„Fontos, hogy mi néz vissza ránk reggel a tükörből” – Debrecen egyik legnépszerűbb pedagógusával beszélgettünk

Csakis egy pedagógusnak juthat eszébe, hogy reggel nyolcra beszéljen meg időpontot az újságíróval – szögezem le magamban, amikor nemrég Bozó Judit angoltanárral találkoztam a Kossuth téren.

Debrecen egyik legnépszerűbb pedagógusa nemcsak a tanteremben, hanem diákjai mindennapjaiban is aktív szeretettel vesz részt. Ahogy mondja, minden gyerekét szereti, hivatása mára mégis a lányok nevelése lett.

Húsz éve tanár, a lánya szociológia szakon végzett Budapesten, fia a Színművészeti Egyetemen harmad­éves. – Ha nő vagy, és gyerekekkel foglalkozol, akkor nincs különbség vagy határvonal aközött, hogy sajátod a gyerek, vagy sem – összegez, kezdésképp meghatározva az egész beszélgetés felhangját, és indokolva mindazt, hogy amit és amiért tesz, szükséges és működik. 

Alapelve, hogy csakis szeretettel, példamutatással és hitelességgel lehet hatni a gyerekekre. – Érezniük kell, hogy kedveled, tiszteled és értékesnek tartod őket, mert ha megvan a közös, kölcsönös tisztelet, onnantól nyugodtan és stresszmentesen lehet együtt tölteni az adott időt. 

Meggyőződése, hogy ez minden tantárgyban, sőt, minden felnőtt-gyerek kapcsolatban működik. Nap mint nap alkalmazza is, hogy aki gyerekekkel foglalkozik, nem húzhat határvonalat aközött, hogy a saját gyerekéről vagy a tanítványáról van szó. Ugyanúgy kommunikál, ugyanazokra az értékekre mutat rá anyaként, mint tanárként. 

Önfeláldozás vagy odaadás? 

Megtudom, hogy nem csak én dőltem el többször abból a kötéltáncból, melyben az odaadást és az önfeláldozást kellett – ha nem is Hamupipőke módjára a konyhában, de mégis hasonló aktív belső figyelemmel – kettéválasztani. Judit önismereti mérle­gére többször került fel a két fogalom, mint mondja, Rák jegyű, horoszkópja szerint egyébként is érzelmes és családcentrikus lélek.

Az önfeláldozással azt tanítjuk a gyereknek, hogy legyen ő is az. Szolgalelkű, aki teljesen lemond magáról

– hangzik a súlyos igazság, mely szerint mindig előtérbe kell tennünk magunkat, hogy feltöltődjünk. Csakis abból adhatunk ugyanis, ami bennünk van. A fiatalok ekkor a felnőtt nőben, legyen az édesanya vagy tanár, csak a szerencsétlen, cselédenergiájú szolgalányt látják. Ez kizárja, hogy egyfajta királynői mintát mutassak, olyan modellt, akire fel lehet nézni. – Magamnak is mindent megadok, hogy mosolyogni tudjak reggeltől estig – hangzik az egyszerűnek tűnő, mégsem öncélú recept. 

Kívül-belül szabadon 

A lányok nevelését mint hivatást is nagyon fontosnak tartja.

Olyan nőt kell nevelni a kislányból, akinek van önbizalma, megfelelő önértékelése, nem akar megfelelni mindenkinek, és száz százalékban elfogadja magát. Mind tökéletlen királynők vagyunk

– összegez az egyébként is őt jellemző cinkos mosollyal. Tanításának lényeges pontja, hogy a nő ne függjön senkitől, ne tudják kibillenteni az egyensúlyából, legyen szó munkahelyről vagy családról. Magunkban kell megtartanunk egy olyan egyensúlyt, mellyel mindig a saját lábunkon tudunk állni. Judit ehhez az énidő részeként egyedülléttel és meditációval töltekezik fel. Közel az ötvenhez is felfedez magában olyan részleteket ezekkel a gyakorlatokkal, melyek feldolgozatlan gyerekkori emlékekhez, élményekhez vezetik vissza. Ezzel a még meglévő negatív tulajdonságok is feldogozhatók, javíthatók. – Ha meggyógyítod magadban a gyermeket, egyszer csak megjelenik a felnőtt – idézi a mestereit. 

Azt kérdezd, aki szeret 

Fontos, hogy mi néz vissza ránk reggel a tükörből, akár tetszik másoknak, akár nem

– feleli, amikor rákérdezek, van-e összefüggés az ősnőarchetípus külső és belső jegyei között, ami róla, belőle sugárzik. Megtudom: van, és azt is, hogy csak attól kérjünk véleményt, akiről tudjuk, hogy szeret bennünket. Hozzáteszi, ha egy nő szépnek érzi magát, segíthet, hogy egész nap egyensúlyban legyen, de itt is megjelenik a pedagógus: ezzel is példát mutat. Nem hisz az életkor által kivívott kötelező tiszteletreméltóságban.

Ne gondoljuk, hogy a tízéves gyerek nem tud tanítani bennünket. Tisztaságuk, tekintetük arra emlékeztet, hogy őszinték maradjunk, újratanuljuk az emberséget, a bizalmat.

Ha kell, TikTokon is 

Ahhoz, hogy a gyerekekhez teljes mértékben eljusson akár a tananyag, akár bármilyen tudás, amit szeretnénk átadni, az is kell, hogy legyünk modernek, amennyire tudunk – mondja, mikor szóba hozom több ezer megtekintést elért videóit. Juditot először az egyik tanítványa kérte meg, hogy a fiatalok legkedveltebb online színterén, a TikTokon is készítsen videót az angol nyelvtannal kapcsolatban. Persze ezúttal sem a lájkvadászat, sokkal inkább a segítségnyújtás volt a cél, hogy minél több gyerekhez jussanak el az idegen nyelvi tananyagok. Judit nem felejti el, hogy milyen volt gyereknek lenni, az általános iskolában kicsúfolták, kiközösítették. Sok szomorúság érte, de úgy érzi, ha mindez nem történt volna meg vele, most nem az lenne, nem azt adhatná, aki. Empátia híján nem lehet segíteni azoknak, akiknek szükségük van rá. 

A lányból nő, a nőből anya, az anyából tanár lesz – összegeztem, miután elbúcsúztunk. Súlyos következményeket vetít elő, de talán nem is baj, ha előre látjuk, miért nincs más opció, mint a lehető legjobban bánni a lányokkal, hátha így nem alszik ki a Bozó-tűz stafétalángja.

SZD