Tovább akar fejlődni a csabai irányító

– Sokat gondolkodott a csapatváltáson?

– Meg kellett hoznom ezt a döntést a további fejlődésem érdekében. Sokat beszélgettünk anyáékkal, a barátaimmal, a barátommal erről. Mindenki elmondta az érveit és ellenérveit, de rám bízták a döntést. Sokat tanakodtam, hogy itt hagyjam-e Békéscsabát, vagy maradjak még egy évet. Mivel most érettségiztem, ezért most tűnt a leglogikusabb lépésnek a váltás. Amikor meghallgattam Elek Gábor, a Ferencváros edzőjének álláspontját, döntöttem, hogy elfogadom az ajánlatukat. Az egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen a békéscsabai csapattal elértük azt a célt, amit kitűztünk vagyis visszajutottunk az NB I-be. Békéscsabán nagyon jó emberek vettek körül, nagyon jó csapatközösség alakult ki. A Komárom elleni meccs után el is sírtam magam.

– Egy éve ilyenkor keserű volt az NB I-ből való kiesés miatt, idén azonban van ok az örömre, hiszen kiharcolták az élvonalba jutást. Hogyan összegezné ezt az egy éves időszakot?

– Tudtam fejlődni, a játékstílusom is alakult, és igyekeztem húzóembere lenni a csapatnak. Remélem, hogy majd jó szájízzel emlékeznek rám a társak, a szurkolók. Az itthoni NEKA elleni meccsen minden bejött nekünk, én is jól játszottam, jó volt a védekezésünk, a kapusteljesítményünk, betaláltunk szélről, beállóból is. A kozármislenyi pofon nagyon jól jött, kellett ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy még nincs vége a bajnokságnak. A Komáromtól is kikaptunk, de azért, mert kihagytuk a ziccereket.

– Ikertestvérével, Klárával kezdettől fogva egy csapatban játszottak, nem lesz nehéz az elszakadás?

– Azért lesz nehéz, mert eddig mindent együtt csináltunk. Együtt jártunk óvodába, iskolába, edzésre, meccsekre. De az érdeklődési körünk is egy. Az első nagy különválás akkor történt, amikor nyolcadik után más középiskolába mentünk. Ekkor kerültem fel a felnőttek közé, Klára pedig egy évvel később. Ekkor érdekes módon sokkal szorosabbá vált a viszonyunk. A Komárom elleni meccs után mi is egymás nyakába borultunk. Most már nem fog otthon várni, nem fogunk azon veszekedni, hogy miért nem pakolod el a ruhádat.

– Mit remél a ferencvárosi szerepvállalásodból?

– Szeretnék a lehető legtöbbet fejlődni és szeretném, ha a Ferencvárosban évek múlva meghatározó játékossá válnék. Most az a legfontosabb, hogy kapjak elegendő lehetőséget, támadásban és védekezésben is fel tudjam venni a versenyt, tudjak bizonyítani. Később szeretnék felnőtt válogatott lenni.

– Van önben félsz?

– Igen, a játéklehetőség miatt, hogy mennyire sikerül könnyen a beilleszkedés.

– A klubfeladatok után a junior válogatottban várnak mérkőzések a világbajnokságon. Mit gondol, az ifjúsági és junior Eb-aranyak mellé remélhetünk érmet a vébéről is?

– Ott rendezik júniusban, ahol az ifi és junior Eb-t is, Celjébe szinte már hazajárunk. Tavaly még a csapat magja egy csapatban játszott, azóta viszont szétszéledtünk kicsit. Újra össze kell szokni. Ez a csapat még mindig nagyon jó és fel tudja venni a skandinávokkal, a franciákkal a versenyt. Óvatosan mondom, de nem lehet más célunk, mint az aranyérem. Hogy akarunk kimenni úgy egy vébére, ha nem ez a célunk?

Elek számol Kukely Annával

Az Előre tehetsége nyártól Elek Gábor vezérletével tréningezhet. Az FTC-t 2008 óta irányító tréner hírportálunknak nyilatkozva kiemelte, Kukely Anna korosztályának egyik, ha nem a legtehetségesebb kézilabdázója. – Fizikai paraméterei alapján alkalmas lehet arra is, hogy a jövőben a világ élmezőnyében is megállja a helyét – szögezte le Elek, aki bővebben is jellemezte leendő játékosát: – A motivációja és a mentalitása is kimagasló szintű. Továbbra is vallom, nekünk a Ferencvárosnál az is az egyik feladatunk, hogy a magyar kézilabdázásnak is termeljünk tehetségeket. Minden körülmények között számolok Kukely Annával, nagyon sok lehetőséget fog kapni nálunk, annak érdekében, hogy fejlődjön és még magasabb szintre lépjen. A játékosok fejlődését mindig két dolog befolyásolja: a pályán töltött idő és azok a csapattársak, akikkel együtt edzhet. Amennyire csak lehet, kinyitjuk a kapukat Anna előtt, számolok a játékával a következő idénytől. Az elmúlt években sok példa volt arra, hogy jól menedzseltünk tehetségeket, és ebből a magyar kézilabda is profitált.