Olyan volt ez az éjszaka, akár egy jó, mulatós minifesztivál

Úriember a tutira nem fogad! Ezért aztán a belső körös információkat szerzők is csak somolygós sóhajtással hessegették el a bál esélyeit kérdezgetőket. A siker a „levegőben lógott”. A legerősebb jelzést az egy nap alatt eladott belépőjegyek, és nagyobb távolságból érkezők száma adta. 

Nem régi zenész, csak műfajkedvelő 

Farkas László volt a fesztiváligazgató, aki a hétköznapi életben is egy elfoglalt ember, de ennek az eseménynek a gondos megszervezése a maradék szabadidejét is fölemésztette. Örömmel tette és a munkája nyomán a közönség és a zenekarok is zavartalanul élvezhették a rendezvényt. 

– A közhiedelemmel szemben nem egy régi zenész vagyok, csak ennek a műfajnak a kedvelője. A hosszú évek alatt a különböző eseményeken összebarátkoztam az ebben a térségben legsikeresebb zenészekkel, így aztán – mivel időben szóltam nekik az időpontról – öt zenekar is fel tudott lépni. Felidézve a bál hangulatát csak azt mondhatom, hogy a környék legjobbjai léptek a színpadra, akik egy fergeteges bulit csaptak a vendégeink örömére. Csak azért fájt a szívem, hogy helyhiány miatt nem tudtunk több vendéget beengedni, akik pedig szívesen jöttek volna. Elégedett vagyok, mert öröm volt látni, hogy milyen jól érezte magát az ideérkező közönség. Egy kicsit viccelődve már azt mondogattuk, hogy akár kétnapos eseményt is rendezhettünk volna. Rajtam nem múlik, hogy ismét találkozhassunk jövő ilyenkor, ugyanitt – mondta el kérdésünkre Farkas László, a fesztivál szervezője. 

A vendéglátó, Dávid István a Kele csárda és az Aranyfácán étterem tulajdonosa és csapata biztosította a vendégek ellátását. 
– Az évek során egy sor fesztiválon, falunapon és bálon is dolgozhatunk. Szeretem azt a hangulatot és az élőzenét játszó zenekarokat is. Ezért örülök, hogy ott lehettünk a IV. Zenészbálon. Az elhangzott dalokat végig tudtam énekelni a fellépő zenekarokkal. A hasonló eseményeket a Farkas Laci barátommal szoktuk megszervezni, de ez az alkalom másként alakult. A munka javát ő vállalta föl, én csak a vendéglátós feladatokat láttam el. 

Nagy slágerekről szólt az egész éjszaka 

– Az itteni tematikus vendéglátás slágerei? 
– Szó szerint azokat készítettünk: a Nótáztál és a Zenésztál megosztva volt a legkeresettebb. Ilyenkor senki sem finnyáskodik: érthető módon a „hamar együnk valami, és menjünk mulatni” kategóriában gondolkodnak. Gondolom, ezért szívesen nyúltak egy-egy rántott húsos szendvics után is. Az italfogyasztásban nem estek túlzásokba, amit a szemük megkívánt, azzal barátkoztak. 

Egy sor fiatalembert is meg kell süvegelni, akik a különböző önkéntes feladataikkal hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. Így Kanik Pétert és Györki Lillát, a helyi ifjúsági klub vezetőit és csapatukat, a nagykarácsonyi testvérszervezet képviselőjét, Pinke Katát, és a Dunaújvárosból érkező Hargittai Tamást. Melléjük sorolható a stábnak parádés vacsorát főző Kanik István is. 

A zenekarokat a föllépésük sorrendjében mutatjuk be. A nagyvenyimi Szabó duó, Attila és Gábor kezdett. A charme-os harmonikás és társa hatalmas rutinnal vállalta el a bemelegítő zenekar hálátlan szerepét. A közönség iszonyatos ribillió után, csak két ráadás nóta után engedte le őket a színpadról. 
A folytatás lehetőségét a paksi Főnix Boys zenekar kapta. A „prímásuk” a szaxofonos: Miklós János, Csepela Dénes a dobos, Major Zoltán a basszusgitáros, és Pumerschein János zenekarvezető a billentyűs. Hamar bemutatták, hogy teljes a bálokba való repertoárjuk. Őket is nagy zajjal marasztalták és végül a Charlie: Az légy, aki vagy adaptációjával, már gyönyörű kórussá alakult a vendégsereg. 

Harmadikként a környék headlinere, a Szamaras zenekar lépett a színpadra. A csapat rangidőse Firko János tanár úr szaxofonon és trombitán játszik, a doboknál Farkas Norbit találjuk, a zongoránál pedig Horváth Csabát ünnepelhetjük, aki remek orgánumával a popszakmát is zavarba képes hozni. Ebben a műfajban kevesen mernének a Ocho Macho Jó nekem című dalával kezdeni. Egy szóval ezzel fölkerült a „léc”… Ezt egymás után követték a hazai pop-, rockslágerek feldolgozásai, és a hihetetlenül sodró mulatós egyveleg. Végül, amikor már azt hittük, hogy az extázisban ettől följebb már nem juthatunk, a Csabi egy olyan intrót nyomott a zongorán, amire még az utcáról is berohantak, hogy összeölelkezve, könnypatakokkal az arcukon énekeljék velük a „Nélküled” című dalt. 

A Montana zenekar a vezető Sutka László billentyűs, Pse­nák Attila szaxofonos, Kárász Mihály egy élvonalbeli bandába illő brillírozó dobos és énekes, valamint Csorba Nándor gitáros alkotta csapat, más stílusban, és óriási, kellemes zenei meglepetésekkel folytatta a sort! A két végletre jellemző egy 1978-as táncdalfesztiválos sláger: a Csak egy tánc volt, és a finálé döbbent sikerét hozó Bagossy Brothers Company dala. 

Egy ragyogó hölgy a Joy frontembere 

A Joy Party volt az ötödik helyre sorsolt csapat a hajnali órákra kínált egy újabb meglepetést a kristálytiszta hangzásával. 

Mindenekelőtt elsőként emlegetek egy ragyogó hölgyet, Repity Zsuzsit, a frontemberüket, aki ízig-vérig profi megjelenésével és előadásmódjával igazi koncert feelinget adott a fellépésüknek. 

A gitáros is tudott ám döbbenetet kelteni! Keleti István olyan veretes gitárszólóval jelentkezett, amit évtizedek óta nem hallhattak ezen a koncerthelyszínen. Végül, de nem utolsósorban említem Merényi Pétert, az együttes vezetőjét, aki billentyűs hangszereken muzsikált, és a különleges, modern soundjukat biztosította. 

Nyilván van, aki imádja, mások fanyalognak a műfajtól, de a rendre más kategóriákból származó kiváló feldolgozások, mindenki számára kitűnő bulivá tették a IV. Zenészbált Előszálláson.