Évente 60–80 kötetet olvasott el a könyvtár igazgatója

Decemberben ment nyugdíjba Turán Istvánné a kiskőrösi Petőfi Sándor Városi Könyvtár igazgatója. Az ünnep alkalmából Kiskőrösért Díjat vett át Domonyi László polgármestertől a városházán. Tengernyi szabadideje lett máról holnapra. Vajon mit csinál azóta, és hogyan emlékezik vissza a négy évtizedes könyvtári múltjára, kérdeztük Turánné Margót.

– Azzal kell kezdenem, hogy 42 éves munkaviszonyból 41 évet töltöttem a kiskőrösi Petőfi Sándor Városi Könyvtárban. A legnagyobb kihívás az volt, amikor kineveztek 2000. január 1-én könyvtárvezetőnek. Az első hónapban a város vezetése előtt be kellett mutatni az intézmény költségvetését. Addig könyvtárosként sosem foglalkoztam ilyen kérdésekkel. A Juhász Gyula Tanárképző főiskolán magyar-könyvtár szakon végeztem. Könyvtárosként nem volt könnyű egy költségvetési tárgyalást végigülni. Ott úgy éreztem, hogy el fogok vérezni. Szerencsére a kollégák felkészítettek, így a kihívásnak megfeleltem – mondta Turán Istvánné. 

A pályafutása második felében erősödik meg a digitális világ, amely az élet minden területét átalakítja. Mint mondta, kihívást jelentett minden nap, de a web világára nem mint versenytársra tekintettek, hanem egy olyan lehetőségre, amely segítséget jelent a munkában. Rövidesen digitalizálták a könyvtár katalógusát, így a könyvek elérhetőbbé váltak az olvasók számára. Ráadásul az újdonságokról is könnyebben szerezhettek információkat a könyvek szerelmesei. 

– hangsúlyozta Turánné Margó. 

A könyvtárat át kellett pozícionálni. Hogy ez mit is jelentett Kiskőrösön? Olyan kis közösségeket hoztak létre, amelyek a könyvtárakban találkoztak. Igaz, a covid miatt ez ideiglenesen megszűnt, de mára újra szerveződött. Kiskamaszok, középiskolások és a nyugdíjasok tagjai ezeknek a csoportoknak. Ők vagy már olvasók vagy ha nem, előbb utóbb azok lesznek, és más szolgáltatásokat is igénybe vesznek. 

A családjukban sokáig nem volt otthon televízió, így a szülők és a gyerekek is a könyvtárba jártak kölcsönözni. Esti szórakozás az volt, hogy olvastak a szülők és egymásnak elmesélték a történeteket. Ma egy-egy korosztály egy bizonyos százaléka jár ugyan könyvtárba, de jóval kevesebb azok száma, akik nyomtatott könyvet olvasnak, mint a rendszerváltás előtt volt. Pedig, a III. évezredben összehasonlíthatatlanul nagyobb a könyvek választéka, mint annak idején volt. Azt csak megbecsülni lehet, hogy hány olyan ember van, aki digitális platformon is olvas. A mai kisgyerekes korosztály, amíg a gyerekeik nem járnak óvodába, gyakran ellátogatnak a könyvtárba. Amikor a gyerekek beiratkoztak az óvodába vagy iskolába, akkor rendszeressé válik ez a találkozás. A gyerek csoportokat rendszeresen hozzák a pedagógusok. Évi 3-6 alkalommal jönnek, közülük 35 százalékuk – később – egyénileg is visszajön. Ahogy növekszik a gyerek, úgy csökken ez a visszatérés. A felnőtteknek a legkevesebb idejük, majd amikor nyugdíjasok lesznek, ismét visszatérnek. 

Mennyi könyvet olvasott el a 41 év során? 

– Hivatásos olvasó vagyok. A kollégáim is imádnak olvasni, ráadásul szerencsések is vagyunk: Ahányan vagyunk annyi fajta olvasói ízléssel vagyunk megáldva. Így mindenkinek tudunk segíteni a könyvek kiválasztásában. Évente 60-80 kötetet olvasok el. Ezt azóta kezdtem számolni, amióta a követem a moly.hu könyves közösségi oldalt. Ez egy olyan portál, amely egyebek mellett segít eldönteni, mit olvasson egy hozzám hasonló „könyvmoly”. Visszatérve a könyvtárra: az egyik kollégám romantikusakat olvas, van, aki a sci -fit kedveli, más munkatársam az igényes szépirodalmat olvassa. Magam a mágikus realizmust, a fantasyt, a kalandos könyveket és a szépirodalmat szeretem. Egyik örök kedvencem Gabriel Garcia Marquez, vagy a magyarok közül Halász Margit, akinek a Gyöngyhomok című könyvét ajánlom mindenkinek, akinek szűkebb pátriája ez a „Homok-haza”, hogy egy másik számomra kedves könyvre is utaljak. 

Hogyan telnek Turánné Margó napjai? 

– Amióta elmentem nyugdíjba ugyanannyi időm van olvasni, mint eddig. Emellett többet segítek idős szüleimnek, és az anyósomnak. Büszkeségeim, a 10 és a 6 éves kisfiú unokáim ma még igénylik, hogy együtt töltsünk valamennyi időt. Néhány év múlva már ez a helyzet megváltozik, ez is szerepet játszott a döntésemben. Lassabb az élet tempóm, kevesebb a stressz, de én ezt nem bánom. – mondta végül Turán Istvánné, aki 22 évig vezette a kiskőrösi Petőfi Sándor Városi könyvtárt.