Szájtátva bámulták Miskolcon, honnan hull a kőeső

Egészen elképesztő történetre bukkantam a helyi sajtó tanulmányozása közben. Egy miskolci házra több napon keresztül kőeső hullott, kisebb megszakításokkal. Nem egyedi jelenség ez, a világon több helyen dokumentáltak hasonló, különleges jelenséget. Persze ez nem jelenti azt, hogy tényleg valamilyen természetfeletti erőben kell gondolkodnunk, hiszen sok helyen kiderült a turpisság. Itt azonban nem, hiába keresték az elkövetőket nagy erőkkel.

A tény az, hogy a Liptai Ferenc földműves – illetve felesége és öt gyermeke – tulajdonában lévő ingatlanra – Pipisdomb utca 1. – hullott a kőeső, másfél héten át. A nem mindennapi esemény az országos médiában is feltűnést keltett. Először a miskolci lapok sem vették komolyan a legendát – a nyolcadik nap után kezdték a tudósítást az esetről –, egészen addig, amíg ki nem mentek az újságírók a tett helyszínére. Az ezt megelőző években történtek hasonló esetek városunkban, de azokat meg lehetett magyarázni, és akkor mindig elkapták az elkövetőket, ezúttal nem...

A „bűvös házra” reggeltől estig hullott a kőeső, apró megszakításokkal. A helyiek többször összefogtak, hogy megtalálják a tetteseket, de mindhiába, mert senkit nem találtak a közelben. A rendőrség is körülvette a területet, próbálta kézre keríteni az elkövető(ke)t, ez azonban nekik sem sikerült.

A Danyi-völgyiek egyike-másika boszorkányokat, illetve rossz szellemeket okolt a történtek miatt. Az érintett ház közelébe csak férfiak merészkedtek, az asszonyok az első napokban nem mertek közelebb menni. A férfiak is csak egy utcával lejjebb álltak meg, az elátkozott ház közvetlen közelében senki sem tartózkodott.

A nyolc nap óta hulló kőeső teljesen tönkretette az épület tetejét és belső berendezését. A házban lakók és a szomszédaik addigra elköltöztek. A tudósítás szerint ökölnyi és emberfej nagyságú kövek estek az épületre.
A helyiek elmondása szerint az első kő 1926. június 9-én esett a házra. A Liptai család erről még nem vett tudomást, véletlennek gondolta a történteket. Aztán fél óra múlva még egy kő, aztán még egy, és a megmagyarázhatatlan jelenség nem akart befejeződni. Június 17-én két pipisdombi munkás és egy helyi kislány is súlyos fejsérülést szenvedett a lehulló kövek miatt. A környékbeliek ezek után már szabályos felderítőcsapatokat szerveztek a bűnösök elfogása érdekében. Sajnos semmit sem találtak, és a kutatás ideje alatt is folyamatosan esett a kő a szerencsétlenül járt Liptai-ingatlanra.

Ez volt az a pont, amikor a pipisdombiak közül már mindenki biztosra vette, hogy ártó szellemek vagy boszorkányok a rejtélyes elkövetők. Ugyanis szinte lehetetlen, hogy ne találták volna meg a dobálózót, ha hús-vér ember.

A Magyar Hírlap egy rövid párbeszédet közölt a kárvallott Liptaival:

„– Nincs nekem haragosom, mindenki szeret a környéken, hát miért éppen az én hazámat pusztítja a cudar?

– Ne te! – szól közbe egy ájtatosképű ember. Nem ember az! Boszorkány szórja a köveket!

– De csak kerüljön a kezembe az a... boszorkány! – fortyan fel dühösen az öreg.

– Majd kitekerem a nyakát!”

(Magyar Hírlap – 1926. június 23.)

Június 17-én estére egy szakasz rendőr is érkezett a helyszínre, akik körülzárták a környéket, majd átkutatták az Avas azon részét, ahol a tettes vagy tettesek megbújhattak. Ez a kutatás szintén eredménytelennek bizonyult. Még előző este az egyik szomszédot kísérték be az őrszobára gyanúsítottként, de mivel a dobálás akkor is folytatódott, a rend­őrök elengedték.

Az eredménytelen keresések után – június 18-án reggel – a rémült pipisdombiak közül sokan elhagyták az otthonukat, hogy rokonoknál, ismerősöknél húzzák meg magukat, legalább addig, amíg el nem múlik a vész. A kődobálás egyébként már sorra egymás után sebesítette meg a környék lakóit is.

Június 18-án délután két szakasz rendőrt vezényeltek ki a területre, abban a reményben, hogy pontot tehetnek a rendkívül izgalmas és immár egész Miskolcot lázban tartó eset végére.

A rendőrség szerint:

„[...] minden valószínűség szerint valamilyen kis gépezet segítségével dobálja a házat, mert másképpen lehetetlen elképzelni, hogy a szorosan egymásmellé épített házak közül minden egyes dobásra pontosan a Pipisdomb 1. szám alatti házat találja el.”

(Miskolci Napló – 1926. június 18.)

Éjszaka ugyan szünetelt a (kő)eső, de másnap reggel újból elkezdődött. A hatóságok is értetlenül álltak az eset előtt. A lakosság körében elterjedt egy pletyka, amely szerint az elmúlt napokban több helyi lakos is egy hajlott hátú öregasszonyt látott nevetve táncolni az esőben, akit sem előtte, sem utána nem láttak ezen a környéken. Ez a történet is a boszorkányhistóriát erősítette, amelyben már a teljes lakosság hitt.

Egy helyi lakos, az öreg Mari néni is elmondta, mit tapasztalt. Pár napja három boszorkányt látott táncolni a levegőben az Avas fölött. Az egyik nyakán egy kötél lógott, arról pedig egy-egy gyöngyszem hullott le a halandók közé. Azért, hogy az emberek ne vesszenek össze rajta, a boszorkány minden egyes lepergett gyöngyöt kővé változtatott.

Érdekes, hogy az első héten a Danyi-völgy, illetve Miskolc lakossága nem mert közelebb menni a „bűvös házhoz”, utána azonban ez hirtelen megváltozott. Június 19-én csak egy nap alatt kétezer ember nézte meg a lyukakkal teli házat. A mélyen vallásos emberek között az a pletyka járta, hogy Isten így akarta figyelmeztetni eltévedt bárányait, hogy térjenek vissza hozzá. Mások pedig eskü alatt is vallották volna, hogy már találkoztak személyesen is a pipisdombi boszorkánnyal az elmúlt napokban.

A pipisdombi asszonyok egy része már napok óta nem mert hazamenni, aki mégis otthon volt, az inkább az eseményeket figyelte. Dél körül a (kő)eső ismét abbamaradt, majd fél négy tájékán kezdődött újra. Egészen elképesztő pontossággal hullottak a kövek a jobb sorsra érdemes Liptai József házára, és minden dobás talált.

(Folytatjuk)