Borvacsora, bormúzeum és a frissen húzott rétes - galériával

Jók a borai, évek óta híres a kemencében sütött sertéscsülke. Az utóbbi két évben azonban – mondhatjuk – némileg profilt váltott. Nyugdíjasként úgy döntött, vendéglátásra adja a fejét. Méghozzá abban az időben, amikor többen is megszüntették, vagy szüneteltették vállalkozásukat. Ugyanis a koronavírus-járvány, vagy a most dúló orosz–ukrán háború egyike sem ösztönzi az embereket arra, hogy a vendéglátás felé vegyék az irányt. (Legtöbben a túlélésért harcolnak.) Családi vállalkozásban működnek. Segítői lánya, Ecsődiné Pletser Edit, és fia, Pletser Zoltán.  

Pletser Lajos azonban pont a koronavírus-járvány ideje alatt „gyújtotta be rakétákat”. Akkor növelte a borkóstolóinak, a borkóstolókkal egybekötött vacsorák számát. Az utóbbi hónapokban szinte nincs is olyan napja, amelyik ne lenne betáblázva. 

– Huszonöt éve vettem meg ezt a területet a Kápolna soron, a régi, családi szőlő feleségem révén az Éles-hegyen van, tehát ez új szerzeménynek mondható. Feleségemmel folyamatosan fejlesztettük a présházat, a fogadóteret, a pincéket – kezdte beszélgetésünket Pletser Lajos. 

Miért pont a járvány alatt indította be a vállalkozását, amikor abban az időben nem ez volt jellemző a vendéglátásban? – kérdeztük a szőlész-borászt. 

– Az igazság az, hogy nem abban az időben kezdtem, hiszen már legalább tíz éve tartottam borkóstolókat, csülökvacsorákat, de akkor jóval ritkábban, és általában vissza-visszatérő baráti társaságoknak. A százhalombattai olajfinomítóban voltam tűzoltó, nyugdíjas lettem, ezért volt időm arra, hogy többet fordítsak ezekre a dolgokra. Talán azért lettünk ismertebbek, mert most már ki is települünk. Dunaújvárosban az idén már másodszor mutatjuk meg magunkat az Adventi forgatagban, forralt és palackozott borokkal, pogácsával, rétessel. Rendszeresen jelen vagyunk a Dunai Kincses Kert termelői piacon a Szalki-szigeten, ott elsősorban rétest árulunk. Az adonyi és a környékbeli eseményeken is rendszeresen megmutatjuk magunkat. 

A családi vállalkozásban, amelyben hatan vesznek részt, a rétes és általában az étel felelőse Pletser Edit. 

– Dolgoztam Dunaújvárosban és Budapesten a Magyar Turisztikai Ügynökségnél fejlesztési csoportvezetőként, és Székesfehérváron projektmenedzserként. Több mint húsz éven keresztül voltam részese a pályázatok világának, de azt hiszem, most találtam meg a helyem. A rétes készítését nagyon szeretem, nem könnyű munka, de imádom. Nincs külön receptem, még a hozzávalóknál sem ragaszkodom egy-egy fajtához, mert ugyanaz az alapanyag is mindig más, ugyanazon malomnak sem mindig ugyanolyan a lisztje. Ezért érzésből, és a nagymamámtól, az édesanyámtól látottakat, tanultakat alkalmazom a rétesek készítésénél. Az alapvető hozzávalók liszt, zsír, ecet, víz és tojás. A töltelékek tárháza gyakorlatilag végtelen. A legkedveltebbek az alapízek, mint a meggyes, a mákos, a túrós, az almás, a szilvás, a káposztás, de gyakran kérnek meggyes-mákosat, túrós-barackosat, sós-túrósat, nutellásat és tejbegrízest is. Megrendelésre igazából mindenféle töltelékkel el tudom készíteni. Az idei évben már rúdban is, akár fagyasztva is szállítunk ki, így mindenki frissen készítheti el magának otthon úgy és akkor, amikor szeretné. Fagyasztás esetén is mindenképpen három-öt nappal a szállítás előtt szükséges jelezni, hogy mit kérnek, tekintve, hogy, frissen húzom, és csak a lehető legrövidebb időre igyekszem lefagyasztani, habár megjegyzem, én sem veszem észre a különbéget a fagyasztott és a friss húzású réteseim között.  

Pletser Lajos elmondta még, egyre többen az „utcáról”, az arra sétálók közül sokan mennek be a pincéjébe, és egy-egy kóstoló után szívesen vásárolnak a boraiból. 

– Nem reklámozunk, nincs marketingünk. Két okból: az egyik, nem értünk hozzá, a másik pedig az, mi is valljuk, hogy a szájról szájra, kézről kézre járó reklám a legjobb. Már nemcsak Adony környékéről, és Dunaújvárosból, hanem Budapestről, Székesfehérvárról is járnak hozzánk vacsorázni, de volt már csoportunk Tatabányáról, vagy éppen Dömsödről is. Sok a visszatérő vendégünk, ennek örülünk a legjobban. 

Edit még hozzátette, különleges ételeket készítenek, főleg olyanokat, amelyekhez kemencére van szükség. A specialitásuk az általa készített rétes, a pogácsák és a csülök. De akkor sem voltak problémáik, amikor novemberben libavacsorákat tartottak, vagy egy-egy esküvőre kellett komplett menüvel előállni. Decemberben nem gondolkodnak semmi extrában, de az új évben, vagyis januárban a kemencés malacon lesz a hangsúly. 

Ha már szóba kerültek a specialitások, akkor azt is meg kell említenünk, hogy kisebb csoportokat – Dunaújváros és Adony között rendszeresen üzemel a járat – kisbusszal szállítják a szőlőhegy és a lakóhely között a kistérségben. 

Pletser Lajos látogatásunkkor megemlíti még két büszkeségét, a bormúzeumot és a bortrezort. Vagyis, ha nem is akarunk vacsorázni – bár az is igaz, most még előre kell bejelentkezni, a váratlan vendéget csak borkorcsolyával tudják megkínálni –, akkor is érdemes csak úgy az „utcáról” betérni a Pletser pincébe, mert néhány pohár bor elfogyasztása mellett egy kis ízelítőt kaphatunk az adonyi szőlőhegy múltjából (is).