Medveczky Imre bácsi a község legidősebb embere, 95 éves

Imre bácsi bizony letagadhatna a korából jó néhány esztendőt. Nagyon szeretnék én ennyi idősen ilyen jó egészségi állapotban lenni. Szellemileg és testileg is irigylésre méltó, pedig ő a falu legidősebb embere. Feleségével, Mária nénivel 69 éve házasok. Két gyermekük van, Felföldi Jánosné és Medveczky Magdolna. 3 unokájuk: Elvira, Tímea és János, és 7 dédunokájuk: Jánoska, Lilla, Bendegúz, Blanka, Lehelke, Olívia, Szofika. Szép nagy család lett a romantikus kezdetből. 

Imre bácsi 1928. január 24-én látta meg a napvilágot, majd 8 évesen költözött a szüleivel Dunaegyházáról Kisapostagra. Átjárt a szomszédba segédkezni: a telket, állatokat rendezni, mert a családfenntartó hadifogságban volt. Ahogy egyre cseperedett, vissza-visszajárt ladikkal a szülőfalujába bálozni. De a szerelmet a szomszédban találta meg. Máriát megszerette, és örök hűséget fogadtak egymásnak, annak ellenére, hogy Imre bácsi szülei eleinte tiltották a kapcsolatukat, mert Mária néni fiatal korában a tehéntejtől gümőkóros lett. Féltették, hogy egyedül marad, mert Imre bácsi édesanyjának a testvére tüdőbajban halt meg. Még az esküvőjükön sem voltak ott, de idővel azért megbékéltek, mikor megszülettek az unokák. 
Mária néni szerencsére teljesen meggyógyult és az élet őket igazolta, hogy egymáshoz valók. 

Imre bácsi sohasem ivott tejet és tejes dolgokat. A születésnapjára készített torta is teljesen tejmentes – és nagyon finom – volt. 

Imre bácsi mindig dolgos ember volt, a család földjén mindig volt munka, de kenyér és hús is a család asztalán. Bár a régi időkben ehhez titokban kellett nevelni a disznót és titokban éjjel levágni, hogy ne lássa senki. Különben a hús nagy részét be kellett volna szolgáltatni az államnak. Úgy vágtak disznót, mint Pelikánék a Tanú című filmben Dezsőt. Mikor a termelőszövetkezet megalakult Kisapostagon, akkor az állatokat, szerszámokat be kellett szolgáltatni a téeszbe. Volt egy nagyon kezes lovuk, ami szintén a téeszbe került, de a ló hazajárt, annyira szerette a gazdáját. Imre bácsit hívták ugyan a téeszbe dolgozni, de inkább Dunaújvárosba ment. A hőközpontban dolgozott folyamatos műszakban karbantartóként. Később a papírgyárba ment át gépkezelőnek – hogy a földre több ideje legyen – és onnan is ment nyugdíjba. Ilona lányával együtt dolgoztak a papírgyárban. Már 33 éve nyugdíjas, de még a mai napig is kimegy kapálni a ház mögötti telekre. Imre bácsi sokat olvas, főleg a bulvárlapok hírei érdeklik. 

Sok nagyon érdekes dolgot hallhattunk a házaspártól. Tudták azt, hogy Kisapostagon két iskola is volt? Egy az evangélikusoknak és egy a katolikusoknak. Mária néni és Imre bácsi az evangélikus iskolába jártak, ahol összevont osztályban tanultak elsőtől a nyolcadik osztályig. A tanító folyamatosan szervezte a kulturális programokat. Komoly színházi darabokat tanultak meg és ezeket adták elő. Felnőttként pedig a kocsma volt a szórakozás helyszíne, itt élő zenére táncoltak és mulattak hétvégén. Elmondásuk szerint nagyon jó életük volt. 

Imre bácsi a tejmentes életet tartja a hosszú élet titkának és azt, hogy egyszerű, dolgos életet éltek. De a hosszú élethez szerencse is kell. Egyszer majdnem elsodorta a Duna, amikor úszástudás nélkül akart a vízbe menni, akkor a barátja beszélte le a veszélyes műveletről. Máskor nagybáty­ja házában találtak egy háborús pisztolyt, ami elsőre nem sült el, csak másodjára. Ha véletlenül ráirányította volna a barátja a pisztolyt, ma már nem élne. De szerencsére nem így történt, és megünnepelhettük a 95. éves születésnapját. 

Nagy élmény volt látni és hallgatni Imre bácsit és Mária nénit. Reméljük, hogy legközelebb, két év múlva Mária nénit köszönthetjük így közösen 95 éves korában. Imre bácsi akkor már 97 lesz, onnan pedig már csak egy kicsi és jön a 100. Ennek megéréséhez kívánunk jó egészséget!