„Az életem eddig olyan, mintha mindent előre leszerveztem volna”

A megyei katasztrófavédelem szóvivőjének nevét elsősorban a hajdú-bihari tűzesetek kapcsán hallhatjuk, nemrég azonban megtudtam, tűzoltásra – ha átvitt értelemben is, de két kamaszfiú mellett – rendszerint otthon is gyakran szükség van. Bármerre is kanyarodik el a Mojito Virgin melletti beszélgetésünk a Hal köz napos teraszán, a vezérfonal mindig a család és a gyereknevelés marad. Nem lehet nem észrevenni, hogy ez több, mint az életfeladat, sőt, hobbi is egyben, a nevetés és az örömteli tervezés tárgya, az odaadás és a százszázalékos éber jelenlét szeretetteljes esszenciája. Félreteszem a kérdéseimet, figyelek és hagyom, hadd meséljen.

Családból családba 

– Az életemben ma már nem számít átlagosnak, sőt, lassan normálisnak, hogy a főiskola elvégzése után először gyerekeket szültem és csak utána gondolkodtam rajta, melyik hivatásban teljesedhetnék ki – kezd mesélésbe. Kisebbik fia bölcsis korú, nagyobbik ovis volt, amikor egy osztálytalálkozó alkalmával megjegyezték: „Nóri, azt hittem, többre viszed.” – Megdöbbentem, hogy hogyan gondolkodnak mások: ha már családom van, ennél többre huszonévesen miért kellene vinni, és miért vannak sokan meggyőződve arról, hogy anyaként később nem tudok másban kibontakozni – emlékszik vissza. 

Az akváriumban ebihalak úszkálnak, a fiúk hangyát tenyésztenek. Levi már kilenc és fél, Bence tizenkét éves, és Nóri egyre inkább érzi: lassan azt kell megtanulnia, hogyan kell hátrahúzódni. Tisztán emlékszik a gyerekkorára, arra is, amikor ugyanannyi idős volt, mint a fiai, ezért sem esik nehezére tisztelni ennek az életkornak a sajátosságait. Nagy a korkülönbség bátyja, nővére és közte, végignézhette, ahogy előbb ők válnak szülőkké. Nagy családban nőtt fel sok unokatestvérrel, így az édesanyai szerep már kislánykorában természetes volt számára. – Sokkal szórakoztatóbb gyereket nevelni, mint ahogy sokan gondolják – jegyzi meg nevetve, közben, aki jobban megfigyeli, láthatja, hogy szemeivel ebben a percben is valamelyik családi emlékét kutatja a sok közül.

Két jó zsaru 

Tizenhét éves sem volt még, amikor megismerkedett a férjével, akivel tizennyolc éve egy párt alkotnak. – Ő az én nagy szerelmem – mondja. Huszonkét éves volt, amikor Bence megszületett, és Nóri eleinte úgy tervezte, hogy a szülei példáján az apa a jó zsaru, az anya a rossz, de náluk ez is másképpen alakult a gyermeknevelésben.

Elmondja azt is, óriási felkiáltójel volt, amikor tinédzserként bátyja válását asszisztálta végig, ez a nehéz időszak Nórit a mai napig emlékezteti arra, mit, kit veszíthet, aki kilép a szövetségből. Házasságában a szövetség egyébként nem az esküvő, hanem Bence születéséhez köttetik, a lakodalom a szerelem ünnepe, a gyerek születése viszont a holtomiglan-holtodiglané – vallja. Kéthetente koncertekre mennek, közösen főznek, baráti találkozókra járnak, egyszóval szó szerint kéz a kézben, egy párként működnek, csaknem két évtizede.

Mindkét alkalommal nyolcvan kilót mutatott a mérleg, amikor a szülőszobát elhagyta. Diéta és futás: ez lett a bevált recept, de magukkal ragadták a rótt kilométerek: meg sem állt a félmaratonig. Férje később csatlakozott, de évek óta együtt koptatják a rekortánpályákat, nem is kérdés, hogy a magyar tenger futóversenyére is közösen neveztek. Itt jön szóba először, hogy több tevékenységéhez állandó zenei előadók társulnak: futásra Irie Maffia és Anna And The Barbies, nagytakarításra Zorán.

Megtudom, hogy ebben az időszakban édesanyja betegsége miatt lelkileg nagy megpróbáltatásokkal ébred és alszik el, de egymást követik a könnyfakasztóan vicces családi sztorik is, a főszerepben – ki más – a fiúk. Már csak a mentalevél és a szívószál maradt a délelőtti koktélozásból, mire körvonalazódik bennem: gyerekkori álmot valóra váltani csak a társadalmi elvárások mindennemű mellőzésének szabadságával lehetséges.

Szakál Adrienn