Jól ébredt ma Gyurcsány Ferenc.

Tudta, hogy nagy nap a mai, hiszen ismét összeül az Árnyékkormány. Még a borongós idő sem tudta letörni jókedvét. Kávé, kedves szavak a kis Marcihoz. Klára addig megeteti Zsazsát. Gyors reggeli és be is szállnak az autóba, hogy a Szemlőhegyről lejőve időben érkezzenek.

Nem sokkal az indulás után meg is érkeznek, kedélyesen köszönnek a többi érkezőnek. Árnyékminiszterek paroláznak, árnyéktitkáraik lesik minden mozdulatukat. Ott vannak mind. Aratótól Varjuig, Vadaitól Gyénémetig.

Rövidesen mind befáradnak az árnyékülésterembe, ahol Apró Antal szelleme leszáll az árnyék gyülekezetre.

Hálát adnak közösen az elmúlt héten a DK-ban nyugalmat lelő Momentumosokért és Párbeszédesekért, majd leülnek az asztalhoz.

Ez az asztal már nagyobb, mint 2006-ban volt. Többen is körbe tudják ülni, nem csak 12–15-en.

Molnár Csacsi Fletó és Klára közé ékelődve bőszen jegyzetel. Csak úgy sistereg a papír. Jönnek a javaslatok oktatásról egészségügyről szociális intézkedésekről, hadügyről (Vadai ezúttal is remekelt). Vágó, mint mindig most is szkeptikuskodik, de ez így van rendjén. Az önkritika nemes ideájának megtestesülése ő.

Órák telnek el, mire összeállítják a Magyarországot most már végképp megmentő, roppant európai programot.

Nem kis teljesítmény, valljuk be. Egyszer-egyszer még hagyján, de minden héten egy teljes Magyarországmentésre vállalkozni, már elméletben is hihetetlen erőfeszítéseket jelent. De ez a csapat pokolian jó.

Az ülés után Feri nyújtózkodik egyet és kiírja Facebookra:

Ezután hátradől és megpihen, míg az az algoritmus forgatja a magvas gondolatokat az éterben.

A sárgára festett falakon túl, nem is olyan messze idegesen pipázik egy zord alak, a valóság. Ő az, akit megint nem hívtak meg – nagy bánatára.