Remek borokat vizsgálhattak a bírák a bölcskei versenyen

Bölcske Szigorúbb bírálási rendszert hoztak létre. Baranya Istvánnak, Bölcske polgármesterének nyilatkozatából idézünk: 
– Minden évben igyekszünk kitenni magunkért. A borversenyeinkre százötven-kétszáz bormintát hoznak be a gazdák a körülbelül hatvanfős avatott zsűri elé, hogy megmérettetésre kerüljenek. Ezúttal egy kicsit csökkent a mennyiség, hiszen száznegyvenhét fajta érkezett. Az idei évtől két változást vezettünk be a versenyünk rendszerében. Mostantól bölcskei borosgazda nem lehet a bírálóbizottság tagja. Természetesen itt lehetnek és egy külön asztal mellől követhetik az eseményeket. Azt is mondhatjuk: „nehogy szó érje a ház elejét”. 

A verseny tisztaságára korábban sem volt panasz, most már föl sem merülhet, hogy valaki a saját mintáját felülértékeli. A másik változtatásunk: nem akarjuk, hogy a bírák „vakon” pontozzanak, ezért eláruljuk a bor fajtáját. Az is egy fontos dolog, hogy ha egy mintát cabernet sauvignon-ként adnak be, akkor kiderüljön, hogy az mennyire fajtaazonos. 
– A tavalyi szezonról elmondható, hogy egy jó évjáraton vagyunk túl, pedig nehéz volt a tavalyi év a szőlőtermesztők számára. Ugyan beértek a szőlők, de nem ritkán túlértek, ezért túlságosan alkoholosak lettek. Sokan viszont jól választották meg a szüret idejét, és szép borokat tudtak készíteni. Magam is szőlőtermelő vagyok. A versenyre fehér-, rozé- és sillerborokkal neveztem. Voltak már jó eredményeim is, és ha valami hibát találnak a boromban, legközelebb igyekszem elkerülni azt. 

A bírálat javítja a minőséget 
Pálfi István, a borverseny egyik szervezője és az Agro Bölcske Zrt. vezetője. És tegyük hozzá, hogy kiváló szőlős- és borosgazda. 
– Húsz éve telepítettük a cabernet sauvignon szőlőnket, és abból készítjük a vörösborunkat, az utóbbi tíz évben a rozénkat, amivel időnként szép eredményeket is elérünk. Mellette a szőlő egy részét értékesítjük. Erre a versenyre egy ó-, egy új vöröset és egy rozét neveztem be. 
– A természeti körülmények miatt főleg a vörösöknél magas a léc, de ebből következik, hogy jövőre még inkább az lesz. Mert ne feledjük, hogy a rendszeres borbírálat közvetve évről évre javítja a borkészítés minőségét, hiszen a gazdák egyre jobban odafigyelnek a munkájukra. Ez megfigyelhető a beadott mintákon. 
A borverseny nem a hibás mintáké, mondta ki az alaptételt dr. Janky Ferenc nyugalmazott egyetemi docens, a bírálóbizottság elnöke: 
– A rendezők nagyon jól állították össze a bírálandó borok sorrendjét. A felszolgáló k nagyon ügyesek voltak, nem kellett a tételeket visszaküldeni, nem keveredtek össze, ami a kiváló előkészítést bizonyítja. A minták jók voltak. Nálunk, a fehérboros bizottságban tulajdonképpen nem is volt miről beszélni. Ez egy jó erős ezüstérmes mezőny, egy-két bronzéremmel. Nem is tudom, hogy fajta szerint mit emeljek ki, mert az első tizenvalahány vegyes fehér volt. Azt egy kicsit tékozlásnak találtam, amikor egy chardonnay-t és egy olaszrizlinget összeházasítottak és az előbbi elnevezést adták neki, pedig az nyugodtan nevezhető cuvée-nek. A vegyes fehéret inkább arra mondjuk, amikor az alkotórészeit nem is nagyon tudjuk megkülönböztetni, mert belemegy a csemege és mindenféle étkezési szőlő. Összefoglalva: ismét egy jó borversenyen vehettünk részt Bölcskén, nem hiába akar idejönni annyi jó bíráló. 

Felelős döntés 
Keresztes Pál, a Bölcskei Borbarát Klub elnöke és ennek a versenynek az egyik szervezője: 
– Sok hozzáértő ember zavarmentesen tette a dolgát, és ami a legfontosabb: kiváló borokat vizsgálhattak. Körülbelül ezt is terveztük, bár valamennyivel több bormintára számítottunk. A minőség magas színvonala azonban szerencsére egy kicsit meglepett bennünket. A mennyiség csökkenése összefügg a termőterületek fogyásával, mivel öregszenek az ültetvények. Emellett a szélsőséges időjárás miatt nem volt ám egyszerű a tavalyi év. Nagy hagyománya van nálunk a versenyeknek és felkészültek rá a gazdáink, gyenge minőségű borokat nem tesznek a zsűri elé. Oktatásokat tartunk nekik, pincesori sétákat is szervezünk, ahol egymás borait kóstoljuk. Eléggé igényesek ahhoz, hogy megállapítsák, hogy az adott mintát jól meg lehet iszogatni, és még nóta is van benne, de egy hivatalos megmérettetésre esetleg nem való. A nehéz dolgokat is ki kell mondani. Anélkül nem tudnánk előrelépni. Azt azért a gazdák tudnák megmondani, hogy mennyire fogadják szívesen a kemény véleményemet. Mindenesetre eléggé régóta benne vagyok, és már jól meg is őszültem a boros tevékenységbe, ezért talán rábólintanak a véleményemre. Hiszek a versenyek fontosságában. Akármilyen mértékben is lecsökken a bortermelői területünk, de erre szükségünk lesz, hogy kontrolláljuk a munkánkat. Mi másért dolgozzunk, mint hogy minél jobb terméket állítsunk elő. Igazi bölcskei bornak nem neveznék ki egy fajtát sem, de az látszik, hogy rozéban és sillerben erősebbek vagyunk, mint a környék, a fehérek is jól sikerültek, a vörösek mennyisége pedig a piaci trendeknek megfelelően csökkenő tendenciát mutat. 

A győztesek 
A különböző kategóriákban az aranyérmek mellett a legjobb eredményeket érték el: 
Új fehér: 1. Baricza György (pinot blanc). Rozé: 1. Keresztes Pál (zweigelt). Siller: 1. Mérges György (isler – zweigelt). Új vörös: 1. Bernáth László (shiraz). Óvörös: 1. Molnár Balázs (cabernet franc).