Köztünk élő idegenek?

2022.11.30. 10:12

Odakiáltottam a páromnak: kelj már fel, itt vannak az ufók! – egy martinkai lakos vallomása

A szemtanú szerint kis mongolszemű, zöld színű, manószerű lények jártak náluk.

A söröző

Forrás: Czinege Melinda

Debrecentől tíz percnyi autóútra található Hajdú-Bihar megyében az elbeszélések alapján az „idegenek” közkedvelt helye: Hajdúsámson–Martinka. Erre ugyan bizonyítékot nem találtunk a helyszínen, viszont a lakosság között szájról szájra terjedt a 30 éve történt ufósztori. Csak erős idegzetűeknek ajánljuk figyelmébe az akkori Hajdú-bihari Napló Idegen oldalának egyik cikkét, melyben az 1992 novemberében történteket ismerhetjük meg közelebbről.

A martinkai Bereczki Julianna, a Darvas utcai söröző tulajdonosa akkor azt nyilatkozta, hogy este hat óra tájban az udvaron pakolgatta az üres üvegeket és ládákat, és eközben vette észre, hogy tőle északnyugati irányban körülbelül 250 méter távolságra egy ismeretlen tárgy lebeg a talaj fölött, mintegy 30 méterre a föld felett. A tárgy alakja hosszúkás, koronghoz hasonló volt, és háromszor nagyobb lehetett a teliholdnál.

A rózsaszínű, erős fényű testet sárgás fényudvar vette körül. Még aznap este úgy fél 8 körül be akart menni a kocsma hátsó bejáratán, ám amint belépett a raktárba, elaludt a villany. Kicsit megijedt, és az ajtón keresztül benézett az üzlethelyiségbe. Fejmagasságban egy rózsaszínes, ezüstös fényfoltot látott, amelyből ugyanolyan színű nyúlványok lógtak lefelé. Akkor nagyon megrémült, kirohant szólni a férjének, de mire visszatértek, már nem volt ott semmi, és a lámpák is újra világítottak.

Forrás: Czinege Melinda

Fél óra múlva folytatódtak a különös események. Az udvaron egy különleges alakra lett figyelmes, aki a kapujuk felé tartott. A 130–140 centiméteres lény feje szokatlanul nagy volt, melyet kicsit előre biccentve tartott, különleges mozgással járkált, lábait furcsán emelte, a kezeit viszont nem mozgatta. Az első gondolata az volt, hogy tolvaj mászkál odakint, rá is szólt: ki van ott? Ekkor megállt vele szemben közvetlenül a kapu előtt, s az volt az érzése, nem embert lát. Ismét elszaladt, hogy szóljon a férjének, de akárcsak az előbb, mire visszaértek, már senkit nem találtak ott. A félelmetes és nem mindennapi történet itt nem ért végett, ugyanis akkor nem (merte) elmondani, most viszont a Haonnak nyilatkozott egy helyi lakos, aki szintén észlelte az ufókat.

Rossz angyalok vagy démonok?

A néni már több mint 50 éve él Martinkán, és abban az időszakban, 1992 novemberében ő is találkozott az ufókkal, sőt be akartak menni hozzá.

– A családban a legkisebbek elmentek aludni. A házunkban anno a falnál volt a kanapé, és azon ültünk. Mikor az ablakra pillantottam, felkiáltottam a páromnak: kelj már fel, itt vannak az ufók! De mire a férjem felkelt, már nem látott semmit, vissza is bóbiskolt. Ahogy emlékszem, a kezük mintha száraz ágak lettek volna, úgy tapogatóztak az ablakunkon. Idegességemben gyorsan mentem bezárni a bejárati ajtót, de nem volt bekulcsolva az előszobaajtó se, és szaladtam, hogy be ne jöjjenek. Az étkezőbe már nem bírtam tovább menni, annyira nyomtak visszafele a mellkasomnál, egy láthatatlan erő – mesélte karba tett kézzel a néni.

Mint mondta, több színes karikára hajazó lény jött be az egyik ajtónál, majd Istenhez imádkozott, hogy ne érje baj, és hirtelen el is tűntek az „idegenek”. Miután a néni kiment, látta, hogy a tyúkól közelében álló gyönyörű szép nagy diófa tetején volt az űrhajójuk, ami egy szempillantás alatt eltűnt. Az idős hölgy elmondta a barátnőjének, Bereczki Juliannának, aki a kocsmát is vezette, és megdöbbenten meredt rá, hogy vele is hasonló dolog történt.

Beszélgetőtársunk azt is megmutatta, hogy merre lebegtek az űrhajók
Forrás: Czinege Melinda

A néni úgy emlékezett vissza, hogy Julika néni története úgy szólt: egyedül volt, már zárni akart, takarított a pultnál, és egy mongolszemű kis zöld emberke jött befele az ajtón. Nagyon megijedt, szaladt, hogy ő is szól az urának, de nem tudta a villanyt felkapcsolni, nem engedte valamilyen erő. Nem bántották, és nem vittek el semmit.

– Egyszerűen ott állt a pultnál, és ment neki a zöld kis manószerű lény, de hirtelen el is tűnt, amikor kiabálni kezdett. Ez abban az időben volt, amikor engem is meglátogattak az ufók. Akkoriban sok hasonló történet volt a környéken. Az elmúlt 30 évben nem találkoztunk ufókkal, de nem szeretném, ha visszajönnének, szerintem ők rossz angyalok, igazából démonok, bár én nem félek tőlük – fogalmazott bátran a néni.

ND

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában