Ponty helyett igazi patkóval tálalta az ételt Kis Sándor – Fotók

Először úgy tűnt, nem jó helyen vagyok. Nem hittem el, hogy ilyen kevesen vannak a horgosi halászléfőző-versenyen és a XI. Nagy Honi Borverseny eredményhirdetésén. De tényleg ilyen kevesen voltak a művelődési ház melletti téren, ami pangott az ürességtől. És ha ez még nem lett volna elég, azt a kevés főzőt is jól szétszórták a nagy tér árnyékos részein, hogy még kevesebbnek tűnjenek.

Pang az élet Horgoson
Magyarországot és vármegyénket két csapat is képviselte. Mórahalomról a Szegedi SZC Tóth János Szakképző Iskola, Röszkéről pedig a Röszkei Sporthorgász és Természetvédő Egyesület. A verseny kezdetekor a szervező, PROLETER Sporthorgász Egyesület elnöke, Pósa Károly úgy fogalmazott, pang az élet Horgoson, Ő pedig szeretné, ha minél többen összejönnének. A 11. halászléfőző-versenyen egy megkötés volt, patkó formában kellett belefőzni a halat, amiről csak a két magyar csapat nem tudott.

Paradicsomlé a halászlébe
A röszkeiek, Magyari László vezetésével időben értesültek erről, ezért a filé mellé tudtak még vágni néhány szelet patkót is. A mórahalmi csapat viszont már nem, ezért ők tálaláskor máshogy oldották meg a patkó problémát. Más nehézséget is meg kellett oldani: a főzőversenyekre mindig diákokkal vonul ki az iskola, ezen a napon viszont egy sem jött. Az iskolát Kis Sándor cukrász szakoktató, Fodor Szilveszterné Gizi oktatási asszisztens és Krisztovác Róbert kollégiumi nevelőtanár képviselte. A mórahalmi csapat szomszédja Gombosról érkezett. Gombos falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, a Duna bal partján, a horvát határ mellett. Ők klasszikus bajai halászlevet készítettek, ahogy mondták, Duna-parti módszerrel és nem is kapkodták el. Mikor Sándor az alaplevet passzírozta, a gombosiak elindultak megmosni és kibelezni a halat. Rumi Mihály hosszan és szenvedélyesen beszélt a halászlékészítés ősi mesterségéről és titkairól. Például, hogy miért tesznek bele paradicsomlevet (hogy ne essen szét a hal) és hogy honnan lehet tudni ha kész a halászlé (a víz lobogásának a hangján hallani).

Munkában a sztárzsűri
A Zentáról érkezett Hajdú család – ahol remek kalácsot, joghurtos pitét és tejfölös kiflit kóstoltam – egy harmadik iskolát követve készülődtek a főzésnek. Bár ők sem filézték ki a halat, patkó formában főzték, de az alaplevet előre elkészítették otthon és fagyasztva hozták a versenyre. Szépen lobogtak a levek, a pálinkaverseny zsűrije szorgalmasan kóstolt. Azt kérték, feltétlen írjam le, ők hozzáértő sztárzsűri. Csonka László és Molnár István magát nem kímélve, fáradtságot nem ismerve 12 tételt szagolt és kóstolt végig.

Ezüstöt ért a cukrász leve
Közben elkészültek a halászlevet és ekkor történt, hogy Kis Sándor a pontypatkó hiánya miatt éktelen haragra gerjedt, mivel senki sem közölte velük, hogy azt kell belefőzni a levesbe, ezért azt mondta, egyek belőle, mert a többit önti ki a lefolyóba. Mutatta is, hol a lefolyó, ott volt a parkoló közepén. Végül segítői az egyik árustól vásároltak egy kisméretű szerencsepatkót és azzal tálalták a zsűrinek a halászlevet. Azt mondták, patkó legyen benne. Azt nem, hogy pontypatkó. Hogy a szerencsepatkó segített-e vagy sem, nem tudni, annyi biztos, a mórahalmi szakképző iskola háromfős csapata második helyezett, ezsüstérmes lett a XI. horgosi halászléfőző-versenyen.