Erzsike néni életét végigkíséri mély hite

Erzsike néni megélte a II. világháború borzalmait, nehéz, de boldog életük volt katonatiszt férjével. Az elismert, sokak által kedvelt tanító néni életét végigkísérte a gyerek iránti szeretet, a kitartás, a hűség és az alázat. Bertalan Zoltánné Éles Erzsébet 1932. július 28-án született Hajdúsámsonban. Hatgyermekes családban nőtt fel, három fiú- és három lánytestvér közül ő volt a legkisebb. – Édesanyám mindig azt mondta, a kicsit nagyon kell szeretni, hogy hamar megnőjön – osztotta meg az ünnepelt. Édesapja csatornaőrként dolgozott, anyukája a ház körüli teendőket látta el. 

Erzsike néni életét végigkíséri mély hite, vallásossága.

Polgári iskolai tanulmányait Debrecenben végezte a Református Dóczi Leányiskolában, ott is konfirmált. – Mikor vasárnap megkondult a harangszó, nagyon sokszor elsírtam magam, mert nagyon szerettem templomba járni, de 1952 után nem lehetett – emlékezett vissza. – Már akkor megfogadtam, ha majd a nyugdíjas éveim, az egészségem engedi, minden vasárnap menni fogok a templomba, és ez így is van a mai napig – árulta el.

Tanítónak készült

– Iskolás éveimet rokonságnál töltöttem Debrecenben, a háború idejét éltük. Egyszer hazajött a családfő, és azt mondta, azonnal pakoljunk, holnap bombázni fognak, Hajdúsámsonban leszünk biztonságban. Mikor visszatért a rokonom a lakásukhoz, már csak a romokat találta, bombatalálat érte. Mind ott haltunk volna meg. Akkor is velem volt a Jóisten – mondta. 

Mindig is tanító akart lenni, nagyon szerette és szereti a gyerekeket.

Érettségi után elvégezte a tanítóképző főiskolát, és Nagyhegyesre került tanítani. Az alatt az évek alatt, 1953-ban ismerte meg férjét, Bertalan Zoltánt, aki akkor érettségizett katonatiszt, hadnagy volt. – Továbbképzésre jártam, és egy nagydarab ember kinézett magának. Akkor még nem tudtam, hogy ő Zoli bátyja, majd később derült ki, mikor odajött hozzám és kérte, ismerjem meg az öccsét. Ő általa találtam meg a páromat, akit már az első találkozásnál szimpatikusnak véltem, katona-­egyenruhában biciklizett elém Nagyhegyesen. Sokat leveleztünk, személyesen kétszer találkoztunk, és karácsonykor már meg is kérte a kezemet – mondta el a szépkorú. 

Szerelmükből két gyermek jött a világra, Zoltán és Erzsébet.

Nyírtelekre kerültek, férjét oda helyezte a katonaság. Nehéz évek vártak a házaspárra, majd a sok viszontagság után visszaköltöztek a családdal Hajdúsámsonba 1958-ban. – Zoltán minden munkát elvállalt, hogy bevételünk legyen, majd az élet úgy hozta, hogy ő is tanító lett. – Hat hét betegség után, 1992-ben vesztettem el örökre, nagyon nehéz volt, nagyon szerettük egymást – gondolt vissza Erzsike néni. – Megnyugvást adott számomra, hogy Zoltánt rehabilitálták az ’56-os forradalomban elszenvedett éveiért, valamint hogy Hajdúsámson önkormányzata életútjának elismeréseként posztumusz díszpolgári címet adományozott. 

Ma is aktívan

Mindennapjait gyermekeivel, három unokájával és három dédunokájával tölti. Ahogy ígérte, rendszeresen jár templomba, imaórákra, megalakulása óta tagja a Református Idősek Klubjának és a Glória énekkarnak. – Az egyházi újságba, a Glóriába szívesen írok cikket, ha megkérnek. Mikor nyugdíjas lettem, azt mondtam, minden helyi rendezvényre, közösségi találkozóra el fogok járni, ahogy csak tehetem, és ez így is van – mondta. 

Korához képest nagyon jó egészségnek örvend, Hajdúsámsonban sokan ismerik és szeretik.

Születésnapján köszöntötte a város nevében az ünnepeltet Antal Szabolcs polgármester és Bodóné Őri Gyöngyi képviselő, akik átadták a miniszterelnöki köszöntést és az önkormányzat ajándékcsomagját. – Hiszem és tudom, hogy a Jóisten segített mindenben hosszú életem során. Arra kérek mindenkit, hogy szeressék a Jóistent és egymást, akkor jobb lesz a világ is. Ahogy a kedvenc igém, Pál I. korintusi levele 13. mondja, „a szeretet soha el nem múlik” – osztotta meg az ünnepelt.

Dandé Melinda