja a magyar kormányt, hogy adja föl nemzeti önállóságát, hódoljon be a multi magántőke gyarmatosító politikájának, szolgáltassa ki a magyarokat a nyugati birodalomnak. Orbán erről így beszélt a pénteki rádióinterjújában
„Persze van néhány alapvető kérdés, ahol nem tudjuk megváltoztatni az álláspontunkat, nem is akarjuk, és ezek igazából a viták mélyén meghúzódó, nagy kérdések. Ők azt akarják, hogy engedjük be a migránsokat, de mi nem tesszük, azt akarják, hogy engedjük be a szexuális propagandistákat az iskolákba, ezt nem tesszük meg, és azt akarják, hogy minden további fenntartás nélkül fogadjuk el a szankciókat, és támogassuk a háborút, de hát mi ezt sem fogjuk megtenni. De ami ezen túl van, arról mind lehet tárgyalni. Ennek a napjait éljük most.”

Hogy írja Márai?

„Olyan világ jön, / amikor mindenki gyanús, aki szép. /

És aki tehetséges. / És akinek jelleme van… (…) / És leöntik vitriollal a szépet. /

Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. / Szíven döfik azt, akinek jelleme van.”

Márai mintha személyes ismerte volna a gyurcsányista baloldal mai prominenseit. Pedig 33 éve San Diegoban meghalt. A rákosista, kádárista kommunistákat azonban ismerte. S ezek ugyanazok.