Hivatástudat

2023.01.28. 11:06

Nagyra becsülik a soltiak dr. Varju Sándor állatorvos munkáját

Dr. Varju Sándor solti állatorvos hatvanöt évvel ezelőtt diplomázott. Évfordulója alkalmából vasdiplomát kapott egykori alma materétől, a Budapesti Állatorvostudományi Egyetemtől, valamint Solt Város Önkormányzata is díszoklevéllel fejezte ki nagyrabecsülését a város lakói nevében, a ma is praktizáló doktornak.

Lencsés P. Anna

Dr. Varju Sándor addig nem adja fel hivatását, míg számítanak rá az emberek

Fotó: Lencsés P. Anna

A 91 éves dr. Varju Sándor ma is aktív, elkötelezett hivatástudattal, 65 év tapasztalatával gyógyítja a beteg kisállatokat rendelőjében.

– Ahhoz hogy idáig jutottam, közrejátszott, hogy nem volt könnyű gyermekkorom, sokszor kellett egyedül boldogulnom, nehéz helyzetekben is helyt állnom. Kéménden születtem, 1932-ben. Szüleimmel és testvéreimmel a ma már Szlovákia területén található Diószeg német részén, jó módban éltünk. Édesanyám vegyesboltot vezetett, édesapám gabona felvásárlóként dolgozott. Gyerekként én is gyakran besegítettem szüleim munkájába – kezdte az emlékek felidézését a doktor úr. 

Varju Sándor a történelem viharai miatt, összesen hét helyen járt iskolába. A nehéz háborús évek után még nehezebbé tette a család életét, hogy 1947-ben kitelepítették őket Diószegről. Két napjuk volt készülődni és összepakolni azt, amit lehetett. Vagonba rakták a holmijukat és ők is beszálltak egy kocsiba. 

Két héten keresztül a bezárt vagonban voltak, csak éjszaka álltak meg. Végül Hartára telepítették át őket. Kaptak egy kis házat a falu szélén, tizenöt hold földet, tehenet, kocsit, lovat. A holmijuk nem fért be a házba, ott ment tönkre az udvaron. 

Küzdelmes évek jöttek ezután is

– Mivel iskolaköteles voltam, a gimnáziumot Gödöllőn, a premontrei rend kollégiumában folytattam. Gyerekként, egyedül utaztam vonaton, a Hartától a nagyjából százhatvan kilométerre levő Gödöllőre. Ez egész gyermekkoromra jellemző volt, hogy egyedül kellett az iskolákkal kapcsolatos dolgokat megoldanom, amit a mai gyerekeknek szerencsére már nem kell átélniük. De két év múlva a rendi gimnázium is megszűnt, én erről csak akkor értesültem, amikor a szeptemberi évkezdésre jelentkeztem, így végül a kalocsai gimnáziumban tanultam tovább – sorolta a doktor. 

Dr. Varju Sándor miután éveket veszített a háború miatt, különbözeti vizsgát tett egy évfolyamból és 1952-ben sikerült reálszakon leérettségiznie. Ekkor osztályfőnöke javaslatára jelentkezett a Budapesti Állatorvostudományi Egyetemre, ahova sikeres vizsga után, fel is vették. Az egyetemi évek sem voltak zavartalanok, mert származása okán kuláknak nyilvánították, bár akkor már jóideje kitelepítésben, szerény körülmények között élt családja. 

Az állandó zaklatások, fenyegetések miatt ezek az évek folyamatos feszültségben teltek, még gyomorfekélyt is kapott. De sikerült elvégeznie az egyetemet és bár önálló praxist nem kapott a származása miatt, a Bösztöri Állami Gazdaságba került, ahol mindenféle haszonállatot gyógyított. 

Mivel előtte nem volt a gazdaságban állatorvos, így egyedül oldott meg minden feladatot. Bár fenntartással fogadták, de hamarosan már elismerték munkáját és miután a Solti állami Gazdasággal egyesült munkahelye, a nagy gazdaság vezető állatorvosa lett.  

Sok állat köszönheti neki az életét

– Hat év után sikerült Soltra kerülni, ahol a Kissolt, Újsolt, Dunaegyháza tartozott hozzám. Rengeteg állat volt abban az időben, de a tanyavilág sokszor járhatatlan útjain nagyon nehéz volt közlekedni. Hintón, motoron, volt olyan hogy lóháton tudtam csak elmenni a helyszínre. Első autóm egy Trabant volt, amivel jártam a népes állatállományt gyógyítani. Telefon se volt, így előfordult, hogy amikor hazaértem, már várt az ajtóra kitűzött füzetben az üzenet, hogy ismét indulhatok vissza, ugyanarra a környékre, ahonnan érkeztem. Helyt kellett állni a nehézelléseknél akár éjszaka is, több száz állat védőoltásakor, járványok idején egyaránt. Sok értékes, a gazdának kedves, vagy a tenyésztőnek és családjának megélhetést biztosító állatot vagy komplett állományt mentettem meg – fogalmazott az állatorvos. 

Varju doktor specialitása a sebészet lett, amelyet, mint mondta, jól tanítottak az egyetemen. Ehhez járult hozzá az a sok gyakorlati tapasztalat, amelyet az állatok boncolása útján szerzett. Számos műtétet csinált, nem is emlékszik olyanra, amelyik nem sikerült. A helyi érzéstelenítésben elvégzett operáció után az állatok jól gyógyultak, rengeteg hálát, köszönetet kapott a gazdáktól a megmentett jószágokért. 

– Nem veszélytelen ez a szakma, az állatok bármikor támadhatnak, meg kell tanulni bánni velük. Egyedül vagy, a problémákat egyedül kell megoldani, de muszáj vállalkozni. Amit lehetett én mindent megcsináltam, nem küldtem el beteg állatokat a vágóhídra –mondta el a doktor úr. 

Dr. Varju Sándor pályafutását nyugdíjba vonulása után is folytatja a saját rendelőjében, ahol kisállatokat gyógyít. Feleségével, Erikával, már hatvanhárom éve házasok, két gyermekük, négy unokájuk teszi még szebbé napjaikat. A doktor úr ma már kevesebbet dolgozik, de a gyógyítást hatvanöt év minden tapasztalatával, egészen addig szeretné folytatni, ameddig tudja csinálni, hiszen érzi, látja, hogy számítanak rá. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában