Ellopták a házát, sanyargatták és még munkára is kényszerítették? Székesfehérváron tárgyalták az ügyet

A vádirat szerint I. rendű vádlott tudomást szerzett arról, hogy az alkoholizáló életmódot folytató, szellemi leépülést mutató sértett egyedül él saját ingatlanában, és elhatározta, hogy a házat megszerzi tőle. Terveinek megfelelően 2017. májusában megkereste a sértettet, majd az a körülményeket nem ismerő ügyvéd előtt adásvételi szerződést kötött a férfival, a vételár kifizetésének tényleges szándéka nélkül. A szerződéskötést követően az átadott összeget azonnal visszavette a sértettől. A vádiratban foglaltak szerint a férfi 2017. júliusáig élte a szóban forgó ingatlanban, majd az I. rendű vádlott átköltöztette az általa és a II-III. rendű vádlottak által lakott ingatlan területére, egy garázsból leválasztott ablak és mellékhelyiség nélküli, körülbelül 5 négyzetméter alapterületű helységbe. A sértettnek nem volt váltóruhája, számára minimális ellátást biztosítottak, házkörüli munkavégzésre fogták, amiért fizetést nem adtak neki, és az ellátásokból származó jövedelmét is elvették.

A tárgyalás során a vádlottak nem változtattak korábbi vallomásaikon, bűnösségüket nem ismerték el. Több tanút is meghallgatott a bíróság, köztük a sértett egyik családtagját és a gondnokát is. A férfi családtagja elmondta, sokáig ők támogatták, ételt és tűzifát is vittek neki, a ház eladásáról pedig csak utólag szereztek tudomást. Kiemelte, csak a sértett elbeszéléséből tudta, hogyan bántak vele a vádlottak, többek között neki azt mondta, napi háromszor kapott étkezést, de nem volt elég.

A sértett gondnoka tanúvallomásában elmondta, havonta-kéthavonta bejelentkezés nélkül látogatta meg a sértettet a vádlottak ingatlanánál, és többször velük is találkozott. Mint mondta soha nem látta, hogy a férfi dolgozott volna a ház körül, mindig tiszta ruhában volt, a lakrészében fűtés és televízió is volt.