2022.08.07. 07:00
Retro idők archív képekkel: ilyen volt az élet Debrecenben, kereken 50 éve
A fosztogató sofőrök pere mellett a Tóthfalusi térre, az átépítés alatti Csapó utcára és a Rákóczi utcai piacra is rácsodálkozhatunk az 1972 augusztusi felvételeken.
A 24-es buszra várakozók tömege a debreceni Tóthfalusi téren, 1972 augusztusában
Forrás: Napló-archív
A 6. sz. Volán bevételét dézsmáló 79 buszvezető pere zajlott a megyei bíróság nagy tanácstermében – erről is nagy terjedelemben cikkezett a Napló 1972 augusztusának első napjaiban. Az eset előzménye, hogy a 6. sz. Volán Vállalat 1965-től perselyes viteldíjrendszert vezetett be.
Jutalék a beváltóknak
A cég 79 sofőrje csoportokba, bűnszövetségbe tömörülve és egyénileg is fosztogatta a viteldíjperselyeket, miután rájöttek a kinyitásukra. Általában előre megállapodtak, és tervszerűen, rendszeresen (különösen a végállomásokon) bontották fel a perselyeket, és az ellopott pénzen osztozkodtak. Többnyire üzletekben váltották be az 1–2 forintosokat, és a beváltásra vállalkozók 10 százalékos hasznot kaptak.
A banda odáig tökéletesítette a módszereit, hogy kocsival járták a végállomásokat, hogy gyorsan végezzenek. Sőt gyakran táppénzen voltak, mert így több szabadidejük maradt a fosztogatásra.
A 79 gépkocsivezetőt a bíróság folytatólagos bűnszövetségben és visszaesőként elkövetett társadalmi tulajdont károsító lopás és sikkasztás bűntette miatt ítélte el. Az egy éven át folytatott perselyfosztogatásért megkapták a méltó büntetésüket a társadalmi tulajdon dézsmálói — hangsúlyozta a Napló cikke.
Ilyen volt az élet Debrecenben 50 éve
Fotók: Napló-archívBuszok 15–20 perces késésben
Lapunk a kiszabott börtönbüntetések miatt később azt is kiderítette, hogy miként tudja megoldani a vállalat a munkaerőgondjait, nem maradnak-e vezető nélkül a buszok, s mi lesz a viteldíjak beszedésének végső megoldása. Mint megírtuk, a cég soron kívül vett fel és képzett ki sofőröket, ugyanakkor kénytelenek voltak bevezetni azt, hogy a gépkocsivezetők jegyet adnak az utasoknak. Egyedül így tudták ellenőrizni, hogy a kiadott jegyek ellenértéke megvan.
1972 augusztusának első napjaiban a nyári napközis táborban zajló élet nagyszerűségéről is riportot közöltünk. Itt akkor a júniusi csúcsidőben 700 gyerekről gondoskodtak napi programokkal és élelmezéssel.
Bemutattuk az átalakuló Csapó utcát, s megoldást kerestünk arra is, hogy például a Tóthfalusi téren naponta többször, sokszor több száz főnyi tömeg várja a késésben levő autóbuszt 25–30 fokos melegben is.
Ennek kapcsán rámutattunk: „Tudjuk, hogy objektív tényezők nehezítik a menetrend betartását, de a gyárakban a munkaidő pontosan kezdődik, és a busz késése újabb munkaidő-kiesést okoz. Emiatt is fontos volna mindent megtenni a 15–20 perces kiesések elkerüléséért.” Déjà vu?
Mindemellett érdemes az akkori műsorújságokat és hirdetéseket is szemügyre venniük a korabeli Naplókat lapozgatóknak. Ezek közül nagyon érdekes az a felhívás is, amely szerint szeptember 15-ig kedvezményesen lehetett vásárolni CZ 175 köbcentiméteres sportmotorkerékpárt (lásd a galériánkban). S hogy mennyiért? Mai fogalmaink szerint potom áron: 9300 forintért! No de akkor természetesen az egyáltalán nem volt kis összeg, gondoljunk csak például arra, hogy egy gömb fagylalt is még 50 fillérbe került.
Vass Attila