Elöljáróban elnézést kérek azoktól az olvasóktól, akik a fenti cím láttán felütik a térképet és hiába keresik „Moszkvics-várost”. Épül ugyan egy autó-város a Szovjetunióban, Togliatti a neve, és szülőhazája a szovjet-olasz kooperáció nyomán készülő Fiat-124-eseknek, de ez a „Moszkvics-város” nem ilyen. Valójában Moszkvában van, de mióta a 16 000 munkást foglalkoztató Kisfogyasztású Személygépkocsik Gyárához külön metróvonalat és állomást építettek, a helyi lokálpatrióták városi rangra emelték.
Moszkvai újságíró ismerősöm szerint, szerencsés csillagzat alatt születtem: alig húsz percnyi várakozás után kezemben volt a belépő és a fényképezési engedély a világhírű gyárba. Nagy szó ez, mert az autó-város kapuja kevesek előtt nyílik meg, inkább csak hivatalos delegációk látogathatják. Nem valami túlzott biztonsági, vagy konspirációs okok miatt, hanem egyszerűen azért, mert ebben a gyárban minden talpalatnyi hely kihasznált, minden mozog, és itt bizony a tétova nézelődő hamar elsodródik.

A Kisfogyasztású Személygépkocsik Gyára jelenlegi helyén 1930-ban épült fel, és kezdetben csak összeszereléssel foglalkozott. A Szovjetunió első ötéves terve nyomán rendezkedtek be az önálló gyártásra, amikor is másfél tonnás GAZ-A és GAZ-AD típusú teherautókat állítottak elő.
A harmincas évek végén világszerte rátértek az autógyárak a kisfogyasztású, kishengerűrtartalmú kocsik gyártására. A XVIII. Pártkongresszus elhatározta, hogy a fejlődéssel lépést tartanak és a Szovjetunióban is megkezdik az ilyen kiskocsik termelését. A feladat megvalósításával ezt a moszkvai gyárat bízták meg. 1941-re el is készültek a gyártás beindításához szükséges új üzemrészek. Az első moszkvai kiskocsi a KIM-10 volt. Ebből a típusból mindössze 500 darabot gyártottak, mert közbejött a háború. A termelést csak 1947-ben folytatták, és nyomban egy új modellel, a nálunk is ismert első Moszkviccsal, a 400-as jelzésűvel mutatkoztak be. Ebből a típusból alakították ki 1956-ra a korszerűbb karosszériával, de továbbra is alulszelepelt motorral rendelkező 402-est, majd 1958-tól az újabb konstrukciót, a felülszelepelt 407-est iktatták be a gyártási programba. Ez a korszerű kiskocsi Magyarországon is népszerű lett.
Az autóipar, ha típust változtat, világszerte szívesen alkalmazza az úgynevezett átmeneti szériát. A Moszvics-gyár esetében ez a típus a 403-as volt, amelyen már érezni lehetett a későbbi 408-as előszelét. Ma már elmondhatják, hogy az összes típusok közül a 408-as futotta be a legnagyobb karriert. Ez évben 43 országba indulnak szállítmányok a gyárból, és a kereskedelmi partnerek között olyan patinás autó-nemzetek is szerepelnek, mint például Franciaország, az NSZK és Japán.

A kocsi eleje éppen olyan, mint a 408-as limousine típusé, de az autóoszlop mögötti részt praktikus, zárt áruszállítótérnek alakították ki. Ez a 433-as Moszkvics-modell

A huszonhét éves üzemben egyébként május 20-án készült el az egymilliomodik Moszkvics. Testvérei ma már 75 országban futnak és öregbítik a szovjet autóipar hírnevét. A gyárak a következő években közel háromszorosára bővítik! Az építési munkák már megindultak, és a tervek szerint 1970-ben az évi termelés az új üzemrészek bekapcsolásával eléri a 150 ezret, 19975-ben a 200 ezret, 1978-ban pedig a 300 ezret.
Az új objektumokban, mint elmondták, maximálisan automatizálják a gyártást, a karosszéria sajtolásától a szerelésig minden műveletet elektronikus kibernetikai rendszerek irányítanak majd. A jelenlegi gyárrészekben ekkor már csak a futóműveket gyártják. A gyár fejlesztésével természetesen a munkások szociális ellátása is javul. A múlt év végén a Moszkvics-gyár külön metróvonalat kapott, amellyel az emberek a kuzminki lakótelepről percek alatt elérhetik munkahelyüket.
De nézzük, milyen a gyár ma!

A nagy központi épületben kötélpálya hozza a kisajtolt és összehegesztett karosszériát. Az autó születése az üzem második emeletén kezdődik. Az előkészített kocsiszekrény ezután szalagra kerül és eltűnik egy 150 méter hosszú alagútba, ahol az automata gépek elektrosztatikus módszerrel festik, majd szárítják és fényezik. Az alagút végén már szárazon, csillogóan bukkan ki a karosszéria.
Innen körforgó viszi a kocsiszekrényt az alsó emeletre, ahol rákerül egy 300 méteres ovális szerelőszalagra. Mire ezt az utat megteszi, már szinte komplett: kész a kárpitozása, felkerült a műszerfala és a volánja, elhelyezték az elektromos vezetékeket a karosszéria belső részén, működésre készek a lámpák, sőt átesett a kocsi tömítést vizsgáló esőkamra vízzuhatagán is.
Érdemes ennél a szerelési fázisnál egy kicsit időzni. A kísérő mérnök néhány olyan újdonságra hívja fel a figyelmemet, amelyek valószínűleg a mi jövendő autóvásárlóinkat is érdeklik. A most készülő típusoknál például a belső műanyag-kárpitot már nem varrják, hanem hegesztik. Szebb és tartósabb így! Új helyet kapott a slusszkulcs is a műszerfalon. Mutatósabb az új kocsik padló-borítása és rugalmasabb az üléske betétje.
Az emelet végén a kész kocsiszekrényt az automata ismét liftre emeli, amely leviszi a földszintre. Itt születik igazán a Moszkvics. Ünnepélyes pillanat, amikor a színes kocsiszekrény megkapja az önálló mozgását biztosító szerkezeteket, a motort, az alvázat, a futóműveket és mindazt, ami még elengedhetetlen kelléke annak, hogy az autó autó legyen.
Itt a legszigorúbb a munkatempó. Az automata teherszállító-szalagok, az adagolók másodpercnyi pontossággal viszik a szerkezeteket a főszerelőszalaghoz, a munkások kezeügyébe.
A pálya utolsó harmadán már jár az új Moszkvics motorja, és a kerekek már görgőkön pörögnek. Itt állítják be a fékeket, a kerekeket, itt szabályozzák be a gyújtást és a többi fontos szerkezetet. Azután megérkezik a kocsi a szalag végéhez – és kifut a 30 kilométeres próbapályára.
Kísérőnk jóvoltából magam is felszentelhettem egy „szűz” Moszkvicsot. Még a szalagon állt, amikor beleültem és elsőként futtattam meg a próbapályán. Külön érdekessége ennek, hogy a kocsi szélvédőjén már fel volt ragasztva a rendeltetési ország: Vengrija, azaz Magyarország. Nem restelltem megnézni a kocsi sorszámát: 876 997.
A gyár udvarán egyébként a Moszkvics 408-as család néhány új tagjával is találkoztam. Nálunk még nem mutatkozott be a 433-as típusjelzésű zárt furgon és a 433-A jelzésű, a Moszkvics mini-teher.

A gyárlátogatás befejeztével sikerült néhány perces interjúra bejutni Viktor Szadovnyikovhoz, a Kisfogyasztású Személygépkocsik Gyárának fejlesztési vezetőjéhez. A téma: az új Moszkvics, a 412-es, amelyről egy szűkszavú hírt már az AM is leközölt. Nos, a „Moszkvics-városban” valami egészen új készül! Egyelőre nagy a titkolózás az új Moszkvics körül –, de azért nem jöttem el üres kézzel.
Mint a főkonstruktőr elmondta, a gyár fejlesztési gárdája rövidesen befejezi az új 412-es modell teljes munkálatait. A jelenleg futó próbakocsi még nem végleges, sőt a karosszérián nagyon is szembetűnő változások lesznek. A négy lámpát más hűtőrácsba foglalják, s a hátsó, eddig függőleges elhelyezésű lámpák vízszintesen fejszenek. A karosszéria alul krómozott díszlécet kap.
Jelentős változáson esik át a kocsi belsőtere is. A műszerfalat a legkényesebb igények szerint szerint alakítják ki, s a sebességváltókar a kormány mellől a két ülés közé, a padlóra kerül. A fokozott kényelmet újszerű karfák, fogantyúk és fotelszerű, mélyített ülések szolgálják. A 412-es típust már gyárilag felszerelik biztonsági övekkel is!
Az 1500 cm3-es, felülszelepelt motor 70-75 SAE lóerejét újfajta erőátviteli rendszer továbbítja a két hátsó kerékhez, az elsőkhöz pedig tárcsaféket terveztek! A kocsi végsebessége 140, tartós utazási sebessége 120 km/óra lesz.
A Moszkvics-gyáriak szerint a nullszéria a Szovjetunió 50 éves jubileumára el is készül.

Tar András