Egyre gyakoribbak a városi rókák

Hogyan került látókörünkbe az utóbbi években a róka? A vörös rókáról tudni lehet, hogy a föld egyik legjobban alkalmazkodó ragadozója, így nem meglepő, hogy szinte egész Európában, Ázsia jelentős részén, Észak-Amerikában és Észak-Afrikában is elterjedt. Magyarországon is egyre nagyobb a létszámban jelenik meg, ennek oka, hogy 1988 és 2003 között hazánk rókaállománya mintegy kétszeresére nőtt. 

Hogy a városokban egyre gyakrabban láthatunk rókát, annak több oka van. Először is csökken az életterük, a lakott településekre élelemért látogatnak. A településeken állandóan rendelkezésre álló rágcsálófajok – amelyek a róka fő zsákmányállatai –, ezen kívül a nem megfelelően tárolt hulladék sokkal biztosabb és kényelmesebb táplálékforrás a számukra, mint amit az erdőn-mezőn képesek megszerezni maguknak. A róka képes megszokni az ember közelségét, láthatóan félelem nélkül mozog az utcákon és a kertekben. Az élettércsökkenés annak is tulajdonítható, hogy az aranysakál fokozatosan terjeszkedik, a vörös rókának ezért újabb és újabb élőhelyeket kell meghódítania. Ez pedig ma már csak az emberi települések környékén lehetséges, bár az új telepítésű erdők is kiváló élőhelyül szolgálnak. Azt se feledjük el, hogy az a rókakölyök, amelyik település közelében születik, és ott nevelkedik fel, természetesnek veszi az ember jelenlétét, biztosan nem fog embert megtámadni. 

A városi rókák számának növekedése komoly közegészségügyi kockázatot rejt, hiszen a ravaszdik – bár a veszettségre viszonylag ritkán van példa –, több igen veszélyes parazitás megbetegedést terjeszthetnek. A különféle rágcsálók, így a mindinkább szaporodó patkányok irtásában viszont hasznosak. 
Ahogyan azonban a sakál teret nyer, és erdeinkbe egyre nagyobb számban visszatérnek a valódi csúcsragadozók, a róka természetes ellenségei, azaz a farkas, a medve és a hiúz, a rókák száma várhatóan csökken majd, és egyre jobban közelít a természetes állapothoz. 

Azonban mitévők legyünk, ha látunk egy-egy rókát, ahogy éppen az autónkon ücsörög, vagy a kukánkban turkál. 
A Dunaújvárosi Kohász Vadásztársasághoz fordultunk, Pintér Krisztián elnöktől megtudtuk, téves az a hiedelem, hogy ha rókát látunk lakott területen, őket kell megkeresni. 
– Legelőször is: lakott területen számunkra szigorúan tilos a fegyver használata, ugyanis a vadászfegyverek nagyon erősek. Az emberek érzéseire is rossz hatással lehet, ha egy vadászfegyver eldördül. Mivel a lakott terület nem vadászható, ezért nekünk semmi közünk sincs a városokban élő rókákhoz. Azok a rókák, amelyeket Dunaújvárosban láttak mostanában, szerintem a belvárosban, illetve a Duna-parton élnek. Elsősorban az ételmaradványokra és a melegre mennek. Furcsa, de hasonló a viselkedésük, mint a macskáké. Nagyon ritka a veszett róka, nem kell tartanunk az állattól, ha találkozunk valamelyikkel, azt a polgármesteri hivatal felé kell jelezni, a rókakérdés jegyzői hatáskör – tudtuk meg az elnöktől. (A nemkívánatos helyen megjelenő vagy esetleg kárt okozó kisragadozókat arra specializálódott kisállatbefogó szakemberek tudják élve fogó csapdával megfogni, és eltávolítani a területről. A legtöbb önkormányzatnak hivatalos kapcsolata van ilyen szakemberekkel.) 

Szóval a rókától nem kell tartani, nem kell félni tőle. Pintér Krisztián is említette, az emberekben az alakult ki a rókákról, hogy a veszettség hordozói lehetnek. Szerencsére Magyarországon a folyamatos vakcinázásnak köszönhetően a vadon élő rókaállományból szinte eltűnt ez a betegség. 
Mikor gyanakodjunk mégis veszettségre? Ha az állat nappal is az ember közelébe megy, sőt, a félelem jelei nélkül hagyja magát néhány lépésre megközelíteni, vagy akár megfogni. Ha embert vagy háziállatot (nem az örökös prédáját, a baromfit, hanem házőrző kutyát) támad meg. Ha görcsrohamokat vagy bénulást (pl. állkapocs lógása) látunk rajta, vagy a fenti tüneteket követően elpusztul. 
Összességében: ha rókát látunk a városban, alapvetően nincs mitől tartanunk, és teendőnk sincs egy ilyen szituációban. De ne is etessük, ne simogassuk, hagyjuk szépen békében. 

(Forrás: magyarmezogazdasag.hu, veszettsegmentesites.hu, nebih.hu)