Kilencven éves, de nincs felesleges napja

Dr. Nikolaeva Mariját köszöntötte 90. születésnapja alkalmából pénteken Miskolc önkormányzata nevében Szopkó Tibor, a város alpolgármestere. Egy nagy csokor virággal érkezett és azzal az emléklappal, melyet Orbán Viktor miniszterelnök írt alá.

Nikolaeva Marija, aki kora ellenére rendkívül fiatalos, bulgáriai születésű, de már 65 éve Miskolcon él. Férjével, Mazsaroff Miklós festőművésszel 1958-ban költöztek a városba. 2010-ig, nyugdíjba vonulásáig a város egyik legjobb nevű, elismert szemészorvosa volt. Dolgozott a Semmelweis, majd a megyei kórház szemészeti osztályán, 1974-től nyugdíjba vonulásáig a MÁV Rendelőintézetében praktizált.

Mindössze 25 éves koráig élt szülőhazájában, de a mai napig bolgárnak vallja magát. Épp ezért is vállalt részt az 1995-ben megalakult Miskolci Bolgár Nemzetiségi Önkormányzat megalapításában, melynek három évig volt az elnöke, majd 2009-ig a vezetőség tagjaként tevékenykedett. Fontosnak tartja, hogy gyermekei, unokái és dédunokái tovább vigyék és éltessék a bolgár hagyományokat is. Festőművész férje pályáját mindig támogatta, és az ő emléke megőrzésének gondolatával alapította meg 2009-ben a Mazsaroff Miklós-díjat. Ennek célja, hogy a Miskolcon és környékén élő tehetséges, fiatal, pályakezdő képzőművészeket támogassa. 

Izgalmas napok 

A mindig mosolygós Nikolaeva Marija lapunknak elmesélte, hiába 90 éves, de izgalmasan telnek a napjai. Nemrég eljöttek hozzá köszönteni a rokonai Bulgáriából, és 5 napig voltak nála. Az unokái szétszóródtak az egész világban, de most ők is meglátogatták, csakúgy, mint a gyerekei és a dédunokái.

– Rendkívül aranyosak, nagyon szeretem őket – mondta az hangjában melegséggel az ünnepelt.

Visszaidézve a múltat elmesélte, hogy immár 65 éve él Miskolcon. Az iskoláit és az egyetemet Bulgáriában végezte.

– Szerdán megkaptam a diplomámat, vasárnap esküdtünk, és két hét múlva kezdtem a munkát falun, mert akkor nagyon kevés volt az egészségügyi dolgozó, főleg a kisebb településeken. Hét hónap múlva kaptam az első szabadságot. Akkor három hétre jöttem Magyarországra, de itt maradtam, immár 65 éve. A szakvizsgát már Debrecenben tettem le, szemész lettem, mert ott volt hely, és 52 évig gyógyítottam a betegek szemét. Kezdetben kézzel-lábban magyaráztam, de aztán egyre jobban ment a magyar nyelv. Mindig boldog voltam, ha tudtam valakinek segíteni. Hiába vagyok 90 éves, de minden napomat úgy töltöm, hogy egyik se legyen felesleges — fogalmazott Nikolaeva Marija.